Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)
9-10. szám - Babos Zoltán: Magyarország legnagyobb egynapi csapadékai
454 Hidrológiai Közlöny 1973. 9—10. sz. Babos Z.: Magyarország legnagyobb egynapi csapadékai eset kivételével az eddig észlelt legnagyobb egynapi csapadékaink is. Ebben a hónapban találjuk az esztendő legkiemelkedőbb napját is: június 11-én eddig már négy alkalommal észleltek ilyen méretű nagycsapadékot. A soron következő júliusban a 9—12-e és a 16—18-a közötti rövid időszakok a halmozott csapadékúak, nyolc illetve hét előfordulással, közöttük három olyan nappal is, amelyeken ilyen szélsőséges eső már 3—3 alkalommal is jelentkezett. Az augusztusi rendkívüli méretű esők főleg a 4—9-e közötti hat napon torlódnak, 11 előfordulással. A szeptemberi nagycsapadékok a hónap első felére, az ún. csillagászati csapadékos napokon csoportosulnak. Ekkor jegyezték fel hazánk eddig legnagyobb kiterjedésű nagycsapadékát is, Gyömrő gócponttal. 3. Előfordulási gyakoriságuk A tárgyalt szélsőséges nagycsapadékoknak országrészenkénti előfordulási gyakoriságáról a 3. ábra tájékoztat. Eszerint a legalább 100 mm nagyságú egynapi szélsőséges esők gyakorisága, a jelentkezésüket országrészenként vizsgálva, a Dunántúlon 76%, az Északi domb-hegyvidéken 46%, a Duna—Tisza közön 28%, a Tiszántúlon pedig az országrész területén valahol 26%. Az azonos gyakoriságú nagy csapadékok esővízhozama a Tiszántúlon a legkisebb, majd egyre nagyobb értékkelaDuna—Tiszaköz, az Északi dombhegyvidék, végül pedig kiemelkedően a Dunántúl következik. Az egyes országrészek közötti iménti esővízhozambeli különbség a 10%-nál kisebb gyakoriságú nagycsapadékok felé haladva növekedő jellegű. Megjegyzendő, hogy a görbékről leolvasható előfordulási gyakoriságok nem vonatkoztathatók az országrészek egyes tájaira, hanem csak az országrészre általában, mert e tekintetben még egy országrészen belül is tájaktól függően, sőt helyi viszonylatban nagy ingadozások figyelhetők meg. Ha e szélsőséges esőknek a tájak szerinti eloszlását vizsgáljuk, szembetűnő, hogy az egyes vidékek között milyen nagymértékű különbségek vannak. Első helyen áll a Bakony és közvetlen előtere, ahol a gyakoriságuk 23%. Utána a Duna—Tisza közi fővízválasztó hátság következik, ahol 18,5% gyakorisággal várhatók. Az északi hegyvidéki részeken egyaránt 10% körüli a gyakoriságuk. Feltűnő, hogy az évi csapadékban és az 50 mm-t meghaladó egynapi nagycsapadékokban egyaránt szegény Mezőföld egyes területfoltjain átlag 9—10 évenként várható ilyen szélsőséges eső. Külön kiemelendő a Bakony északi ellapuló nyúlványai között fekvő Bokod— Dad—kömlődi kis területfolt, amelyen a legszélsőségesebb esők gyakorisága 8% körüli. Ilyen kis kiterjedésű területek viszonylatában ez a szűkebb tájrész hazánknak szélsőséges nagycsapadékokban leggazdagabb területe, amelyhez az eddig észlelt hazai legnagyobb egynapi csapadékunk (Dad 245 mm) is fűződik. Fővárosunk és közvetlen környezete az utolsó kereken 100 év folyamán összesen már 7 alkalommal részesült 100 mm-t meghaladó egynapi csapadékban. 4. Ismétlődésük és halmozódásuk Számítások szerint a legszélsőségesebb nagycsapadékok előfordulása átlagosan kereken félévenként várható valahol az ország területén. A valóságban jelentkezésük ettől nagymértékben eltér és szeszélyesen változó. A területileg és időben megfigyelt legkülönbözőbb kapcsolódású ismétlődések, olykor halmozódások ismertetésére e közlemény keretében nincs mód, ezért az alábbiakban csak az egyes mérőhelyeken előfordult ismétlődésekre térek ki, mert gyakorlatilag is ezek a legfontosabbak. Hazánkban eddig összesen 205 mérőhelyen jegyeztek fel hivatalosan is elfogadott, legalább 100 mm nagyságú egynapi csapadékot. Ezek közül 163 mérőhelyen (az összes 80%-án) ilyen méretű eső eddig még csak egyszer fordult elő, további 34 észlelőhelyen (az összes 17%-án) viszont már két esetben, 7 észlelő állomáson (az összes 3%-án) pedig három esetben mértek ilyen nagycsapadékot. Csak egy olyan hazai mérőhelyünk van, ahol eddig már négyszer fordult elő ilyen szélsőséges eső. Az ismételt előfordulású mérőhelyeknek kereken fele a Dunántúlon, egynegyede pedig az Északi dombhegyvidéken van. Ilyen méretű szélsőséges nagycsapadékot azonos mérőhelyen két alkalommal eddig még csak a zalai, somogyi, soproni, mecseki, mezőföldi, pilisi és a Budapest körüli kis kiterjedésű nagycsapadék gócterületeken, valamint a Bakony központja körül és északi előterén, az Északi domb-hegyvidéken csak a Mátrában és a Bükk hegység keleti részén, a Duna—Tisza közben a Budapest—Gyálkerekegyházai vonalon, a Tiszántúlon pedig csak Szegeden és a nyírségi Kékcseréstón jegyeztek fel. Azonos mérőhelyen ilyen nagycsapadékot három esetben kizárólag csak domb-hegyvidéki területen észleltek, és pedig Dunántúlon a zalai esőgócterületről Zalaegerszegen, a Bakony vidékéről Borzaváron, Kömlődön és Kisbéren, továbbá az északi országrészről a Kékesen, Galyatetőn és a Somhegyen, tehát a Mátra legmagasabb övezetén. Mindezeket túlszárnyalva hazánkban a Bakony északi előterén fekvő Bokod (Komárom megye) az egyetlen olyan csapadékmérő állomásunk, ahol eddig már négy esetben jelentkezett 102—144 mm nagyságú egynapi csapadék, és pedig az 1953— 1963 évek közötti 11 esztendőre összetorlódva. Megjegyzendő, hogy a közeli környezetében fekvő Kisbér csak azért nem sorolható közvetlenül mellé, mert a mért negyedik szélsőséges egynapi csapadéka csak 99 mm volt. Külön megemlítem még, hogy a fent tárgyalt többszöri nagycsapadék előfordulású mérőhelyek közül az emlékezetes 1958. évi VI. 11/12-i rendkívüli méretű kétnapos eső alkalmával 9 észlelő helyen, egymást követő két napon mértek 100 mm-t meghaladó egynapi csapadékot, ami ugyancsak egyedülálló eset csapadék méréseink történetében. 5. Esőterületük kiterjedése A szélsőséges nagycsapadékok jellemzői közül különösen figyelmet érdemel az esőterületük kiterjedésének kérdése. Számos mérési adatból álta-