Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

9-10. szám - Dr. Szász Gábor: A potenciális párolgás meghatározásának új módszere

435 Hidrológiai Közlöny 1973. 9—10. sz. A potenciális párolgás meghatározásának új módszere Dr. SZÁSZ GÁBOR

1 egyetemi tanár Bevezetés A levegő párologtató képességétiek számszerű ismerete egyre gyakrabban válik szükségessé. Tekintettel arra, hogy a mesterséges vízellátás szerepe a mezőgazdaságban egyre kiterjedtebb, a felszíni párolgás útján beálló vízveszteségek részletes megismerésére egyre nagyobb súlyt kell fektetnünk. Bár a párologtató képesség mérésének lehetőségei fokozatosan megvalósulnak a hidrometeorológiai gyakorlatban, azonban a levegőnek erről a tulajdonságáról nincsen hosszú időre visszanyúló megfigyelési sorozatunk, s ilyen esetben kénytelenek vagyunk egy adott időszakra ezt számítás útján megközelíteni. A számítás szüksége azonban olyan esetekben is felmerül, amikor alkalomszerűen kell egv adott területre a levegő párologtató képességét megállapítanunk. Annak ellenére, hogy a potenciális párolgás mérése hazánkban mintegy 10 éve különböző intézmények (Közp. Meteorológiai Intézet, VITUKI) irányításával hálózatszerűén folyik, mégis a gyakorlati munka keretében jól alkalmazhatók azok a formulák, amelyekkel a szóban forgó érték nagyságát viszonylag pontos közelítéssel megállapíthatjuk. Az alábbiakban egy olyan számítási eljárást mutatunk be, amely a legkönnyebben hozzáférhető meteorológiai elemek adataira épülve adja meg a potenciális párolgás meghatározásának lehetőségét, és egyidejűleg a mérési eredmények fizikai körülményeire is rámutatunk. 1. A vizsgálatok és az eredmények ismertetése Mindenekelőtt arra a kérdésre kell feleletet adnunk, hogv milyen körülmény tette indokolttá az alább ismertetésre kerülő eljárásokat és egy új számítási módszer kidolgozását. Közismert ugyanis, hogy viszonylag nagy számban ismeretesek empirikus és félempirikus összefüggések a potenciális párolgás, illetve evapotranspiráció meghatározására. Tornthwaite [5] és Penman [2] világszerte alkalmazott módszerei hazánkban is bevezetésre kerültek. Főként a Tornthwaite-féle módszer terjedt el, melynek egyetlen oka az, hogv mindössze a hőmérsékleti középérték, valamint a napsugárzás tartamát meghatározó földrajzi szélesség adatára támaszkodik. Ezek az adatok gyakorlatilag bármely helyre — mérés, vagy interpoláció útján — meghatározhatók. Kiegészítésként megjegyezhetjük, hogy ez a módszer — amely végeredményben empirikus összefüggésekre épül — eléggé pontatlan eredményeket ad. Penman szabatos alapokra építette egyenletét, azonban abban a felszín sugárzásmérlegének meghatározásánál használható paramétereit legtöbb esetben közelítő értékekkel számítjuk, mivel a felszín sugárzásforgalmát rendszeresen csak nagyon * Agrártudományi Egyetem Debrecen, Agrometeorológiai Obszervatórium. kevés helyen mérik. Hasonlóképpen az aerodinamikai tag meghatározása során a szélsebességnek a kívánt szintre történő redukciójára általában a legkönnyebben elvégezhető, de nem a legmegbízhatóbb eredményt adó eljárásokat alkalmazzuk. De meg kell említeni, hogy a szélsebesség folyamatos mérése is a kívántnál kevesebb helyen folyik. A fenti indokok egyértelműen magyarázzák, ha a használt módszerek mellett újabb lehetőségeket keresünk a potenciális párolgás meghatározására. A vízfelszín párolgását 1963-tól rendszeresen mérjük az Ubell-féle 3 m

2 felületű talajba sülyesztett káddal. A leolvasást azonban nemcsak a Fazekasrendszerű kúptárcsával végeztük, hanem erre a célra tűérintéses mikrométert alkalmaztunk elektromos jelzéssel. Ezzel a készülékkel a leolvasás biztonságát jelentős mértékben fokozhatjuk. Ennek igazolására közöljük az alábbiakban 20 nappali és esti —- mesterséges fény melletti — leolvasás eredményét, feltüntetve a leolvasási értékek szóródását és a ^0,05 mm hibájú mérési pontosság eléréséhez szükséges mérések számát: Kúptárcsa Tűérintkezés Nappal Este Nappal Este n 20 20 20 20 h + 0,05 + 0,07 + 0,02 + 0,03 n (min) 12,80 42,(50 a.oi 5,83 (hiba) + 0,05 + 0,05 ±0,05 ±0,05 Megjegyzés: n: a mérések száma; h: hiba; n (min): adott hibahatár eléréséhez szükséges minimális mérésszám. A fenti tájékoztató adatok alapján megállapítható, hogy a tűérintkezéses módszer különösen természetes megvilágítás nélküli körülmények között a mérés pontosságát jelentős mértékben fokozza. A mérések helye: Agrártudományi Egyetem Debrecen Agrometeorológiai Obszervatóriuma (47° 35' N, 21° 35' E); környező talaj: alföldi csernozjom vályogtalaj. A megfigyelési periódus: 1963—69. A téli hónapok adatai hó és természetes felszínre vonatkoznak (nedv. tart. S 22 súly%). 1. ábra Párolgás mérő kád az észlelő berendezésekkel Fig. 1. Evaporation pan with gages