Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

9-10. szám - Babos Zoltán: Magyarország legnagyobb egynapi csapadékai

Babos Z.: Magyarország legnagyobb egynapi csapadékai Hidrológiai Közlöny 1973. 9—10. sz. 455 Iában levonható az a megállapítás, hogy a helyi jellegű kivételes nagycsapadékok szélsőséges méret ű esővízhozama a gócponttól távolodva rohamosan csökken, és a 1Ü0 mm-nél nagyobb csapadékot fogadó gócterület kiterjedése viszonylag mérsékelt. Az esőterület fokozódó összezsugorodása általában a 80 mm körüli mennyiségnél nagyobb esővízhozamú szélsőséges csapadékoknál figyelhető meg. A 100 mm körüli egynapi csapadékok összefüggő esőterülete a 300 km

2-t, egy 150 mm nagyságú csapadéké pedig a 100 km

2-t csak kivételesen haladja meg. A szélsőséges nagycsapadékok kis része azonban a fentieknél nagyobb kiterjedésű, több mérőhely által képviselt tájrészt, tájat, esetleg országrészt, sőt kivételesen több országrészt is érint, olykor pedig egy országos jellegű általános esőzés kereteibe illeszkedik. Utóbbiaknál az egész esőterület kiterjedésétől függően,azon belül egynél több olyan elkülönülő területrész (gócterület) is kialakulhat, amelyeken a csapadék külön-külön meghaladja a 100 mm-t. E tekintetben például az eddig ismert legszélsőségesebb hazai nagycsapadékunknak 1958. VI. 12-én egymástól független 8 gócterülete volt, melyeken összesen 22 észlelőhely mért 100 mm-nél nagyobb egynapi csapadékot. Ekkor a gócterületek három országrészt is érintettek. Az imént említett néhány kivételesen nagykiterjedésű közelmúltbeli szélsőséges nagycsapadókunk esőterületeinek kiterjedését is figyelembe véve, a 100 mm-nél nagyobb egynapi csapadékok eddig előfordult legnagyobb összefüggő hazai esőterülete a 6. táblázat adataival jellemezhető. 6. táblázat Legnagyobb egynapi csapadékaink esőterületének kiterjedése Tabelle 6. Ausbreitung der Regenzone unserer grössten eintägigen Niederschläge Egynapi Összefüggő csapadék esőterület [mm] [km

2] 200 10 180 40 170 120 150 460 130 870 110 1450 100 1850 V. Összefoglalás A szélsőséges nagycsapadékok a népgazdaságot számos vonatkozásban érintik, hol hasznosan, hol károsan. Területi kiterjedésük adataiból megállapítható, hogy elsősorban kisvízfolyásaink vízgyűjtőjének vízgazdálkodásában van kiemelkedő szerepük. A kapcsolódó, nagyrészt ugyancsak szélsőséges lefolyási tényezők révén esővízhozamuk az érintett vízfolyások évi vízhozamának jelentékeny hányadát adják, ezért például víztározók tervezésénél több szempontból is különösen figyelmet érdemelnek. Hidak, árapasztó művek méretezésénél az elhanyagolásuk súlyos károkra vezethet. Ebből a szempontból rá kell még arra is mutatni, hogy a túlnyomórészt 24 óra időtartamra kimutatott esővízhozamok legtöbbször ennél sokkal rövidebb időn belül terhelik meg a vízgyűjtőt, ami veszélyességüket nagymértékben növeli. így például 1963 év folyamán Hatvanban 150 perc alatt 190 mm, Bokodon 100 perc alatt 103 mm, Gyömrőn pedig 75 perc alatt 122 mm csapadékot mértek. Ez a körülmény a nagycsapadékok mennyiségének mérése mellett az időtartamuk kötelező feljegyzését sürgeti. Az esőterületek kiterjedésének adatai rámutatnak arra is, hogy csapadékmérő hálózatunk sűrűsége még további fejlesztésre szorul, mert a jelenlegi állapot mellett is megtörténik, hogy egy-egy nagycsapadék kicsúszik a feljegyzés alól. A természet maga évről évre bővíti a tárgyalt nagycsapadékokra vonatkozó ismereteinket, ezért a közleményben összefoglalt helyzetkép csak akkor nyújt az érdekelteknek kielégítő tájékoztatást, ha azt a legújabb keletű megfigyelésekkel és mérési adatokkal folyamatosan kiegészítik. Végül megjegyzem, hogy a fenti tanulmány nem valószínűségelméleti szemléletű, ezért felhívom az érdeklődők figyelmét az irodalomjegyzék 2—6. sorszáma alatt felsorolt tanulmányokra, melyek valószínűségelméleti igénnyel készültek. A legnagyobb csapadékok eloszlását, egymásra halmozódását egységes modell alapján legkorszerűbben vizsgáló Dawdy—Todorovic féle dolgozat a szakirodalomban tudomásom szerint még nem jelent meg. IKODALOM [1] Habos Zoltán: Vízrendezések tervezésénél mértékadó csapadékok I—II. É. M. Mélyépítési Tervező Vállalat, Budapest, 1959 ós 1966. [2] Goda László: A többnapos nagycsapadókok gyakorisága. VI TU KI, Tanulmányok és kutatási eredmények 20. szám, Budapest, 1966. [3] Winter János: A rövid időtartamú, nagy intenzitású csapadékok valószínűségi jellemzése. Hidrológiai Közlöny, 1970. 8. [4] Virág Mihály: Hidrológiai események jövőbeni előfordulásának jellemzése. Hidrológiai Közlöny, 1972. 8. [5] Winter János: A rövid időtartamú csapadékok valc>színűsógi vizsgálata. Hidrológiai Közlöny, 1972. 9. [6] Szigyártó Zoltán: Törvényszerűségek a csapadékos időszakok hosszának ingadozásában. Hidrológiai Közlöny, 1972. 10. Grösste eintägige Niederschläge Ungarns Babos, Z. Besprochen werden zuerst die in Ungarn allgemein schon als Grossniederschlag geltenden 50 mm übersteigenden und später die noch extremeren, 100 mm übersteigenden eintägigen Niederschläge. Nach der Flächenbestreichung beider grossen Regengruppen wird auf die zeitliche Verteilung, auf die eingehende Beschreibung der Wiederholungen und Anhäufungen übergegangen. Auch über die Häufigkeit der Vorkommen dieser Regengruppen wird orientiert, aber nicht in wahrscheinlich kei tstheoretischer Betrachtungsweise. Nach den rund 100jährigen Niederschlagsmessungen kommen in allen Gegenden des Landes und zu jeder Jahreszeit 50 mm übersteigende eintägige Niederschläge vor. ihre Häufigkeit sinkt von Westen nach Osten gehend durchschnittlich von 50% auf 15—20%. Ihre Flächenbestreichung, zeitliche Verteilung, Häufigkeit und Abflussmengen sind durch die örtlichen Unterschiede, Witterungs- und Geländeeigenarten stark beeinflusst. Ihre Schwerpunktsperiode ist der Sommer. Die