Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

8. szám - Balogh K.–Lukáts K.: Ipariszennyvíz-öntözés üzemgazdasági összefüggései

359 Hidrológiai Közlöny 1973. 9—10. sz. Ipari-szennyvíz-öntözés üzemgazdasági összefüggései* BALOGH KiHOlY — LUKÁTS KATALIN** A Borsodi Vegyi Kombinát í. Gyáregységében naponta 12 500 in 3 nitrogéntartalmú szennyvíz ke­letkezik. Ez a mennyiség évente csaknem 4,4 millió m 3. A szennyvíz főként ammónia-nitrogént tartal­maz mintegy 3,7 tízezrelékes koncentrációban. Az I. Gyáregységben keletkező nitrogéntartalmú szennyvíz jelenleg — a gyárban keletkező többi szennyvízhez hasonlóan — a Sajóba folyik, amely a legszennyezettebb vízfolyásaink közé tartozik. Ezért különös jelentősége van annak, hogy további szennyeződését csökkentsék, illetve a jelenlegi szennyeződését is mérsékeljék. A nitrogéntartalmú szennyvizek kezelése a Bor­sodi Vegyi Kombinátnak régi problémája. Több évvel ezelőtt merült fel az a gondolat , hogy ha már egyszer emberi munkával nitrogénműtrágyát állí­tottunk elő, akkor azt ne hagyjuk veszendőbe menni, sem úgy, hogy káros anyag formájában szennyezze a természetet, sem úgy, hogv a víz tisztítása címén a létrehozott hasznos anyagot újabb munka felhasználásával elpusztítsuk. A legkézenfekvőbb elképzelés az öntözésre való felhasználás volt. Ez azonban két ok miatt is ne­hézségbe ütközött. Az egyik ok a víz minősége és összetétele, illetve ennek bizonytalansága, a másik az ökonómiai fel­tételek tisztázatlansága, pontosabban a körülöttük fennálló bizonytalanság, zavar és félelem. Nem másról, mint a beruházási terhek megosztásáról és az üzemeltetési költségek viseléséről van szó. A víz minőségével kapcsolatos kételyek — ha még nem is egzakt módon bizonyítottan —gyakor­latilag jelentősen csökkenthetők. A fő probléma inkább az ökonómiai kérdések tisztázása marad. Kétségtelen, hogy sem a Borsodi Vegyi Kombi­nát, sem az érdekelt mezőgazdasági üzemek — ön­magukban — nem képesek a szennyvíz mezőgaz­dasági hasznosításának megvalósítása érdekébe?! szükséges intézkedések megtételére. Szinte biztosra vehető, hogy az így közvetlenül érintett felek együttesen sem képesek az ehhez szüksége« anyagi eszközök biztosítására. Ezt a reális helyzetet azok a felsőbb szervek is látják, amelyek e kérdéssel hivatalból foglalkoz­nak. Nem is zárkóznak el annak gondolatától, hogv saját vagy más forrásból származó eszközeikkel — már csak azért is, mert nem egyedi probléma — elősegítsék a megoldást. Magyarország többi mű­trágyagyára — és alkalmasint számos más vegyi üzeme is — hasonló problémával küzd, sőt világ­szerte, de legalábbis Európa-szerte megoldatlan a hasonló jellegű szennyvizek tisztítása, hasznosítása vagy semlegesítése. A probléma korszerű megol­dása tehát mindenképpen kívánatos lenne. * Az Agrárgazdasági Kutató Intézet tanulmányt ké­szített „Számítások a Borsodi Vegyi Kombinát nitro­géntartalmú szennyvizeinek mezőgazdasági hasznosí­tásáról" címmel (Bp. 1971. Szerk. Kovács A".). Cikkünk e tanulmányra támaszkodva ismerteti a legfontosabb számítási eredményeket. ** Agrárgazdasági Kutató Intézet, Budapest. A probléma felismerése után az érdekeltek kéré­sére az Agrárgazdasági Kutató Intézet elkészítette azt a tanulmányt, amely sokoldalúan és több alter­natívában vizsgálja a nitrogéntartalmú szennyvi­zek mezőgazdasági hasznosításának lehetőségeit. Cikkünkben — a tanulmány alapján — azokat a gondolatokat sűrítjük, amelyek a környező gazda­ságok termelési struktúrájában várható változás­sal foglalkoznak. A szennyvíz felhasználásának módozatait kidol­gozni nem jelentett könnyű feladatot. A legalkal­masabb és leggazdaságosabb termelési szerkezetet lineáris optimalizálás módszerével közelítettük meg, amihez sokoldalúan kellett elemezni a gazda­ságok tevékenységét. Részletesen megvizsgáltuk a térség mezőgazdasági üzemeit, hogy helyzetüket, eredményeiket és lehetőségeiket megismerve kiala­kíthassuk koncepciónkat és megfogalmazhassuk a modellben érvényesítendő célkitűzéseket és a felté­teli rendszert. Ezenkívül számításba kellett ven­nünk a mezőgazdasági termelésre ható jelenlegi közgazdasági szabályozó rendszert, valamint azt a tényt, hogy az öntözés nem minden feltétel mellett növeli a termelés gazdaságosságát. Ezen előzetes és általános ismeretek birtokában arra törekedtünk, hogv a legcélszerűbb és a legbiz­tonságosabb hasznosítási lehetőségeket keressük meg. A célszerűséget csak ökonómiai szempontból vizsgálhatjuk. A mezőgazdasági hasznosítás beru­házási igényét tehát az elérhető többlet jövedelme­zőség lehetőségével együtt kellett elemeznünk. Ennek érdekében tanulmányoztuk mindazt az elvileg szóba jöhető megoldást, amelyik akárcsak mint gondolat, egyáltalán felmerülhetett mezőgaz­dasági hasznosítás szempontjából. Azt a következ­tetést vontuk le, hogy a szennyvíz hasznosítását öntözés útján a mezőgazdasági vállalatok növény­termelésének —- zömmel szántóföldi áru és takar­mánynövény termelésének — keretében lehet meg­oldani. Ezt a következtetést a terület mezőgazdasági vállalatainak sokoldalú elemzése és a gazdaságok fejlődési tendenciája, valamint fejlesztési törekvése minden szempontból alátámasztja. Az öntözés általános feltételei a) Az érdekelt mezőgazdasági üzemek tevékenysé­gének körülményei. Az öntözés fejlesztésében érdekelt terület csapa­dékban szegény, az évi csapadék 525—580 mm. A levegő relatív páratartalma éves átlagban 60— 62%, a napsütéses órák száma évi 1800—1900 óra, tehát az éghajlati tényezők szükségessé teszik, vagy legalábbis indokolják az öntözést. A domborzati és talajadottságokról érdemes meg­említeni, hogy az itt levő 11 gazdaság kereken 21 004 ha mezőgazdaságilag művelt területének kb. 55%-a a Sajó-völgy síkságán, mintegy 45%-a pedig a szegélyező dombokon helyezkedik el. A folyó-

Next

/
Thumbnails
Contents