Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

3-4. szám - Vízgazdálkodási Tervezés Fejlesztése Konferencia - Vincze József: A magyar vízgazdálkodás célkitűzései

Vincze J.: A magyar vízgazdálkodás célkitűzései Hidrológiai Közlöny 1974. 3—4. sz. 99 pot a természeti adottságokon kívül a társadalmi-gazdasági igények és a fejlődés műszaki feltételei képezték. Engedjék meg, hogy a következőkben sorra véve a vízgazdálkodás egyes alaptevékenységeit felvázoljam, a fejlesztési koncepció célkitűzéseit, amely, az említett kiindulási alapokat figyelembe véve számot vet a feltételek változására utaló tendenciákkal is. Hazánkban a települések vízellátása a felszabadulás előtt elmaradt az európai átlagtól és 1945-ig az ország lakosságának mindössze 22 százaléka lakott vízvezetékkel ellátott területen. A háborús károk helyreállítása után meggyorsult a fejlődés és jelenleg az össznépesség 60%-a részesül vezetékes vízellátásban. A fejlesztés alapvető célkitűzése, hogy 1985-ig az ország valamennyi lakosa egészséges ivóvizet kapjon. A vízvezetékes ellátást 1985-re a lakosság 85%-ára indokolt kiterjeszteni. Ez azt jelenti, hogy a közüzemi vízművek jelenlegi víztermelő kapacitását a napi 2,2 millió m

3-ről, 5,0 millió m

3-re kell növelni. Előreláthatólag a víztermelés 15 százalékát felszíni vízkészletből kell majd fedezni. Nagyobb szerephez jutnak a víztermelés és vízfogyasztás ingadozásait jól kiegyenlítő nagytérségi regionális vízellátó rendszerek és kialakulnak majd az egymáshoz kapcsolódó régiók között a régióközi rendszerek is. Az ipar frissvíz igénye 1970-ben napi átlagban 7,6 millió TO

3, de 1985-re eléri a 21 millió m

3-t. Arra kell törekedni, hogy az ipar vízhasználatában növekedjék a többszörös vízfelhasználás aránya, frissvízigényét pedig elsősorban felszíni vízkészletből elégítse ki. Az eddigi egyedi vízművekkel szemben nagyobb mértékben kell a távvezetékes ipari regionális vízellátó rendszerek előnyeit hasznosítani. Gyors ütemben növekszik a mezőgazdasági üzemek vízigénye. 1985-re a mezőgazdaság ivóvízigénye a jelenlegi 210 millió m

:

!-ről évi 300 millió m

3-re növekszik. A közüzemi szennyvízelvezetés és tisztítás fejlődésének üteme lényegesen elmaradt az ivóvízellátásétól. Az ország összlakosságának 1970ben mindössze 28%-a lakott csatornázott területen. 1985-re el kell érni, hogy a lakosság 60%-a által lakott terület legyen csatornázva. A természeti környezet fokozottabb védelme érdekében a közüzemi csatornahálózaton elvezetett szennyvíz teljes mértékű tisztítása is szükségessé válhat. Az ipartelepek szennyvízelvezetése és tisztítása sem éri el a kívánt szintet. 1970-ben 0,4 millió m

3/nap mennyiségű káros ipari szennyvíz tisztítatlanul jutott a befogadóba. Arra kell törekednünk, hogy 1985-re az összes ipari szennyvíz hatékony tisztítás után jusson vissza a befogadóba. Ennek érdekében fejleszteni kell az ipari szennyvizek tisztításával kapcsolatos kutatómunkát. A kibocsátott szennyvíz mennyisége ugyanis 1985-re eléri a napi 4,0 millió m

3-t. A mezőgazdasági eredetű szennyvizek hasznosítása, elvezetése és kezelése ma még nagyrészt megoldatlan. El kell érni, hogy 1985-ig az állami gazdaságok kis csatornaművel és szennyvíztisztító berendezéssel rendelkezzenek. A koncentrált állattartó telepek szennyvizeinek hasznosítása szintén megoldandó feladat. Az öntözés a felszabadulás után viszonylag gyorsan fejlődött. Az öntözésre berendezett teljes terület nagysága jelenleg 430 ezer ha. A koncepció 750—800 ezer hektár öntözésével számol. Az öntözési idényben a jelenleg rendelkezésre álló vízkészletek nem fedezik a fejlesztés vízigényét. Ezért gondoskodni kell a vízkivételi főművek és a vízpótló nagylétesítmények kapacitásának bővítéséről. A vízigények kielégítésére a Tisza völgyében további tározók és duzzasztóművek építését, a Duna völgyében mintegy 60 millió m

3 kiszolgáltatható vízkapacitású hegy- és dombvidéki kis tározó létesítését irányozzuk elő. Magyarország területének 44%-a síkvidék és a belvizek szélsőséges esetben e terület közel egynegyedét borítják el. A belvizek elsősorban a mezőgazdaságot károsítják. Számottevő azonban a közlekedési hálózatban és a településekben okozott kár is. Az együttműködő belvízlevezető rendszerek kapacitásának jobb kihasználása érdekében a csatornahálózat fajlagos sűrűségének 0,78-ról 2,14 km/km

2-re és a szivattyúkapacitás 618 másról 850 m

3/s teljesítőképességre emelése szükséges. A belvízlevezető rendszerek fejlesztésével összhangban meg kell valósítani a csapadékvizek hasznosítását is tározók építésével. A síkvidéki területeken mintegy 350—400 millió m

3 tározótérfogatot kell kiépíteni. A hegy- és dombvidéki vízrendezés a völgyek káros vizeinek elvezetését, a hasznos vízmennyiség visszatartását, tározását és a talajvízszint szabályozását foglalja magába. A hegy- és dombvidéki vízfolyások kártételei elsősorban településeket, termelő létesítményeket, közlekedési útvonalakat veszélyeztetnek. A hegy-r és dombvidéki vízfolyások és a csatornák hossza kereken 30 ezer km, ebből mintegy 17 ezer km tekinthető kisebb-nagyobb mértékben rendezettnek. A jövőben meggyorsul a vízfolyásokból táplálkozó hegy- és dombvidéki tározók építése. Az utóbbi 10 év alatt végrehajtott műszaki beavatkozások az árvízvédelmi biztonságot jelentős mértékben növelték. A művek védelmi képessége ennek ellenére lényegesen elmarad az indokolt biztonság mértékétől. A hidrológiai folyamatokat módosító emberi tevékenység következményeként nő az árvizek gyakorisága és az árvízszintek magassága. Az árvízvédelemben lényegesen nagyobb biztonságot kell elérni. Ezt követeli meg az a körülmény, hogy az ország területének kereken 25%-a árvízvédelmi művekkel védett árterület. A folyómenti töltésrendszereket tovább kell fejleszteni. A védelmi biztonság fokozása érdekében széleskörűen kell alkalmazni új műszaki megoldásokat. Növelni kell a töltések keresztmetszeti méreteit, s ezzel; valamint a vízoldalon szivárgásgátló beavatkozásokkal, továbbá szigetelő függönyök,