Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

3-4. szám - Vízgazdálkodási Tervezés Fejlesztése Konferencia - Vincze József: A magyar vízgazdálkodás célkitűzései

100 Hidrológiai Közlöny 1974. 3—4. sz. Vincze J.: A magyar vízgazdálkodás célkitűzései résfalak alkalmazásával, a mentett oldalon szivárgórendszerek építésével a szivárgás és átázás elleni biztonságot fokozni kell. Fokozatosan ki kell építeni az automatikus csapadék- és vízállásészlelő hálózatot, korszerű számítógépes előrejelzési központokat kell létesíteni. A folyószabályozás többcélú vízgazdálkodási beavatkozás. Fő feladatai: — a meder állandóságának biztosítása, — a vízkivételek és vízbevezetések lehetővé tétele, — az árvizek és a jég zavartalan levonulásának elősegítése, — a kívánt mértékű hajóút előállítása. A Dunán a következő években több olyan létesítményt helyeznek üzembe, amelyek fellendítik a nemzetközi vízi közlekedést. Ezért szükségessé válik a 25 dm-es hajózási mélység biztosítása. A Nagymaros feletti szakaszon e feltételek megteremtésének módja a gabcikovo—nagymarosi vízlépcsőrendszer megépítésével a folyamszakasz csatornázása. Vízlépcsők nélkül a szükséges hajózási vízmélység előállítása a kisvizek időszakában — hagyományos folyószabályozási módszerekkel — rendkívül nagy vízhozamokat von el más népgazdasági célok elől. Emiatt a népgazdaság más ágainak vízigénye csak jelentős többletráfordítással elégíthető ki. A Tiszán a Csongrád feletti szakaszon az épülő vízlépcsővel összefüggésben kell szabályozási munkákat végezni. A folyószabályozás feladatkörébe tartozó összesen mintegy 2800 km hosszú folyószakaszból még 1300 km teljes vagy kiegészítő szabályozásra szorul. 1985-ig a jelenleg tervezett folyószabályozási 'feladatok közel 50%-a valósítható meg. Az idegenforgalmi és üdülési szempontból nagy jelentőségű Balaton vízszintszabályozására elsősorban a siófoki zsilip vízvezetőképességének növelését és a meder bővítését kell megvalósítani. Mintegy 75 km hosszúságban balatoni partvédelmi művet kell építeni. Magyarország energiahelyzetét az energiahordozók hiánya jellemzi. Energiaigényének részbeni fedezésére alternatív megoldásként a vízienergia hasznosítását is vizsgálat tárgyává kell tenni. Vízerőkészletünk 850 MW teljesítőképességre becsülhető. Ennek azonban csak kb. 2%-át hasznosítjuk. Az energiarendszer fejlesztési lehetőségének mérlegelésétől függően a távlati célkitűzések számításba veszik a gabcikovo— nagymarosi vízerőmű építését. A csúcsigények kielégítésében a hidraulikus energiatározóknak is jelentős szerepe lehet. A tervezett prédikálószéki 600 MW-os hidraulikus energiatározó gazdaságossági mutatói kedvezőek. Az eddigiekben áttekintett és a különböző vízgazdálkodási tevékenységek szerint csoportosított távlati célkitűzések megvalósítása együtt kell járjon az egyes tevékenységek műszaki színvonalának emelésével. Biztosítani kell, hogy a műszaki fejlesztés mértéke arányban álljon általános társadalmi-gazdasági fejlődésünkkel, anyagi és műszaki felkészültségünkkel, gazdasági lehetőségeinkkel. Általánosságban megállapítható, hogy az általános technikai fejlődés által megkívánt szinthez képest a vízgazdálkodási tevékenységek ellátásának műszaki színvonala némileg alacsony és csak egyes területeken, mint pl. az árvízvédelem, lehetünk elégedettek. A műszaki fejlesztés legfontosabb feladatai a következőkben foglalhatók össze. — A vízellátásban és csatornázásban a műszaki fejlesztés súlypontját a vízkezelési és tisztítási technológiák fejlesztése jelenti. — Az árvíz- és belvíz védekezésben fokozni kell a gépesítést, a műanyagok felhasználását és tovább kell fejleszteni a hírközlést. — A létesítmények megvalósítása során a gépi technológiákat általánosan be kell vezetni. Ez különösen nagy feladatot jelent a vízellátási, öntözési és szennyvízelvezetési csőhálózat építésében. — Lényeges fejlődést kell elérni az előregyártott elemek felhasználásában. — A vízgazdálkodás minden területén az automatizálást növelni kell. Mint láttuk, hazánkban a következő évtizedekben a társadalmi-gazdasági fejlődés olyan nagymértékű változást kíván a vízgazdálkodás fejlesztésében, amely csak az elmúlt századi nagy folyószabályozási munkákhoz hasonlítható. A fejlesztési célkitűzések feltételezik, hogy az infrastruktúrák átlagos fejlesztési üteménél a vízgazdálkodás részesedési arányának emelkedése nagyobb lesz és az áttekintett időszakon belül részesedése a népgazdaság összes beruházásaiból 8—10% között alakul. A fejlesztési koncepció célkitűzéseinek megvalósítása nagy erőfeszítést igényel népgazdaságunktól. Enélkül azonban az általános társadalmi, gazdasági fejlődést gátló infrastrukturális elmaradottság nem szüntethető meg. A vízgazdálkodás fejlesztési koncepciója tehát biztosítja, hogy célkitűzéseink figyelembevételével a távlati és a műszaki tervezés a népgazdaság várható fejlődésével összhangban történjék. E célkitűzések maradéktalan valóraváltásában a tervezőknek elsődleges és meghatározó szerepük van, mivel e feladatok olyan beruházások és rekonstrukciók révén valósulnak meg, amelyeknek alapokmányát, a tervdokumentációt ők készítik. A tervezőnek jól tájékozottnak kell lennie az általa művelt, valamint a kapcsolódó szakterületek műszaki színvonaláról, fejlesztési irányáról és lehetőségeiről. Munkája során — sokszor többletmunkával és kockázatvállalással — figyelembe kell vennie a legújabb tudományos eredményeket, technikai eredményeket, építési technológiákat. Jelenleg az Országos Vízügyi Hivatal ágazati irányítása mellett 2000-nél több szakember végez vízgazdálkodási tervezést. A fejlesztési koncepcióban rögzített célkitűzések végrehajtása mind mennyiségi, mind minőségi szempontból