Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

1. szám - Magony László: Az állóeszközök optimális élettartamának vizsgálata a vízellátás és csatornázás területén

10 Hidrológiai Közlöny 1974. 1. szám Az állóeszközök optimális élettartamának vizsgálata a vízellátás és csatornázás területén M

AGONY LÁSZLÓ* A népgazdaság fejlődése (a társadalmi szükségletek, az életszínvonal emelkedése, továbbá a munkatermelékenység növekedése és a társadalmi munkamegosztás részesedése) a közműves ellátásokkal szemben mind mennyiségi, mind minőségi szempontból egyre növekvő igényeket támaszt. A társadalmi élet tervszerű fejlődése megkívánja, a közművek fejlesztését , mivel elmaradásuk magát a népgazdaság fejlődését is gátolná. Ugyanakkor a közművesítés előtt álló feladatok által megkívánt fejlesztést meghaladó méretű beruházások szintén jelentős erőforrásokat vonnának el a népgazdaság egyéb területéről. Ezért szükséges annak vizsgálata, hogy a közműves ellátás fejlesztésére fordítható népgazdasági erőforrások felhasználása a fejlődés igényével egyensúlyban legyen. Vagyis a már meglevő állóeszközök cseréje és az újonnan beépítésre kerülő állóeszközök műszaki és gazdasági szempontból egyaránt a leggazdaságosabb beruházással valósuljanak meg. A közművek alatt azokat a központi berendezéssel rendelkező településeken belüli elosztó, illetőleg gyűjtő vezetékrendszereket és ezzel kapcsolatos létesítményeket kell érteni, melyek a fogyasztók — vízellátással, — vízelvezetéssel, továbbá villamosenergia, hőenergia, gázenergia ellátással, illetőleg távközléssel kapcsolatos időszakos vagy folyamatos igényeit hivatottak kielégíteni. Tágabb értelemben a fenti igények kielégítésére szolgáló vezetékeknek nem csupán a településeken belül, hanem a helységek közötti szakaszát, az ún. távvezetéket is közművek fogalmi körébe sorolhatjuk, mint azonos funkciót ellátó létesítményeket. A közműveket szokás rendeltetésük szerint is csoportosítani. Mégpedig: — vízgazdálkodási (vízellátás, vízelvezetés) — energiahordozó (elektromos, gáz, hőenergia) — hírközlés (telefon, távíró, rádió, telex) A vízellátás, csatornázás állóeszköz-gazdálkodás általános helyzete Az előzőek előrebocsátásával vizsgálva a vízellátás, csatornázás fejlesztésének kérdését megállapítható, hogy a népgazdaság hosszútávú tervelőirányzata a közműves vízellátásban részesülő népesség arányát az 1970. évi 53%-hoz képest 1985-re 85%-ra kívánja emelni. Ugyanakkor a csatornázott területen élő népesség száma az össznépességhez viszonyítva 1970-ben 28%, míg ez az arány 1985-re 60%-ra fog a tervezés alapján változni [10]. Az ellátottság ilyen nagyméretű emelése, az állóeszközállomány nagy növekedését vonja maga után. E növekedést az elmúlt időszakokra vonatkozóan az 1. táblázat szemlélteti [9]. 1. táblázat Az állóeszközálloinány időbeli fejlődése a víz- és csatornaművek, valamint a Regionális vízművek kezelésében Mértékegység: 10

e Ft Taöji. 1. Pcueumue ocnoem>ix cpedcme ofíopydoeanu.H dnn KauaAU3at)Uu u eodocnaöjicemifi eo epeMenu a mannce PezuoHaAbiibix eodonpoeodHbix cmanquú Tabelle 1. Zeitliche Enwicklung des Grundmittelbestands in der Behandlung der Wasser- und Kanalisationswerke und der regionalen Wasserwerke Év 1959 1960 1 9(51 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969* Ft. 10902,0 11604,0 12629,0 15295,0 16188,0 17785,0 18920,0 20695,0 22684,0 24233,3 25301,8 * 1968. évi árszinten bruttó értékben. A fejlődés viszonylag gyors ütemét mutatja, hogy a vízellátás és csatornázás területén megkétszereződik az állóeszközállomány általában 10 évenként. A többi népgazdasági ágban az állóeszközállomány növekedése a következő képpen alakult (2. táblázat). Azonban a nagy beruházások és korszerűsítések mellett is még mindig az elöregedés jellemző a vízellátás- és csatornázás területén. (3. és 4. táblázat [10]J. Emiatt rendkívül nagy a javítási igény és a selejtezésre, azaz a kicserélésre váró állag. A vízellátó- és csatornaművek esetében a cső- és csatornahálózatok — vagyis maga az elosztó- és *OVH VIKÓZ. Budapest. Vízkészletgazdálkodási Központ, gyűjtőrendszer — az összes állóeszköz értéknek 55—00%-át teszi ki, amelynek a fejlesztési- és felújítási fedezete igen komoly erőfeszítésekre készteti a víz- és csatornamű vek et. A települések szennyvízcsatorna állományának állaga még kedvezőtlenebb a vízvezeték-hálózatnál, mivel a meglevő hálózatnak a fővárosban 50 évesnél 43%-a, míg a vidéki városokban 50 évesnél 23%-a idősebb [10]. Az állóeszközök optimális élettartamát befolyásoló tényezők A gazdaságirányítás mai rendszerében a beruházások hatékonyságának vizsgálatánál az egyik legfontosabb mutató az önköltség csökkentés mel-