Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

12. szám - Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság 1973. május 25-én tartott évzáró üléséről

571 Hidrológiai Közlöny 1973. 12. sz. Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság 1973. május 25-én tartott / / r •• 1 r r "1 evzaro uleserol Az évzáró ülést Dr. Vitális Sándor elnök nyitotta meg az alábbiakkal: Felszínalatti vizeink védelme Az 1892-ben kelt földművelésügyi miniszteri rendelet intézkedik először a fúrt kutak adatainak beszolgáltatásáról, azok nyilvántartásáról, segyben felajánlja az artézi kutakat fúrni szándékozóknak a Földtani Intézet geológusainak előzetes szakvéleményezését. Halaváts Gyula osztálygeológus munkájából idézem: „Ennek következtében 1893 és 9-1. évben oly tömegesen érkeztek a geológus kiküldetése iránt a kérvények, hogy a m. kir. Földtani intézet összes geológus tagjai úgyszólván mással sem voltak elfoglalva, mint e témával' . Az 1896. évi milleneumi kiállítás alkalmából Halaváts Gyula már 1325 artézi kút adatait ismerteti. Mivel az adatbeszolgáltatást főleg a sok kisiparos kútfúró nem teljesítette, az 1913. évi XVI11. törvénycikk végrehajtási utasítása már a hidrológiai adatszolgáltatásról is intézkedik, mellyel a Földtani Intézetnek és a vízjogi engedélyezési szerveknek tartoznak a fúrást kivitelezők. Ettől kezdve a kútfúrók beküldik az előírt adatszolgáltatást és a fúrási anyagot, de sajnos a Földtani Intézet vízügyi osztálya — alig 1—2 főből állt — nem tud megbirkózni az anyag feldolgozásával, legfeljebb az adattárat tudja folyamatosan vezetni, s egyes esetekben a kútkitűzését szakvéleményezi. (Szabad legyen erre egy példát felhoznom. Amikor 1950-ben megbíztak a Földtani Intézet vezetésével a fúrási mintaanyag raktárban 907 láda és postai csomag vízfúrási anyaga volt, amit az újonnan szervezett üledékföldtani laboratóriumban 2 hónap alatt feldolgoztunk.) A két világháború közt 1937-től Dr. Schmidt Eligius Róbert, a Földtani Intézet vízügyi osztályának vezetője, az Alföld talajtani térképezésével kapcsolatosan a 25 000-es térképlapokon feltűntette az artézi kutak helyét és a térképlapok magyarázójában az artézi kutak fontosabb adatait. Ez volt az első kísérlet az artézi kutak kataszterezésére. Ezeket a magyarázókat olvasva hű képet kapunk arról, hogy milyen lehetetlen helyzetben volt az egész artézikútfúró iparunk. Társaságunk és tagságunk évtizedeken át harcolt azért, hogy a kútfúróipart képesítéshez kössék, az artézi kút helyét geológus jelölje ki, a fúrást folyamatosan ellenőrizze és gondoskodjon minden fúrás dokumentációs anyagának összegyűjtéséről. Sajnos alig értünk el valamit, tovább folyt a helytelenül kivitelezett kutak mélyítése, az artézi víz pazarlása, a Földtani Intézet legfeljebb előzetes szakvéleményeket adott, tovább vezette az adattárat, de nem volt semmi lehetősége a visszáságok megszüntetésére. A felszabadulás után lényegesen megváltozott a helyzet. 1949-ben a kútfúróipart államosították, s az országban található összes fúróberendezést egy vállalat a Mélyfúró Nemzeti Vállalat vette kezelésbe, s a kútfúróipar felügyelete és szakmai irányítása az Országos Vízügyi Hivatal hatásköre alá került. Sajnos a hivatal 1951-ben megszűnt, s a felügyelet a Bánya és Energiaügyi Minisztérium Földtani Főosztálya alá került, amikor elkezdtük a kútfúróiparban a geológus szolgálat megszervezését. 1958-ban megalakult az Országos Vízkutató és Fúró Vállalat, mely tovább fejlesztette és kitűnően kiépítette a vízföldtani szolgálatot, s ennek első országos feladata volt az artézikút kataszter összeállítása. Illés György, az OVF Vízellátási és Csatornázási Főosztályának akkori vezetője rendelte el 1958-ban az országos artézikút kataszter elkészítését és végrehajtására az Országos Vízkutató és Fúró Vállalat Vízföldtani Osztálya kapott megbízást. A kataszteri munka 1958 augusztu 1 -ével kezdődött kedves tanítványom, Dr. Urbancsek János geológus irányításával, s ma is állandóan tart a VI KÖZ Vízföldtani Felügyeletének keretében. 1972. év végéig 52 242 artézi kutat katasztereztck, ebből kb. 20% már használhatatlan. 1963-ban megjelent nyomtatásban Magyarország Mélyfúrású Kútjainak Katasztere I. kötete, s ezt követte ail., 111. és IV. kötet, s már csaknem nyomdakész az V. kötet is, melyben már rétegsorok, karótázsszelvények, földtkni szelvények teszik szemléletesebbé és teljesebbé a katasztert. Ezekben a kötetekben az adatszolgáltatáson túlmenően megtaláljuk az újabb rendeletek rövid szövegét az artézi kutak kivitelezésére vonatkozólag, s a kútfúróiparban még fennálló hibák kiküszöbölésére (szűrőzés, savazás, iszaphasználat, iszaplepény eltávolítás, kompresszorozás, karotázs stb.) vonatkozó javaslatokat. Ezeknek a javaslatoknak a gyakorlatba való átültetése azért is nagyon fontos, mert 1954 után (addig a kútfúróipar kizárólag állami szektor volt) egymás után létesülnek kútfúrással foglalkozó vállalatok, tanácsi szervek, állami gazdaságok, termelőszövetkezetek és magán kisiparosok. Jelenleg kb. 120 különböző vállalat, kisiparos stb. foglalkozik az országban kútfúrással, s ezeknek ellenőrzése a VIKÖZ Vízföldtani Felügyeletének lenne a feladata. A Felügyelet ennek a feladatnak iparkodik eleget tenni, de mivel nincs lehetősége a helytelenül kivitelezett, selejtté, vagy csökkent értékűvé nyilvánított kutak kivitelezőinek szigorú megbüntetésére, sajnos még ma is sok a helytelenül kivitelezett vagy selejtes artézi kút. Erre vonatkozólag szabad legyen a Felügyelet által észlelt egykét kirívó hibára felhívnom a figyelmet: 1. Helytelen szűrőelhelyezés Törökszent mi klós, Szenttamási Állami Gazdaság. A kút beszűrőzése karotázs mérés után történt és ennek figyelembevételével a szűrőt 380—395 mben helyezték el. 80 óra mosatás és kompresszorozás után a kút semmi vizet nem szolgáltatott. A Vízföldtani Felügyelet felhívására újabb, ellenőrző karotázs mérést végzett a kivitelező és kitűnt, hogy a vízadó réteg 390—405 m-ben települt.