Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

3-4. szám - Vízgazdálkodási Tervezés Fejlesztése Konferencia - Békési János: A vízgazdálkodási távlati tervezés jelentősége

Békési J.: A vízgazdálkodási távlati tervezés Hidrológiai Közlöny 1974. 3—4. sz. 105 mennyiséget elér, törvényszerűvé válik az az első minőségi ugrás, amikor az ország szakem­berei a hosszútávú — mintegy 20—-25 éves táv­latot felölelő — vízgazdálkodási tervezést egy viszonylag rövid idő alatt, az egész országra egyszerre végzik el, ezzel biztosítva annak ko­ordináltságát és komplexitását. Hazánk, éppen a közel 100 éves múltra visszatekintő vízgazdál­kodása következtében, az elsők között készítette el 1954-ben az első, még szerény országos víz­gazdálkodási keretterv vázlatát. Ennek a rend­kívüli hatékonysága részben a vízgazdálkodás fejlesztésében mutatkozott meg, részben abban, hogy inspirálta a most már igen részletes máso­dik Országos Kerettervet, melyet 1964-ben tör­vényerőre emeltek. Ez a Keretterv bizonyos mértékben követte azokat az elveket, amelyeket a nagy magyar vízimérnökök célul tűztek ki, de elsősorban a területi vízgazdálkodás fejezeteinek apró részletekbe menő volta miatt egy kicsit el is tér­tek attól. Ma már látjuk, hogy a Vízgazdálkodási Kerettervnek azok a fejezetei a maradandóak, amelyek a távlati fejlesztés lehetőségeit tárgyal­ják és azok avultak el elsősorban, amelyek a konkrét megoldásokat tárgyalják. Tudjuk jól, hogy az Országos Vízgazdálkodási Keretterv egy kiinduló állapot figyelembevételével egy folya­mat leírását tartalmazza, amely folyamat meg­határozott népgazdasági ágazati fejlődések tük­rében készült. Tudjuk azt is, hogy bármilyen nagy mértékben vették figyelembe a készítők a fejlődés várható tendenciáit, az igen bonyolult hatók miatt az teljes mértékben nem sikerülhe­tett. Ezért biztosítani kell azt. hogy az Országos Vízgazdálkodási Keretterv, mint egy hosszú- és középtávlati Vízgazdálkodási Keretterv folya­matosan éljen, alkalmazkodva a feilődés min­denkori helyzetéhez és abból kiindulva keresse meg a vízgazdálkodás távlati fejlesztésének op­timumát. Ez pedig nem történhet meg máskép­nen, mint egy olyan szervezetben, ahol a meg­felelő specialisták rendelkezésre állanak és így az élethez tudják igazítani a Keretterv ma már halványuló betűit. Elérkeztünk tehát a távlati vízgazdálkodási tervezésben a második minőségi ugráshoz, amikor nem országos Vízgazdálkodási Kerettervet kell összeállítani, hanem az ország vízgazdálkodási kereteit kell folyamatosan hosz­szútávra megtervezni. így a Keretterv újra ösz­szeállítása helyett egy azon nyugvó folyamatos tervezési munkát kell végezni, biztosítva ezzel a vízgazdálkodás mindenkori hatékonyságát a le­hetőségek felmérése alapján, a célok konkrét ki­tűzését, azok sorolását. A vízgazdálkodási távlati tervezés tehát a ko­rábbi egyedi, majd szakaszos tervezési formáról áttér a folyamatos tervezési formára. E folya­matos tervezésnek csak akkor van értelme, ha biztosítani tudjuk annak homogenitását és en­nek a homogén tervezési folyamatnak a haté­konyságát úgy, mint ahogy a lézerben összefo­gott sugárnyaláb kis energiáját meg tudjuk sokszorozni. Természetesen ahhoz, hogy a vízgazdálkodási távlati tervezés valóban jelentős szerepet töltsön be népgazdaságunkban és fontosságának megfe­lelő szerephez jusson, nemcsak arra van szük­ség, hogy egy jó szervezetet hozzunk létre, amely jó távlati és középtávú terveket készít, hanem arra is, hogy a minisztériumok és orszá­gos hatáskörű szervek ezeknek a távlati tervek­nek a végrehajtását, illetve végrehajtatását tel­jes súllyal biztosítsák. Eredményesnek, gyümöl­csöt hozónak csak azokat a távlati terveket le­het tartani, amelyek megfelelően megalapozva, minden oldalról megfontolva, helyes következ­tetéseket levonva készülnek, s amelyek éppen ezért pillanatnyi érdekeken, vagy szubjektív ellenérzéseken felülemelkedve biztosítják a népgazdaság fejlődéséhez szükséges igények ki­elégítését. Remélem ez a most már hagyományosnak mondható Konferencia is segít bennünket ab­ban, hogy a közvélemény formálásával, egészsé­ges nézetek kialakításával, a távlati tervezés fontosságát a köztudatba átvigyük, és ezzel víz­gazdálkodásunkat célirányosabbá és hatéko­nyabbá tegyük. Nem feltétlenül a sebészi beavatkozás a leg­célravezetőbb terápia, de feltétlenül a legmuta­tósabb és végzői a legirigyeltebbek. Ezért nem feltétlenül a vízbajokkal küzdő városok vízel­látásán ideiglenesen — kerül amibe kerül ala­pon — segítő tervek a leghelyesebbek, de fel­tétlenül ezek a legmutatósabbak és az érintett nagyközönség ezeket értékeli legjobban. A szervezettség, a tervszerűség és a termelés egy bizonyos szintjének elérése után azonban világosan látnunk kell, hogy helyesebb az idő­ben végzett belgyógyászati beavatkozás analó­giájára a vízgazdálkodás távlati tervezésének korszerű vitele és annak részleteiben történő be­tartása, mert ez ugyan sokkal kevésbé mutatós, de eredménye az, hogy elkerüljük az azonnali szükségbeavatkozásokat. Meg kell értenünk, hogy nem feltétlenül a víz kivétele vagy kitermelése az egyetlen és mindennél fontosabb vízügyi teendő. A vízkész­letek helyes felmérése, azok időbeni változásá­nak feltárása, a víz minőségi jellemzőinek előre­tervezése, mindazokkal a szükséges beavatkozá­sokkal, amelyek a minőség tartásához vagy javí­tásához szükségesek, a vízigények, a vízkielégí­tés módja, mind-mind előbbrevalók a közvetlen vízkemeléssel. Ezeket helyesen és célszerűen csak hatékony vízgazdálkodási távlati tervezés esetén tudjuk biztosítani. Ügy érzem még időben szólunk és kérjük mindazokat a tervezőket, építőket és hatósági embereket, akik a vízzel kapcsolatba kerülnek, hogy részmunkáikat minden esetben a vízgaz­dálkodás távlati terveihez igazítsák, még akkor is, ha azok előttük közvetlenül át nem látható indokokat, célokat vagy módszereket tartalmaz­nak, mert mennél jobban eltérünk a vízgazdál­kodás egységesen kialakított távlati tervezésé­től, annál kevésbé vagyunk tervszerűek és ész­szerűek, pedig nagyon is korlátozott lehetősé­geink között erre a maximális mértékben töre­kednünk kell.

Next

/
Thumbnails
Contents