Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

8. szám - Egyesületi és Műszaki hírek - Könyvismertetés

384 Hidrológiai Közlöny 1973. 9—10. sz. tás egyébként szénhidrogénkutatásainkra is érvényes, amit — egyebek mellett — a CH-ra meddő fúrások feltűnően nagy száma is bizonyít. (Az utóbbi 5 óv alatt az OKGT 228 CH-ra meddő fúrást adott át az OYH-nak hévizes kút kiképzése céljából.) Mi ennek a tapogatózásnak az oka: Azt hiszem, nem járok messze az igazságtól, ha az okot abban látom, hogy a kutatás általában csak lépésenként halad előre, nem vévén figyelembe, hogy a Pannóniai medence mélyszerkezete (a medencealjzat és ennek következtében a közvetlenül reá települt mezozóos képződmények törésszerkezete) merőben más rendszerű, mint a felszínről ismeretes hegyszerkezetek. Tucatjával sorolhatnánk fel a bizonyítékokat arra, hogy a medence mély szintjeiben már nem a felszínről ismeretes ÉK— DNy-i, hanem egy ezzel kb. 80—85, illetve 95—100 fokot bezáró ÉNy—DK-i csapás szerint felépült emeletszerkezetek vannak jelen. Legmélyebb szintű hévizeink, gázos kútjaink, kőolaj- ós földgáztelepeink, sőt felszíni vízfolyásainknak túlnyomó százaléka ehhez a láthatatlan, ós geológus által soha fel nem tárható, de különböző geofizikai kutatómódszerekkel jól megközelíthető törésrendszerhez kötött. A szerzők által említett kutatásnak ebbe az irányba lesz célszerű fordulnia, és a mély szintekbes a Conrad- és a Mohofelület közötti tektonikai emeletbe leszállnia, s az eredmény nem marad el! (Ez a forma ós a tér nem teszi lehetővé, hogy erről a tárgykörről itt többet mondhassunk, de utalok az Österr. Geolog. Gesellschaft közleményeinek legutóbbi, 1970-es kötetére, ahol bővebben talál erről részleteket az érdeklődő olvasó.) * Mielőtt az ismertetett mű tartalmi felépítéséről szólnánk, érdemes lesz megemlítenünk, hogy az 1965—1970 közötti öt évben összesen 375 hévizű kutató helyeztek üzembe. Ezek közül 202 a langyos vizű kút, 173 pedig 35—95 °C közötti vizet szolgáltat. Meglepő, hogy egyes megyék mennyivel gazdagodtak ezen a téren. Tájékoztatásul az alábbi „rangsor" szolgálhat. 35 °C 26-34 °C fölötti közötti f Megye vizet szolgáltató kutak száma Csongrád 42 51 93 Békés 16 39 55 Szolnok 25 22 47 Somogy 12 20 32 Pest 10 7 17 Hajdú-Bihar 9 19 28 Baranya 8 10 18 Győr-Sopron 9 2 11 Bács-Kiskun 9 1 10 Heves 5 12 17 Összesen. . . 145 183 328 Az érdekelt 19 megye hévíztároló szerkezeteiről és az eddigi eredményekről a kiadvány megyénkénti bontásban nyújt igen jó beszámolót. Ezt a megyéknek — megyénkónt külön-külön lapokon — 1 : 500 000-es vázlatai követik, az új furatok, illetve kutak helyének feltüntetésével. Ezekből a leírásokból és térképekből képet kapunk a kutak vízhőmérsékletének statisztikus megoszlásáról: 35—45, 46—60, 61—75, illetve 75 °C fölötti bontásban. Egy másik kimutatás arról tájékoztat, hogy az új kutak közül hány ad ivásra, fürdésre, lakások és kórházak fűtésére, mezőgazdasági fűtésre, ipari célokra (pl. kendergyáraknak) hasznosítható vizet, illetve hány nincs még. hasznosítva. E tekintetben talán Szolnok megye áll legjobban, ahol csak a kutak 10%-a nincs még kihasználva; de vannak megyék, ahol ez a szám a 25%-ot is eléri, sőt talán meg is haladja. Vas megye hévízkútjai országos viszonylatban is az utóbbi idők legnagyobb ós kellemes meglepetései közé számítanak. E területen (csak az utóbbi 5 évben) Szombathelyen 3 db 35—45 °C-os, Sárvárott, Bükön és Borgátán egy-egy 46—60 °C-os, Mesterin és Rábasömjénben pedig egy-egy 61—75 °C-os vizet adó kutat nyertünk. Közöttük Rábasömjén kútjának a vize ásványi sókban országosan a leggazdagabb: 45 g/l, de ha a kút nincs lefojtva, már 72 g/l ásványi sótartalmat is mértek. A sömjéni víz jód- és bróm-tartalomban is országosan vezet (28,5 mg/l jód, 100 mg/l bróm). A sömjéni kút vizének fajlagos sótartalma 2 , illetve 3 -szerese az országos átlagnak !ós 2—2 14-szerese az eddig ismert legmagasabb sótartalomnak. Nehéz elképzelni, hogy ilyen sókoncentrációjú víz sósagyagok kioldott sóját hozná felszínre. A Kisalföldnek az északi fele, ós annak is az a része, melynek keleti szárnyán a sömjéni fúrás létesült, 6000 méteres, vagy talán annál is nagyobb mélységeivel, tektonikai helyzeténél fogva alkalmas arra, hogy kiinduló pontja legyen egy jól megszervezett sókutatásnak. A szlovákiai példa követésre méltó. 30 évvel ezelőtt senki sem hitte, hogy az abaúji és beregi medencék a legértékesebb sók milliárd tonnáit rejtik. A sömjéni kút magas sókoncentrációja is a további kutatásra int. Lehetetlenségnek tartom, hogy a földtörténet során több ízben megismétlődött tengeri transzgressziók vize úgy vonult volna le, vagy úgy száradt volna be területünkön, hogy egy arra alkalmas mólyedmélny seho sem akadt volna, ahol a sók besűrűsödhettek volna. Erre — például Sömjén környékén — megvolt a tektonikai adottság. Egyébként a hazai hévízkutak termelési állapotáról ós hasznosítási módjáról egy 14 oldalas kimutatás tájékoztat. Kiválóak a megyei térképekhez mellékelt ós a megyék területére jellemző földtani szelvények. A táblázatos, számszerű kimutatásokon kívül (140 oldalnyi terjedelemben) közli a kötet az elektromos karotázs-szelvényeket is. A kötet nyomdai kiviteléért a MTA Csillagvizsgáló Intézete Házinyomdájának dolgozóit illeti dicséret. Dr. Bendeffy László