Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

8. szám - Dégen, I.: A vízgazdálkodás mint népgazdasági ágazat

340 Hidrológiai Közlöny 1973. 8. sz. Dégen I.: A vízgazdálkodás, mint népgazdasági ágazat a) A Kormány gazdaságpolitikájának kialakításában való közreműködés során az OVH részt vesz a vízügyi ágazatot érintő kérdéseket illetően a kormány gazdaságpolitikája, a népgazdasági tervek és azokat megvalósító közgazdasági eszközök kidolgozásában, döntésre való előkészítésében. Részt vesz az ágazatában érvényesülőgazdaságpolitikai célkitűzések[meghatározásában, az ágazatot érintő gazdasági szabályozás rendszerének az ágazati sajátosságoknak megfelelő kidolgozásában, a népgazdaság többi ágazatával összehangolt, átfogó, komplex műszaki-gazdasági ágazatfejlesztési koncepciók kidolgozásában. Gondoskodik a vízügyi ágazatban a kormány gazdaságpolitikájának érvényesítéséről, ellenőrzi és értékeli annak hatását, megállapításairól tájékoztatja az érdekelt minisztereket, és a szükséges intézkedésekre javaslatokat terjeszt a kormány elé. b) A vízügyi ágazati gazdaságpolitika kidolgozása és megvalósításának elősegítése és irányítása magában foglalja : a népgazdaság bármely ágában folyó vízgazdálkodási tevékenység irányelveinek és szabályainak meghatározását; az ország felszíni és felszín alatti vízkészletének feltárására ós a népgazdasági ágak közötti elosztására, a vízkészletekkel való gazdálkodásra vonatkozó elvek kidolgozását; a vízgazdálkodási tevékenységnek és fejlesztési terveinek ágazati és területi koordinációját; a vízgazdálkodás fejlesztésével és korszerűsítésével kapcsolatos —- a nemzetközi összefüggéseket is figyelembe vevő — irányelvek megállapítását, a népgazdaság termelőerőinek elhelyezése (telepítése) során figyelembe veendő vízgazdálkodási szempontok (adottságok) és lehetőségek érvényesítését; a népgazdasági tervezéshez szükséges vízgazdálkodási távlati és középtávú ágazatfejlesztési javaslatok (koncepciók) kidolgozását, valamint a Vízgazdálkodási Keretterv továbbfejlesztését; a vízgazdálkodási kutatás, műszaki fejlesztés célkitűzéseinek meghatározását; az ágazat területén a honvédelmi érdekek érvényesítését; az ágazati szakmai képzés irányítását; a vízgazdálkodás termelési és üzemelési munkafeltételeinek és munkavédelmi előírásainak meghatározása során a sajátos feladatok és munkakörülmények figyelembevételének érvényesítését; az ágazati sajátosságoknak megfelelő információs rendszer kialakítását; a két- és többoldalú nemzetközi vízügyi együttműködés szervezését és fejlesztését. c) A hatósági jogkörben az ágazati főhatóság az egész ágazatra kiterjedő hatállyal ellátja a vízügyi törvényben és annak végrehajtási rendeletében, valamint az egyéb jogszabályokban ráruházott államigazgatási feladatokat. így megállapítja a népgazdaság bármely ágában folyó vízgazdálkodási tevékenység (vízkészlet-gazdálkodás, vizek szennyezése elleni védelme, vízi létesítmények műszaki tervezése és kivitelezése) szervezeti és működési szabályait, valamint jogifelőírásait, a vízgazdálkodásra és a vízügyi hatósági jogkörre vonatkozó szabályokat, a vízi létesítmények rendeltetésszerű használatára és üzemeltetésére vonatkozó rendelkezéseket; ellenőrzi a vízügyi jogszabályok betartását; irányítja a vízügyi államigazgatási, hatósági és felügyeleti tevékenységet; árvíz- és belvízvédekezés során kormánybiztosi hatáskört gyakorol. d) Felügyeleti jogkörben az OVH a közvetlen felügyelete alá tartozó vízügyi szervek tekintetében gyakorolja az állam tulajdonosi jogait és ellátja az ehhez tartozó irányítási, igazgatási és ellenőrzési feladatokat. A vízgazdálkodás sajátos természetére figyelemmel, a felügyelete alá tartozó vállalatok gazdálkodása körében a közvetett, közgazdasági szabályozó eszközökkel történő irányítás mellett operatív rendelkezéseket ad ki, ha a népgazdaság érdeke (különösen a vizek kártételei elleni védekezés), továbbá a közérdekű vízgazdálkodási [feladatok végrehajtása gazdasági eszközökkel nem vagy nem kellő hatékonysággal érhető el. A vízgazdálkodás és egyéb népgazdasági ágazatok közötti gazdasági viszonyok A népgazdaság különböző ágazatai között termelési-felhasználási kölcsönös kapcsolat áll fenn. A vízgazdálkodás gazdasági viszonyai a népgazdaság különböző ágazataival ugyancsak a kölcsönös termelési-felhasználási, vagy szolgálatató-vevő kapcsolatok elemzésével tárhatók fel és értékelhetők. A szolgáltató-vevő kapcsolat lehet aktív, amikor a vízügyi ágazat saját termékének szolgáltatójaként lép fel, saját termékének más ágazat a felhasználója és lehet passzív, amikor az ágazat a „vevő" szerepét tölti be, ha más ágazatok termékeit használja fel. A vízgazdálkodásban az aktív kapcsolat túlsúlyban van a passzívval szembe?!. A vízgazdálkodás aktív működésének a termelés-felhasználás, illetőleg a szolgáltató-vevő viszonyokban kifejeződő legfőbb mutatója a termelt és szolgáltatott víz mennyisége, de az elhárított kárt is a vízgazdálkodási szolgáltatások eredményeként kell értékelni. Az összes termelt-szolgáltatott vízmennyiségből az ipar részesedése 54%, a mezőgazdaságé 36%. Az ipar mint az egyik legnagyobb vízigénylő egyre nagyobb hatást gyakorol a vízgazdálkodás fejlődésére és megfordítva, a korszerű ipar számára szükséges vízgazdálkodási feltételek létrehozása (víznyerési lehetőség, vízelőkészítési, szennyvíztisztítási technológia, a termelő berendezések védelme a vízkároktól stb.) az ipar fejlődésének, termelési folyamatai zavartalanságának, eredményességének fontos tényezője. Az ipari termelőfolyamatokban a víz vagy a gyártmány főanyagát, alapanyagát alkotja, vagy annak előállításában segédanyagként, esetenként szállító-közegként vesz részt. A vízgazdálkodás fejlesztési ütemét meghatározó feltételek között tehát az ipari termelésnek különösen fontos szerepe van. Az utóbbi évtizedben épült nagy termelőképességű és vízigényű ipari üzemek (vegyipari-, élelmiszeripari üzemek, hőerőművek stb.) termelési célú vízszükségletének kielégítése __ a vízgazdálkodást nagy feladatok elé állította. Új felszíni és felszín