Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

12. szám - Dégen Imre: A termelési függvény vízgazdálkodási alkalmazása

532 Hidrológili Közlöny 1973. 12. sz. Dégen 1.: A termelési függvény menyek optimális méreteinek megállapítására, mint például a vízszállító csővezeték gazdaságilag optimális méretének meghatározására, összetett vízszolgáltatási, vízhasznosítási rendszerek együttes gazdasági hatásának és a vízgazdálkodási rendszer optimális kiépítési paramétereinek (kapacitás, biztonság, a lefolyás szabályozottsága) meghatározására. A más népgazdasági tevékenységekkel összefonódó vízgazdálkodási tevékenységek gazdaságilag indokolt arányának és mértékének meghatározása, a várható gazdasági eredmények figyelembevételével sok esetben hasznos tájékoztatást ad a vízgazdálkodás fejlesztési kérdéseiben. Igv például a vízrendezés gazdaságilag indokolt ráfordításnagyságának a vízrendezés termelési értéke alapján való meghatározásához szintén a termelési függvény nyújt lehetőséget. A vízrendezésnek mint a társadalmi termelés egyik ráfordításának az össztermelési értékhez való hozzájárulása parciális differenciálással meghatározható és ez alapján elvégezhető a vízrendezési ráfordítások népgazdasági szintű ökonómiai értékelése. A vízgazdálkodás döntési problémáinál a matematikai közgazdaságtani modellek alkalmazásának többfajta előnye van: megköveteli az elméleti modellek alapjául szolgáló feltételezések j ontos megfogalmazását, ezzel világosabbá teszi az elméleteket; pontosabbá teszi az alapfeltételezésekből való következtetést, konkrét adatok segítségével ellenőrizhető és számszerűsíthető összefüggéseket dolgoz ki. A matematikai közgazdaságtannak ebből következően az elemző, előrebecslő és tervező munkában jelentős szerepe van, felhasználásával a gazdaság irányítása mind a feladatok kitűzésében, mind azok realizálásában konkrétabbá válik. Az alkalmazás során figyelembe kell venni, hogy a matematikai modell megfogalmazása absztrakciók feltételezésén alapul. A termelési függvény típusú modellek az elemzés tárgyától, a gazdaság konkrét formáitól, a termelési viszonyoktól független és a polgári eredettel összefüggő absztrakciókat tartalmaznak. Az általános érvényű absztrakciók elsődleges forrása az, hogy az empirikus termelési függvények meghatározásánál a függő és független változók ismeretlen paraméterei statisztikai adatsorokból becsülhetők. Ennek következtében a statisztikai mérések tökéletlenségéből eredően csak torzulásokkal határozhatók meg az ismeretlen paraméterek. Ezen túlmenően az ismeretlen paraméterek torzított becslését eredményezi az is, hogy az egyes termelési tényezők termelésre gyakorolt hatásának számszerűsítéséhez a többi befolyásoló tényező változatlanságára és függetlenségére vonatkozó szükséges feltételt a közgazdasági kutatás és a gyakorlat területén nem lehet megteremteni. A befolyásoló tényezők kölcsönös függősége azt jelenti, hogy a ráfordítások hatásának torzításmentes szétválasztására -— amely a szabatos matematikai megfogalmazáshoz szükséges lenne nincs lehetőség. A paraméterek becslésén túl a gazdasági optimum számítási módszere is tartalmaz feltételezéseket. A termelési tényezők optimális felhasználási arányának meghatározása feltételezi a termelési tényezők helyettesíthetőségét, a termelési tényezők nagy számú lehetséges kombinációját. A termelési tényezők közötti arány (pl. az állóeszköz és az azt mozgásba hozó munkáslétszám) azonban technológiailag adott. A termelési tényezők közötti arány egy meghatározott termelési • eszköz és munka konkrét összetételét jelenti. Ily módon a termelési tényezők arányának változásával bekövetkező terméknövekmény nem azonos fajta konkrét munka mennyiségi változásának, hanem a munka konkrét jellege és vele együtt a termelési eszközök megváltozott formájának lenne az eredménye. Ez a körülmény a távlati tervezésben amikor a lehetséges ráfordítás arányát meghatározó állóeszközökre és ezekhez kapcsolódó technológiára fordítandó összeg még nem meghatározott, kevésbé jelent problémát. A polgári eredettel összefüggő absztrakció forrása az a feltételezés, hogy a munka és a tőke a termelés létrehozásában egyenrangúan és együttműködve vesz részt. Ez az együttműködés valójában nem egyenrangú. A termelési alapok hatékonysága csak az őket működésbe hozó emberi munka következtében és vele összefüggésben értelmezhető. A termelési függvényben szereplő termelési alap ezért úgy értelmezhető, mint a munkatermelékenység változásának mérőszáma. A munkatermelékenység változása a technikai fejlődés következménye. A technikai fejlődésnek van menynyiségi oldala, amelyet a munka technikai felszereltsége fejez ki, és minőségi oldala amely a termelési feltételekben bekövetkező változásokkal, a technológiai tudás növekedésével, a műszaki szervezési feltételek javulásával kapcsolatos. Az alkalmazás korlátainak mérlegelésével azonban a vízgazdálkodási feladatok a lehetőségek határain belüli egzakt, mérhető módon való meghatározására, valamint ezek realizálását érdemben befolyásoló tényezők elemzésére a termelési függvény típusú modell alkalmas. A tanulmány az ilyen irányú alkalmazást kívánja elősegíteni a termelés funkcionális közgazdasági függvényeinek bemutatásával a vízgazdálkodás gyakorlatában. IRODALOM [1] Andorka Rudolf: Mikromodellek. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Bp. 1970. [2] Dégen Imre: Vízgazdálkodás I. A vízgazdálkodás közgazdasági alapjai. Tankönyvkiadó 1972. Budapest. [3] Karpe, II. ./.: Zur Dokumentation des Entscheidungsprozesses in der Siedlungwasserwirtschaft GW F. Wasser, Abwasser 110. Jahrgang, 6. Heft 1 969. II. 7. [4] VITUKI: A parciális elaszticitás módszerének használata az üzemi vízrendezés gazdasági hatékonyságának meghatározására. VITUKI II. 1. 7. 4/197Ó. [5] Lange Oscar: Optimális döntések Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Bpest. 1966. [6] Klemes, V.: Bestimmung der wirtschaftlich optimalen Parameter des wasserwirtschaftlichen Anlagen. Bericht zur Konferenz über die Entwicklung der wasserwirtschaftlichen Projektierung, Budapest, 1964. [7] Kalacsev, N. Sz.: Usztanovlenie cleszobbraznüh predelov regulirovanija sztoka. Probl. gidroenerg. i vodnovo hozjajsztva AN KSZSZR, Alma-Ata.