Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)
8. szám - Balogh K.–Lukáts K.: Ipariszennyvíz-öntözés üzemgazdasági összefüggései
Balogh K.—Lukáts K.: Ipari szenny vizöntözés Hidrológiai Közlöny 1973. S. sz. 361 Ez a tény figyelmeztet arra, hogv az öntözés lényeges kiterjesztése esetén a szakismeret megszerzésére éppen olyan gondot kell fordítani, mint a technikai feltételek biztosítására. A számítások eredménye A téma felvetésekor látható volt, hogy a Borsodi Vegyi Kombinát szennyvíz-problémájának megoldása igen nagy beruházási áldozatokat követel. A beruházás lehetséges csökkentése és a szennyvíz maximálisan gazdaságos hasznosítása érdekében további tájékozódásra kényszerültünk. A mezőgazdasági hasznosítás gazdaságosságának növelésére három fő lehetőség kínálkozott: — a termelési szerkezet lényeges egyszerűsítése, — a termelés erőteljes koncentrálása, — a tevékenység vertikális fejlesztése. E három tényező tulajdonképpen majdnem elválaszthatatlan egymástól, mert koncentrált tevékenységet, az adott vállalati méretek mellett, csak a szakosítás és az egymás közötti munkamegosztás révén lehet elérni. Az együttműködés mindenekelőtt a termelésben, főleg a takarmánytermelésben és az állattenyésztésben szükséges. A munkamegosztást az állattenyésztés jellege és mértéke határozza meg; ennek függvénye a növénytermelésben és az egyéb tevékenységben való munkamegosztás vagy kooperáció is. A számítás egyértelmű választ adott arra a kérdésre, hogy vajon gazdaságosan hasznosítható-e a szennyvíz, van-e olyan termelési lehetőség ezen a vidéken, amelyik azt jövedelmezően hasznosítja. Van ilyen lehetőség, bár megvalósítása rendkívüli szervezési és általában nagy beruházási igényességet jelent. Modellszámításunk szerint a területi specializációra, néhány ágazat koncentrációjára helyeződik a hangsúly, mégpedig olyan mértékben, hogy lényegesen csökken a növénytermelési ágazatok száma. Az optimális szerkezetben a specializáció, a korszerű technikai-technológiai bázis (öntözés és komplex gépesítés) által megkövetelt koncentrált termelés leghatékonyabb eszköze. Az adott területre javasolt szántóföldi növénytermelés szerkezete a következő (%): kalászos gabona 34,5 kukorica 41,3 ipari növény (zöldborsó) 8,9 szálastakarmány 14,8 zöldség 0,5 Összesen 100,0 A növénytermelés szerkezete természetesen az állatállomány jelenlegi szerkezetének megváltoztatását is követeli, az alábbiak szerint (%): szarvasmarha 10,5 sertés 87,3 juh 1,9 baromfi 0,3 Összesen 100,0 A kalászos gabona és a kukorica vetésterület aránya, valamint a sertés ágazatnak az állattenyésztésben javasolt aránya rendkívül szoros összefüggést mutat. A sertés ágazat éppen a specializáció következtében a terület mezőgazdasági össztermelésének legjelentősebb ágazata lenne. Ennek érdekében a sertéshús iparszerű termelésére kellene berendezkedniük az üzemeknek. A termelési és feldolgozási tapasztalatok alapján szinte kínálkozik a vertikális együttműködés, ami a miskolci vágóhíd és a mezőgazdasági vállalatok kooperációjában jelenhet meg. A növénytermesztési és állattenyésztési fő-ágazat szerkezeti alakulását az öntözésre javasolt terület nagysága is befolyásolja. Az öntözésre javasolt terület művelési ágankénti megoszlása a következő (ha): szántóföldi növények 7165 rét, legelő 1670 szőlő, gyümölcs 432 Összesen 9267 Az optimális megoldásból az következik, hogy az öntözésre alkalmas 9267 ha-ból csak 7269 ha, azaz a lehetségesnek csupán 78,4%-a javasolható öntözésre. A keletkező szennyvíz teljes mennyiségét pedig 2 millió m 3-rel kellene túllépni a maximális jövedelem realizálása érdekében. A hasznosításra vonatkozó modellszámítások, a maximális lehetőséget keresték, és az eredményekből jól látható, hogy bővebb lehetőséget találtak arra, mint amenynvit a keletkező szennyvíz mennyisége igényel. A maximális jövedelem megvalósításának szándéka keretében azt szükséges figyelembe venni, hogy az öntözött terület nagysága csak az optimum határán belül érvényes. Ez azért lehetséges, mert olyan kultúrák öntözéses művelésének fejlesztését helyezi előnybe, amelyek fajlagos vízigénye viszonylag nagy, és azt a legnagyobb termésátlaggal hasznosítják. Ebből következik, hogy a számítás a rét-legelő művelési ág öntözését nem javasolja, sőt tekintélyes területű legelőt iktat ki, mint a közös gazdaságok számára gazdaságtalant. A szőlő-gyümölcs öntözése is csak részben megoldott. A megnövekvő költségek — és benne a már előbbiekben említett ipari környezet miatti magas élőmunka-költség — gazdaságtalanná, más ágazatokkal szemben versenyképtelenné teszik ezeket a művelési ágazatokat. Ezzel szemben a számítási optimum a szántóföldi művelési ágakban az öntözhető területet — 7165 ha-t —- teljes egészében igénybe veszi, mégpedig csak néhány növény; abrak és egy-két árunövény termelésére. Az előzetes felmérés szerint a szántóföldi növénytermelésre alkalmas területnek 52,9%-a száraz, 47,1%-a öntözéses művelésre alkalmas. Ebből a kiindulási helyzetből a terület egészén a növénytermelési szerkezet optimuma a következőképpen alakul (az optimum a termelés irányára és az egyes ágazatok arányára egyaránt vonatkozik):
