Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)
1. szám - Dr. Jurányi Róbert–Dr. Vág Jánosné–Dr. Némedi László: Trichomonas vaginalis életképessége különböző hőmérsékletű és ionterhelésű termálvizekben
40 Hidrológiai Közlöny 1973. 1. sz. Dr. Jurányi R.—dr. Vág J.-né—dr. Néraedi L.: Trichomonas vaginalis Trichomonas v. 2oo -. száma 1 Z 4,f J ELM AGYARAZAT-37 c° 28 C° ======• 25 C" -T13 17 19 21 KNO, 3. ábra. A szaporodás mértéke KN0 3-ban különböző hőmérsékleteken vizsgálati periódus alatt a káliumnitrát oldatban tömeges szaporodás indult meg. Az 7. és 2. ábra mutatja, hogy valamennyi oldatban a látóterenkénti egyedszám emelkedik, bár eltérő mértékben. Vizsgálatainkban a káliumnitrát (0,5 mg/l) oldatban volt a legnagyobb mértékű a flagelláták szaporodása. A 9. napon érte el a maximumot, de még a 22. napi vizsgálat is magasabb értéket mutatott a kiindulásinál. A nátriumnitrit esetében a 200/ látótér egyedszám csak a 7. napon volt megfigyelhető és a 13. napon, majd azután akiindulási értéken maradt. Az ammóniumklorid oldatban (0,6 mg/l) a 6. napig figyelhető meg kisebb mértékű szaporodás. Érdekesen alakul a mindhárom oldatot tartalmazó mintában a trichomonasok szaporodása. Az ammóniumklorid gátló hatása érvényesül, és bár a 7. naptól a 15. napig van szaporodás, de ez csak kétszerese a kiindulási értéknek. A 3. ábrán külön bemutatjuk a trichomonasok szaporodásához legjobb feltételeket biztosító káliumnitrát hatását különböző hőmérsékleten. A 37 °C-os vízben 48 óra múlva megkétszereződik az egyedszám, szemben a 28 és 25 °C-os vízzel, ahol 4, ill. 5 nap múlva következik be ugyanez. A 25 °C-os vízben a maximális 200 egyed/látótér egyáltalán nem számlálható és már a 15. napon megindul a lassú pusztulás. A másik két hőmérsékleten ez csak a 19—21. napokon következik be. Megbeszélés Az urogenitális trichomoniasis emberről-emberre terjedő betegség. A kórokozó átvitele kétféle módon lehetséges: 1. környezetünk közvetítésével, extragenitalisan, 2. közvetlen érintkezéssel, genitalis úton. A betegség környezetünk közvetítésével történő terjedésének alapvető feltétele, hogy ezen egysejtűek fertőzőképességüket a szervezeten kívül valamilyen formában megőrizzék. Az alacsony és magas hőmérséklet szerepéről régóta folyik vita az irodalomban. Karnaky [1] fiziológiás oldatban, szobahőmérsékleten 4—24 óra múlva, Coutts és mtsai [2] 72 óra múltán is találtak mozgó parazitákat. Jirovee és Peter [3] szerint az ostorosok vízben legkésőbb 35—40 perc alatt elpusztulnak. Davis [6] már 1929-ben részletes adatokat jegyzett fel a különféle vegyszerekkel végzett kísérleteiről. Azóta Matsuda [7] különböző koncentrációjú nátriumklorid oldatban, Fischer [8] Braum [9] és mások egyéb vegyületekben végeztek kísérleteket. Nem zárható ki közösen használt törölköző, szivacs, mosdókesztyű, stb. szerepe sem, melyeken nedves környezetben a trichomonasok egy ideig életben maradhatnak. Jirovee és Peter [10] nedves törölközőn egv, szivacson másfél óra múlva is talált élő ostorosokat. Coutts és mtsai [2] fertőzött hüvelyváladékkal átitatott gazedarabokból 3 óra múlva is ki tudták mutatni az egysejtűeket. Burch [11] pedig szobahőmérsékleten tartott, fertőzött, nedves mosdókesztyűből még 23 óra múlva is kitenyésztette a véglényeket. Az egysejtűek közvetlen átvitelének egyik módja a magzat fertőződése a trichomonassal infestalt anya szülőcsatornáján történő áthaladás közben. Coronell és Lillo [12] 6,6%-os gyakoriságban észlelte szülés előtt trichomonasosnak talált anyák újszülöttjein. A szülés alatt bekövetkező fertőzésnél sokkal nagyobb jelentősége van a közvetlen átvitel másik, leggyakoribb módjának: a nemi érintkezésnek. A sexualis átvitel jelentőségét mutatja, hogy a fertőzés a sexualis partnereiket gyakran változtató nők között gyakoribb, mint a férjes asszonyokon [13]. Gyűjtőstatisztikák szerint előfordulási gyakorisága nőkön 50—90% között mozog [14]. Kostic [16] fertőzött férfiak liúgycsövében 67,2%-ban találta meg e flagellátát. A Trichomonas vaginalis kórokozó szerepe ma már bizonyított. Fakultatív. j>atogen parazitának tekintjük, melynek megbetegítő hatása helyi, vagy általános tünetekben nyilvánul meg. A közvetlen, genitalis terjedés mellett jelentőségében egyáltalán nem elhanyagolható az extragenitálisan, környezetünk közvetítésével létrejövő fertőzési mód. Vizsgálataink megerősítettek bennünket abban, hogy a köz- és gyógyfürdők fokozott hygiénéje hozzájárulhat az uszoda- és termálvizek potenciális veszélyének csökkentéséhez.
