Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

9-10. szám - Antók Ödön: A főváros árvízvédelme és belvízrendezése

Antók. ö.: A főváros árvízvédelme és belvízrendezése Hidrológiai Közlöny 1973. 9—10. sz. 391 míg végre dugulást szerezvén a víz visszahatását, s tí—8 lábra való felemelkedését okozza, mint az 1830-dik jeges árvízben, amidőn 22 láb magos volt a 0 felelt. Ennél okosabban ma sem igen lehetne megfogalmazni az 1838. évi és általában a jeges árvizek okait. Nem célunk az akkori drámai órákat, napokat ismertetni, mert erről igen sokan és sokszor beszámoltak már. A vész után a védőgátakat kijavították, magasságukat megemelték, a mélyterületeket lehetőség szerint feltöltötték, egyes utak szintjét (Kerepesi-Rákóczi út, Üllői út) lokalizációs gátként megemelték. A végleges megoldásra azonban 1870-ig várni kellett. Igaz, hogy közben a szabadságharcot követő önkényuralom kettétörte Széchenyi és korának építési lendületét. A politikai helyzetnek kellett megjavulni ahhoz, hogy a munkák az 1870. év X. tc. alapján megindulhassanak. Ekkor már a vízrendezés tudománya és a technikai színvonal lehetővé tette a valóban nagyszabású „természetátalakító" munkákat. A folyam szabályozását ugyan a hajózás kereskedelmi érdekeinek alárendelték, de ez nem mondott ellent az árvízvédelem kívánalmainak sem. Még Széchenyinek köszönhetjük, hogy nem töltötték fel indokolatlanul magasra a város területét — lerombolva a reformkor magas művészi értékű épületeit, illetve nem rontották el ezek Dunaparti látképét. Hosszú évtizedeken át ért a gondolat, neves szakértők, többek között Vásárhelyi Pál, Gály István, Győry Sándor és Paleocapa Péter olasz építész bevonásával. Elhatározták a Soroksári Duna-ág elzárását, a mai Műszaki Egyetem helyén levő Kopaszi zátonynál vezető mű építésével a meder szűkítését, a Margitsziget két részének összeépítését és a rakpartok kialakítását. A hajózás, a kereskedelem és az árvízvédelem céljait egyaránt szolgáló partfalak építését a Lánchíd 1849. évi megnyitása után, annak pesti hídfőjénél — a Duna Gőzhajózási Társaság költségén — 345 m hosszúságban 1853-ban kezdték el. Az intenzívebb éjjítés azonban csak a város gazdagodásával indulhatott meg a hatvanas éveket követően. A lakosság 1800—1890 között több mint nyolcszorosára növekedett, a város valóban főváros lett. A munkát helyesen a folyamszabályozással kellett volna kezdeni. A lánchídi partfalhoz csatlakozó szakaszok építési főmérnöke Iieitter Ferenc hangsúlyozta ismét a folyamszabályozás fontosságát. Szerencsére nem volt ez időben katasztrofális árvíz. Végül is Hieronymi Károly terveit fogadták el 1871-ben. A Duna medrét jelentősen szűkítették, és az így nyert területen alakult ki később — az építészek által vitatott architektúrájú -szállodasor. A magas partok a nagy hajók kikötésére, a lépcsős partok a kisebb dereglyék, halászcsónakok számára készültek. A mindenki által ismert, a főváros dunai látképét annyira kedvezően befolyásoló partvédőművek — alsó- és felsőrakpartok, lépcsők, rézsűk —- egyiit1. kép. Árvíz lS76-ban a mai Battliyány-téren tes hossza ma kereken 45 km. A több mint 100 éves építési időszak alatt két rendkívül intenzív évtizedet lehet megemlíteni. 1870—1880 és 1930— 1940 között évente átlagosan 1 km-es szakasz készült el. Visszatérve az árvízvédelem történetére szólnunk kell az 1876. évi árvízről. Ez főpróbája volt az elgondolások helyességének és a mai Vigadó téri vízmérce „0" pontja felett 867 cm-el tetőzött. Okozott károkat és elöntéseket, de bebizonyosodott, hogy a terv helyes volt. Budapesten ma is ez a mértékadó árvízszint. Az 1838. évi ugyan magasabb volt és 1029 cm-el tetőzött, mégsem tekinthető mértékadónak, mert a szabályozás előtti állapotnak volt következménye. A védekezés szintjét 1876 után -f- 858 cm-ről -(-925 cm-re, majd 1891-ben mellvédfalak építésének elhatározásával -f-1000 cm-re emelték. Az 1900-as évek eddigi árvizei szerencsére már nem okoztak katasztrófákat, hiszen a veszélyes helyeket megerősítették — a Duna is „elfogadta" a szabályozást — és megalakult a védekező szervezet is. Nagy erőpróba volt az 1965. évi közel 100 napos nyári árvíz is. Őszintén meg kell vallanunk, hogy a védekezés a mértékadó árvízszint feletti 900 cm körüli vízállást jelzett, ennek bekövetkezése pedig, a már átázott töltésszakaszoknál igen sok bajt okozhatott volna. A csallóközi gátak szakadása miatt a vártnál alacsonyabban 845 cm-el tetőzött az árvíz. 2. kép. Védekezés 196ö-bm az A) anyhei/yi pataknál