Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

8. szám - Bauer M.: A talajvízdúsítás Hollandiában alkalmazott módszere, erősen szennyezett felszíni vizek tisztítására

Bauer M.: A talajvízdúsítás Hollandiában Hidrológiai Közlöny 1973. 8. sz. 369 tére, így egyúttal levegőztetik is, és a felesleges vassók kicsapódását is biztosítják. A szűrt víz innen a lassúszűrőkre kerül, 9 hatalmas szűrőegység van egy hatalmas zárt teremben, folyami homokkal töltve. Az algásodás ellen a teremben teljes sötétséget biztosítanak. Ezután a víz már ivóvíz minőségű. A szűrőkről 47 000 m

3 tározási kapacitású medencébe kerül, mely a csúcs vízszükségleteket is tározni képes. 4.4. A vízszétosztás rendszere A tározóból nagynyomású szivattyúk szállítják a vizet a városi hálózatba. Üzemhibák vagy áramkimaradás esetén Diesel generátorokkal perceken belül tovább lehet folytatni az üzemelést. A vízmű építésekor készült 50 méteres víztorony ma már eredeti rendeltetésének megfelelni nem tud, mert a város terjeszkedésével a magas irodaházak és zárt blokkok épületeinek magassága a víztorony magasságát meghaladja. A víztorony belsejében később két tározót helyeztek el, egyiket 40 m magasságban 1000 m

3 tározási kapacitással, a másikat az alatt, 1200 m

3 kapacitással. Jelenleg a víztorony mint mesterséges „biztonsági szelep" működik a nyomásingadozások kiegyenlítésére. A gondos tisztítást mindennapos bakteriológiai, radioaktivitás és kémiai vizsgálatok egészítik ki, melyet a vízmű korszerűen felszerelt laboratóriumában végeznek. A távvezetékek állapotát gondosan ellenőrzik és intézkedéseket tesznek a csővezeték belsejében történő lerakódások ós a vaskorrózió megakadályozására. Hága lakossága és ipara részére az egyenletesen jó minőségű ivóvíz így biztosítva van. 5. A talajvízdúsítás gyakorlati tapasztalatai Hollandiában A Rajna vizének romlása, szennyeződése egyre kevésbé akadályozható meg. Főleg a nagy oxigénfogyasztású, bomló szervesanyagok mennyisége növekszik oly mértékben, hogy az anaerob viszonyok elérése fenyeget sok esetben. Ilyen körülmények között a víz a talaj vas- és mangánsóit jól oldja, és a szűrt talajvíz utókezelése elkerülhetetlen, melv levegőztetésből, gyors- és lassúszűrésből áll; az anaerob viszonyok elkerülése és az egyenletes vízminőség biztosítására, és a beszivárogtató rendszer biztonságos üzemeltetése miatt a nyersvizet „előkezelik", ennek ellenére az utókezelésre szükség van. 5.1. A maximális sótartalom csökkentése Az inorganikus sótartalom általában sem a szűréssel, sem talaj vízdúsítással nem befolyásolható. Másfelől az ipar által a folyókba (főleg a Rajnába) bocsátott szervetlen sók, elsősorban a közönséges konyhasó mennyisége egyre emelkedik. 1960—64 között a Raj nának a szervetlen sók által okozott terhelése 270 kg Cl'/sec, ami átlagos vízhozam 2200 m

3/sec mellett 123 mg/l Cl' jelent. A Rajna vízhozama nem állandó, télen és tavasz szal nagy hozamú, nyáron és ősszel hozama erősen lecsökken. Miután a folyóba bevezetett sómennyiség nagyjából állandónak vehető, a sótartalom széles határok között változik. Ha tekintetbe vesszük, hogy a száraz évek előfordulási százaléka 10% a normális csapadékjárású évekhez viszonyítva; a kloridtartalom 230—320 mg/l határok között változik. Egy elfogadható 150 mg/l értéket 4

x/

2 hónapon keresztül halad meg egy normális lefutású évben, és 9^2 hónapon keresztül a száraz esztendőkben. 200 mg/l-es értéket normál évben 2, száraz évben 5 hónapon át lépi túl. Ehhez hozzá kell tenni, hogy az ivóvízellátásban ezek az értékek elfogadhatatlanok. Ha ezt a sómennyiséget sótalanítással, vagy elektrodialízissel akarnánk eltávolítani, az eljárás igen költséges lenne. A mesterséges dúsítórendszereknél a tartózkodási idő növelésével, a talaj ioncserélő képességének kihasználásával, a csapadékvízzel és természetes talajvízzel való hígulás által a sótartalom lényegesen csökkenthető, és miután a dúsítórendszer természetadta lehetőséget használ ki, nem jelent túl nagy költséget. Hollandiában a természetes úton történő évi beszivárgás az evapotranspiráció leszámításával 0,3 m/év, beszivárogtató kapacitása 0,3 mill. m

3/év/ /km

2. Ha a víztartó mélységet 50 m-nek vesszük és specifikus vízadóképessóget 30%-nak tételezzük fel, akkor a vízadó képződményben jelenlevő készlet 15 mill. m

3/km

2, 30 mill. m

3/év mesterséges utánpótlódási kapacitást megengedve, ez nem kevesebb, mint a csapadékból történő utánpótlódás 100-szoi'osa, amely 6 hónapos tartózkodási idő mellett biztosítható. Erősen iparosodott, sűrűn lakott területeken, a talajvíz-dúsítás kedvező adottságai esetén az említett módszer mind bakteriológiai, mind kémiai összetételét tekintve kielégítő minőségű vizet szolgáltat. IRODALOM [t] Huisman, L.: Ground

—Water Recovery. Delft University of Technology, Netherlands, 1970. [2] Charles R. Cox: Operation and control of water treatment processes. World Health Organization, Geneva, 1964, pp. 94—99. [3] Hastings A. H.

: Biologv of Water Supply. London, 1948. [4] Samuel Jacobson: Operation of the Lake Whitney filters and use of the Dorrclone sand washer. Journal of the New England Water Works Association, 1960, pp. 272—280. [5] Huisman, L.

: Artificial replenishment, International Water Supply Association, Sixthe Congress, Stockholm, 1964, pj>. J 1—18. [6] Burmán, N. P.: Bacteria in water, Ion Exchange Progress, 1 964, June, pp. 5—8. [6] Huisman, />. and F. W. J. van Haaren: Treatment of water before infiltration and modification of its quality during its passage underground. International Water Supply Association, Seventh Congress, Barcelona, 1966, pp. G. 5—43. [7] Huisman, L.

: Artificial recharge for public water supplies in urbanized regions. International Association of Scientific Hvdrologv, Symposium of Haifa, 1967, pp. 200—212. [8] Öllős Géza: A talajvízdúsítás fokozódó szerepe. Vízügyi Közlemények, 1970. pp. 3—40, Budapest. [9] Mintz, D. M.: Preliminary Treatment of Water Before Filtration. International Water Supply Congress and Exhibition. Vienna, 1 969. Sp. Subject Nr. 6.