Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

8. szám - Egyesületi és Műszaki hírek - Könyvismertetés

383 Hidrológiai Közlöny 1973. 9—10. sz. tek létesülnek. Palics tehát Jugoszlávia leghíresebb gyógyfürdői sorába került. Több évtizedes virágzás után az 1950-es években kezdett a fürdő hanyatlani. A gyógyfürdői kezelés jelentősége világviszonylatban csökkenni kezdett. Emiatt ós a létesítmények elavulása miatt Palics kritikus helyzetbe került, és 1962-ben megszűnt a gyógyfürdő. A palicsi tó felújításának szükségessége már évtizedekkel ezelőtt is fennállott. Közben a biológiai egyensúly felbomlása a felújítási munkákat halaszthatatlanná tette. 1971 májusában figyelték meg, hogy a tóban nagymérvű halpusztulás történt. A halak oxigénhiány következtében hullottak el. Az oxigénhiány annak következménye volt, hogy a tóba szennyvizeket vezettek. A tó iszapjában felbomlott állapotban szerves anyagok maradványai voltak találhatók. A bomlás következtében oxigén kötődött le, ugyanakkor a bomlás folyamatában különböző mérgező gázok keletkeztek, elsősorban kénhidrogén. A kénhidrogén kipusztította a növény- és állatvilágot. A városi képviselőtestület határozatot hozott a tó újjáépítéséről és egyéb intézkedésekről. A szakvélemények alapján megállapították, hogy a palicsi tó felújítására a következő munkálatokat kell elvégezni : 1. A tó vizét egy kiépítendő csatomán át a Ludast tóba, onnan pedig a Köröséren keresztül a Tiszába kell vezetni. 2. A 2,5 millió m

3 mennyiségű szennyezett iszapot el kell távolítani. 3. A továbbiakban meg kell akadályozni a városi és gyáripari szennyvizek tóba jutását. 4. Az üdülésre kijelölt tórészbcn a jövőben biztosítani kell a jó minőségű tiszta vizet. Az elfogadott terv alapján eddig a következő előkészületi munkát végezték el: — kiépítették a palics-Iudasi csatornát, — a tó nyugati részén kiépítették a tóba vezető csatornákat, — elvezették a tó vizének mintegy 90 %-át, — megkezdték egyes tószektorok iszaptalanítását. Az iszaptalanítási munkálatokat olyan ütemben igyekeznek végezni, hogy 1974-ben megkezdhessék a tó tiszta vízzel való feltöltését. Arra számítanak, hogy a jövőben nagyobb lehetőség nyílik a gazdasági ós egészségügyi idegenforgalom növelésére és zavartalan fejlődésére. Azt szeretnék, ha Palics szép múltját még szebb jövője követhetné. A mostani felújítási akciót méltán nevezhetik az évszázad akciójának. V. I. KÖNYVISMERTETÉS Bélteky L.—Korira K.—

Liebe I'.: Magvarország hévizkútjai (Hévízkataszter) II. kt. 1965—1970. A/4 form. 1— 261 old. VITUKI kiad. Bpest, 1971. 1965. óv végén jelent meg az Országos Vízügyi Főigazgatóság kezdeményezésére, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet III. Felszínalatti vizek főosztálya 3. Mélységi vizek osztályának munkájaként hazánk hévízkútjainak első katasztere. A művet megjelenése hetében a Hidrológiai Társulat ünnepélyes formában rendezett ankét keretében mutatta be. E mű megjelenése egybeesett Zsigmondy Vilmos hévízfel táró munkássága kezdetének, a harkányi 37 m mély Alsókút fúrásának 100 éves jubileumával. Nem is lehetett volna méltóbban megemlékezni Zsigmondy centenáriumáról, mint a hévízkataszter I. kötetének közrebocsátásával. Hisz száz esztendő alatt ezer ós ezer mélyfúrásit kút létesült az országban ós ezek közül több, mint ezer a magyar hóvíztermelóst szolgálja. A múlt (1971) óv végén megjelent e nagyfontosságú mű II. kötete s ezzel az 1970. év végóig létesült új mólyfuratú, hévizű kutak részletes adatai is bekerültek a tudományos és szakmai forgalomba, igen használható vizsgálati anyagot adva a geológusok, geofizikusok és geokómikusok, balneológusok kezébe. A kiadvány az OVH Vízellátási és Csatornázási Főigazgatóságának kezdeményezésére készült el, Illés Györgynek, az OVH elnökhelyettesének támogatásával. A hóvízkataszterben közreadott adatok összegyűjtését, feldolgozását, értékelését és nyomdai előkészítését szintén a VITUKI III. Felszínalatti vizek főosztályának 3. Mélységi kutatási osztálya végezte, néhány felkért külső munkatárs segítségével. Az anyag tekintélyes részét ismét az Urbancsek János irányítása alatt álló VIKÖZ Vízföldtani Felügyelete bocsátotta a szerkesztők rendelkezésére. A hóvízkutatás hazánkban több mint száz esztendős múltra tekinthet vissza. Nem szólván a tudományos ismereteinket gyarapító, de gyakorlatilag hasznosíthatatlan, aránylag kevés meddő fúrásról, 1970. július 1-ón 415 volt azoknak a kutaknak a száma, amelyek 35—98 °C-os hévizet szolgáltatnak; míg a 26—34 °C-os langyos vizet adó kutaké 610. (Máig ez a szám kb. 120-szaI gyarapodott.) Hazánkban 100—300 °C hőmérsékletű vizet és gőzt szolgáltató, kimondottan nagy geotermikus értékű hóvízkészletek nincsenek. De még világviszonylatban is igen gazdagok vagyunk hévizek dolgában. Feltárásukban elől járunk. Messzire előtte gyakorlati felhasználásuk módjának. Ez utóbbi téren még sok a tennivaló. Az OVH a koordinált tudományos hóvízkutatás biztosítása mellett legutóbb felsőszintű szervet (bizottságot) hozott létre abból a célból, hogy a feltárt hévizek megfelelő gyakorlati kihasználását biztosítsa. A feltárásban számottevő szerep jut az Országos Kőolaj- ós Gázipari Tröszt (OKGT) által átadott, olajra és földgázra meddő, de hévizet szolgáltató fúrásoknak. (Ezek száma 1970. július 1-ón elérte az 565-öt.) Az 1965. július 1. és 1970. július 1. közötti ötéves időszakban 173 új, 35 °C-nál melegebb vizet szolgáltató hévízkút létesült. Ezek száma — a közben kimerült kutakat nem számítva —- 1970. július 1-én összesen 415 volt. Ez a megjegyzés indokolttá teszi, hogy néhány szót szóljunk a kutak meddővé válásáról. Teljesen téves az a felfogás, amelyről néhány évvel ezelőtt nem egy szakmai közleményben is olvashattunk, hogy a Magyar-medence alatt kimeríthetetlen „hévizű tenger" rejtőzik. Hóvízkószletünk óriási, tonnákban vagy köbméterekben szinte ki sem fejezhető mennyiség, de véges, ós nem kimeríthetetlen. Sőt egy része sztatikus, zárt tükrű rétegvizeket tartalmazó rendszer. Ezeknek az utánpótlódása — mai ismereteink szerint -— nincs biztosítva. Ilyenek a felsőpannóniai homokrétegekbe zárt hévíztároló lencsék. A másik nagy csoport: a mezozóos, ós ezen belül is, a felsőtriász-kori dolomitok és mészkövek kőzetréseiben tárolt hóvízkészlet általában nyitott rendszerű. Ezt a csoportot egy 4000—5000 m vastagságú, Zala megyétől Sárospatakig húzódó rétegösszlet tartalmazza. Nem egyetlen összefüggő rendszer, de nem is olyan tökéletesen zárt, mint az előbbi. Mélyebb szintjeiben alsópannóniai és miocén kloridos rétegvizekkel kevert őskarsztvizet foglal magában. A felszín közelében levő karsztvizekhez hasonlóan, ahol szintén több szint különböztethető meg, a triász képződmények mélyebb szintjeiben a nagyobb hőfokú karsztvizek szintén több nívóban fordulnak elő. A harmadkori üledéksorozattal lefedett, s a medencealjzatot alkotó kőzetkomplexum víztároló ós vízadó képessége a hegyszerkezeti mozgások során kifejlődött törések, repedések és hasadékrendszerek mineműsógónek függvénye. A kutatás célja ennek a töréshálózatnak a felderítése ós az ebben áramló víznek a megcsapolása. Ez a célkitűzés azonban, miként a szerzők hangsúlyozzák, gyakran nem valósítható meg. Különösen nehéznek bizonyul a helyzet akkor, ha a mészkő- ós dolomitképződmények nagy mélységben települnek. E csoportot illetően sok a meddő fúrás, sok a bizohnytalanság. Ez a megállapí-