Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)
11. szám - Dr. Korim Kálmán: A Kisalföld hévizei az újabb kutatások tükrében
532 Hidrológiai Közlöny 1973. 11. sz. Dr. Korirn K.: A Kisalföld hévizei tag átmeneti zónát különböztetünk meg. A hévíztárolási szempontból oly nagy jelentőségű felsőpannóniai rétegsorozat fő sajátossága a homok, homokkő és agyagmárga rétegek sűrű váltakozása, melyen belül az alsó szakasz tagoltabb, vastagabb egyedi rétegeket, míg a felső szakasz vékonyabb rétegeket foglal magába. A felsőpannóniai üledékösszlet vastagsága a medenceszerkezeti felépítéstől függően 500—2100 m között változik s legvastagabb természetesen a Duna menti mélysüllyedékben (1. ábra). A pleisztocén képződményeket területileg változó vastagságú folyóvízi eredetű durvaszemcsés törmelékes kőzetek (kavics és görgeteg), alárendeltebben homok és agyagüledékek alkotják. A kavicsgörgeteg összletet legnagyobb vastagság ban (415 m) eddig a lipóti hévízfeltáró fúrás harántolta. A kisalföldi medence vázlatos földtani felépítését a 2. és 3. ábra mutatja. 2.2 Szerkezeti jellegek A kisalföldi medence nagyszerkezetének kialakításában azok az epirogén folyamatok játszották a fő szerepet, melyek a magyar medencealakulatok általános, nagyarányú süllyedését váltották ki. A folytonos s csak intenzitásában változó süllyedéssel lépést tartó üledéklerakódás következtében képződött a 6000 métert is meghaladó hatalmas neogén üledékösszlet. Az üledékrétegek általános sajátsága a kisalföldi medencében a vízszintes vagy közel vízszintes település. Gyűrődéses vagy töréses hegységszerkezeti formákat a hévízkutakkal feltárt pliocén üledéktömegben nem lehet kimutatni. Az 1. ábra nemcsak a felsőpannóniai rétegüsszlet feküjére vonatkoztatott szerkezeti térképet tünteti fel, amely egyúttal a kisalföldi medence általános szerkezeti képe, de egyben a hévízfeltárás lehetőségét is megmutatja. 3. Hévíztároló rendszerek 3.1 Kőzettani-teleptani tényezők A kisalföldi medencében a felsőpannóniai és a közvetlen feküjében levő alsó-felsőpannóniai átmeneti övezet homok-homokkő sorozatai alkotják a hévíztároló rendszeréket. Kivételes helyzetű a peremterületre korlátozódó miocén (tortónai) hévíztároló egység. A felsőpannóniai homok-homokkőtestek 2—20 m vastagságú, változó, de mindenképpen korlátozott oldalirányú kifejlődésben települnek agyagmárgarétegekkel váltakozva. Az egyedi homok-homokkőtestek legtöbbször lencsés típusúak, de gyakoriak a homokösszeolvadás, ujjasodás okozta több komponensű, nagy dimenziójú liévíztároló egységek és rendszerek megjelenése is. A kisalföldi medencében is, miként a magyar medencék felsőpannóniai üledéksorában általánosan, többszintes-soktelepes hévíztároló rendszerek vannak jelen. A gyakorlatilag jelentős hévíztároló szint a kisalföldi medencében a 800—2300 m-es mélységszakaszban települ. A felsőpannóniai rétegösszlet feküjében levő átmeneti zóna homokkőrétegei általában vékonyak (1—6 m) és a lencsés kifejlődés van túlsúlyban. A hévíztároló rétegek kőzetfizikai paramétereit tekintve, csupán a lébényi fúrásból nyertünk magvizsgálatra alkalmas kőzetmintákat. A magvizsgálat eredményét az 1. táblázat tartalmazza. 1. táblázat Magvétel helye [m] Mag anyaga Hézagosság [%] CaC0 3 tartalom [%] 898—901 homok 26,6 14,9 1817—1820 homokkő 19,7 11,8 2193—2197 homokkő 14,1 ill. 8,5 19,6 ill. 14,1 ill. 8,5 14,4 A fenti magminták szemnagysága a mélységgel finomodik. Amíg a 898—901 m-es szakasz uralkodó frakciója a 0,1—0,25 mm ( = 69,5 súly%), addig a 2193—2197 m-es maganyagban a 0,063— 0,1 mm-es (33,08 súly%) és a 0,063 mm-nél kisebb (21,36 súly%) frakció van túlsúlyban. A magvizsgálatot az OKGT Dunántúli Kőolajfúrási Üzem Földtani Osztályának laboratóriuma végezte. Áteresztőképességi értékeket csupán a nyomásemelkedési görbékből számított adatok szolgáltattak s ezek tág határok között (18—458 millidarcy) váltakoznak. A kőzetfizikai jellemzőkből és a rétegvizsgálati eredményekből egyaránt kitűnik, hogy hozzávetőlegesen 1800 méterben van az a határ, amely alatt a kompakció, illetve a kőzettéválás mértéke ugrásszerűen megnövekszik. Ez alatt már homokkövek fordulnak elő, melyek vízadóképessége még több réteg együttes megnyitása esetén is mindössze pár száz liter percenként és sokszor nem is szolgáltat kifolyóvíz termelést. 2000 m alatt pedig sokszor még a 100 liter/perc hozamot sem eredményezte a hagyományos cementpalásttal kiképzett és jetperforálással megnyitott kutaknál. A kútkiképzési technológia azonban jelentős mértékben befolyásolja a hozamot, miként azt a délalföldi fúrások mellett a lébényi fúrás esetében is tapasztaltuk, ahol a 2000 m alatti szakaszt előre perforált béléscsővel (4 l/2"-os linerrel) cementpalást nélkül képezték ki s a szokványosnál jóval nagyobb hozamot kaptunk (700 l/p), s a termelés felszökő volt. 3.2 Rétegenergia viszonyok A kisalföldi medence hévíztároló rendszereinek potenciális rétegenergiáját az összenyomott víztömeg és a benne oldott gázok rugalmassága, a nagy telephőmérséklettel együttjáró fizikai sajátságok, valamint a kőzettestek rugalmassága alkotják. A tárolt rétegenergia készlet az összes üzemelő hévízkútnál kifolyóvízű termelést biztosít. A kezdeti sztatikus rétegnyomás a kisalföldi medencében mindenütt a rétegvizek fajsúlyának megfelelő hidrosztatikus nyomással azonos, vagyis normál értékű (4. ábra). A hévizekben oldott gázok mennyisége változó. A gáz-víz viszony (GVV) 0,01—2,6 m 3/m 3 között változik. A kisalföldi medence belsejében, a legmélyebben települő víztartókból származik a leg-
