Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

3-4. szám - Vízgazdálkodási Tervezés Fejlesztése Konferencia - Vincze József: A magyar vízgazdálkodás célkitűzései

98 Hidrológiai Közlöny 1974. 3—4. sz. A magyar vízgazdálkodás célkitűzései VINCZE JÓZSEF az Országos Vízügyi Hivatal elnökhelyettese Második alkalommal ül össze a vízgazdálkodási tervezés fejlesztésével foglalkozó konferencia, hogy megvitassa a népgazdaság fejlődésének, a lakosság életszínvonala emelkedésének következtében jelentkező rohamosan növekvő vízgazdálkodási igények kielégítésének műszaki és gazdasági kérdéseit mind a távlati tervezés, mind a műszaki tervezés témakörében. A megtárgyalásra kerülő kérdések népgazdasági jelentőségén kívül ennek a konferenciának nemcsak az ad aktualitást, hogy az előző, e témakörben ülésező konferencia óta 10 év telt el, hanem az is, hogy ez évben hagyta jóvá a Minisztertanács a vízgazdálkodás távlati fejlesztésének irányelveit. E fejlesztési koncepció egyik legfontosabb célja, hogy a népgazdaság várható fejlődésével és a műszaki haladással összhangban a következő 15—20 éves időszakra kijelölje a vízgazdálkodás fejlesztésének tendenciáit és egyes, meghatározó jellegű feladatait. A koncepció a magyar vízgazdálkodás gyorsütemű fejlődését irányozza elő, így a vízgazdálkodási tervezéssel szemben támasztott követelmények is egyre nagyobbak lesznek, mivel korszerű, a gazdasági követelményeket is kielégítő vízgazdálkodási létesítmények csak magas színvonalú, a műszaki haladást messzemenően figyelembe vevő tervek alapján hozhatók létre. Annak biztos tudatában, hogy a vízgazdálkodási tervezéssel foglalkozó mérnökök, intézmények, vállalatok sikerrel megbirkóznak majd a megnövekedett feladatokkal, örömmel teszek eleget annak a felkérésnek, hogy a tervezési konferencia bevezetőjeként rövid, vázlatos áttekintést adjak a magyar vízgazdálkodás főbb célkitűzéseiről, a jövő feladatairól. A vízgazdálkodás és a társadalmi-gazdasági fejlődés között sokoldalú és szoros kölcsönhatás van. A társadalmi-gazdasági fejlődés következtében, gyorsuló ütemben nőnek a vízigények és a víz káros hatásai elleni védelem követelményei, ugyanakkor azonban a korszerű vízgazdálkodás egyben előfeltétele is a társadalmi-gazdasági fejlődésnek, a víz hiánya és a fölös menynyiségben, vagy nem megfelelő minőségben előforduló víz egyaránt korlátozhatja a fejlődést. Hazánk földrajzi helyzete, természeti körülményei és gazdasági viszonyai a vízgazdálkodásnak különösen nagy népgazdasági jelentőséget adnak. A vízkészletek korlátozottak, területi és időbeli megoszlásuk egyenlőtlen. E korlátozottan rendelkezésre álló természeti kincsnek a népgazdaság szolgálatába történő állítása jelentős és egyre növekvő társadalmi ráfordítást igényel. A vízgazdálkodás hazánkban a vízkárelhárítási munkákkal kezdődött. A múlt században végzett nagyszabású ármentesítési, folyószabályozási és belvízrendezési munkák több millió hektárnyi terület mezőgazdasági művelését tették lehetővé és ezzel egész országrészek gazdasági fejlődését alapozták meg. Bár vízgazdálkodásunk alapjait ezek a munkák teremtették meg, a hazai vízgazdálkodás múlt századi fellendülését nem követte — a kibontakozó iparosodás és urbanizációs folyamat által indokolt mértékben — az ipar és a települések vízellátásának fejlődése. A mezőgazdaságban a vizek hasznosításának folyamata csak a két világháború között indult meg. A felszabadulás utáni években természetesen az elsődleges feladat a háborús károk helyreállítása volt és csak az elmúlt másfél évtizedben alakult ki a vízgazdálkodás tervszerűbb, az egyes vízgazdálkodási ágazatok közötti arányokat helyesen megválasztó, a társadalmi-gazdasági fejlődéssel kellően összehangolt, gyorsabb ütemű fejlesztése. A kibontakozó új, korszerű vízgazdálkodás a most következő évtizedekben válik majd általános érvényűvé és ez olyan eredményekben is meg fog nyilvánulni, mint például a több ország területére kiterjedő vízgyűjtők vízgazdálkodási problémáinak nemzetközi együttműködéssel történő rendezése. A fejlesztés jellemzője lesz a komplexitás: az egyes létesítmények rendszerint több népgazdasági célt elégítenek majd ki és egész vízrendszerekre kiterjedően hozzák létre a vízkészlet és a vízigény egyensúlyát. Hazánk jelenleg gazdaságilag közepesen fejlett ország, de gazdasági életének tervezett gyorsütemű, intenzív fejlesztése révén általános társadalmi-gazdasági fejlettsége 1985-re megközelíti majd a fejlett európai országok színvonalát. Az ipari termelés átlagos növekedése évi 5—6% között lesz, ezen belül azonban egyes nagy vízigényű iparágak az átlagosnál gyorsabban fejlődnek. A mezőgazdaságilag művelt terület csökkenni fog ugyan, de a mezőgazdasági termelés volumene növekszik, iparszerűvé válik, az állattenyésztés is koncentrálódik. A gyorsuló urbanizációs folyamat következtében a számítások szerint 1985-re már az összlakosság 60 százaléka városlakó lesz. E társadalmi-gazdasági folyamatok természetesen jelentős hatást gyakorolnak hazánk vízgazdálkodására : Növekszik a vízszükséglet. A vízhasználatok növekedésével együtt fokozódik a vizek elszennyeződése, ami viszont csökkenti a felhasználható vízkészletet. A fokozódó mértékben felhalmozódó nemzeti vagyonban a vizek kártételei mind nagyobb veszélyt jelentenek, az esetleg ki nem elégített vízigény pedig a termelést akadályozza. Ugyanakkor azonban a gazdasági növekedéssel együttjáró műszaki fejlődés gyorsíthatja a vízgazdálkodás fejlődését, segítheti feladatai megoldását. Éppen ezért a vízgazdálkodás fejlesztési célkitűzéseinek meghatározásakor a kiindulási ala-