Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

8. szám - Dégen, I.: A vízgazdálkodás mint népgazdasági ágazat

Dégen I.: A vízgazdálkodás, mint népgazdasági ágazat Hidrológiai Közlöny 1973. 8. sz. 339 közök mellett igazgatási (hatósági) funkciók is szolgálják. Jogi eszközök szabályozzák a vízgazdálkodás szervezetét, e szervezetek létrehozását, feladatkörét, működését és egymáshoz való viszonyukat. A vízgazdálkodási tevékenység során az állam és az érdekeltek (állami gazdálkodó szervek, szövetkezetek, társadalmi szervek, állampolgárok stb.) között keletkező jogviszonyokat is jogszabályok hatósági előírások rendezik. Az államigazgatási funkciók és e funkciókat ellátó szervek összessége alkotja az államigazgatási ágazatot (más néven szakigazgatási ágat), a gazdasági funkciók és az azokat ellátó szervek összessége pedig a gazdasági ágazatot. A vízgazdálkodás és e tevékenységet folytató szervek ezért nemcsak önálló népgazdasági ágazatot alkotnak, hanem egyúttal — a vízügyi igazgatási feladatokkal kibővítve — a vízügyi államigazgatási ágazatba tartoznak. Az ágazat irányítási jogköre A népgazdasági ágazat — akár a funkciók, tehát a tevékenység műszaki-gazdasági jellege szerint, akár az ágazatra jellemző fő tevékenységet folytató gazdasági egységek besorolása alapján alakul ki — gazdaságszervezési, gazdaságirányítási kategória, az állam gazdasági tevékenységének szervezeti és irányítási rendjét jelenti. Az olyan hagyományos ágazatok, mint az ipar, a mezőgazdaság, aközlekedés irányítási funkciói hoszszas fejlődési folyamat során alakultak ki és váltak általánosan ismertté és elismertté. A vízgazdálkodás azonban tartalmát és funkcióját tekintve is új ágazat. Tevékenységi szférája még műszaki körökben sem általánosan ismert, a közvéleményben pedig gyakran lehet olyan nézetekkel találkozni, melyek a vízgazdálkodást a vízépítéssel, az árvízvédelemmel vagy a mezőgazdasággal összefüggő vízimunkákkai azonosítják. Bármilyen sokrétű is a vízgazdálkodás tevékenysége, lényegét tekintve mégis mindazok a termelő munkafolyamatok sorolhatók a vízgazdálkodáshoz, amelyek a víz térbeli helyzetét, mennyiségét vagy anyagi tulajdonságait megváltoztatják ós amelyeknek terméke a természetes állapothoz képest megváltozott helyzetű, tulajdonságú személyes vagy termelő fogyasztásra alkalmas víz. A vízgazdálkodás nem azonosítható sem valamely részfolyamatával sem pedig azokkal az eszközökkel, amelyeket természetes vízviszonyok szabályozására, vagy a víz felhasználására alkalmaznak. A vízgazdálkodás célját összefoglalóan a következőkben jelölhetjük meg: — a társadalom víz iránti igénye és a természetes hidrológiai adottságok közötti eltérés egy meghatározott térségen belüli kiegyenlítése; — a víz előállítása, feltárása, termelése, elosztása, a felhasználás helyére vezetése és elvezetése a növekvő szükségleteknek megfelelő mennyiségben és minőségben; —- az élővilág, a társadalom anyagi és kulturális javainak megóvása a víz káros hatásaitól. A műszaki, közgazdasági, államigazgatási szemlélet szintézisének erősítésére törekedve, célszerű röviden áttekinteni a vízgazdálkodási ágazat irányítási jogkörének néhány fontosabb elemét. Az ágazatirányítás sajátos főhatósági funkció, amely részben gazdaságpolitikai természetű feladatokból, részben a gazdasági ágazat irányítását szolgáló hatósági (igazgatási) tevékenységből (jogi szabályozás, egyedi hatósági tevékenység) áll. Valamennyi gazdálkodó szerv fő tevékenységének megfelelően valamelyik gazdasági ágazatba van sorolva. Ez a gazdasági ágazati besorolás azonban gyakran nem egyezik meg a gazdálkodó egységnek az állami szervek, az államigazgatás rendjében elfoglalt szervezeti helyével. így a vízügyi (vízgazdálkodási) tevékenységet ellátó állami szervek hierarchikus rendje (alá és fölérendeltségi felügyeleti viszonyaik), vagyis államigazgatási szervezeti kapcsolataik rendje is eltér a gazdasági ágazati kapcsolatokon alapuló besorolási rendtől. A népgazdaság szervezetében ugyanis célszerűségi okokból gyakran előfordul, hogy azonos gazdasági ágazatba tartozó gazdálkodó szervek különböző ágazati (esetleg nem is gazdasági) főhatóságok alá vannak rendelve, és megfordítva is: ugyanazon főhatóság felügyelete alá több, különböző gazdasági ágazatba sorolt egység tartozik (pl. az Országos Vízügyi Hivatal (OVH) felügyelete alá tartozó egyes vízügyi vállalatok az építőipari, ipari, kereskedelmi stb. ágazatba tartoznak). Ennek oka elsősorban az a gyakorlati igény, hogy az államigazgatás egyes ágazatai szakfeladataik komplex ellátása érdekében különböző gazdasági ágazathoz tartozó tevékenységek ellátására saját szervezeteket létesítenek. A gazdasági feladatkörű főhatóságok jogköre ennek megfelelően két viszonylatban érvényesül, éspedig mint: a) ágazatirányítási jogkör és, b) felügyeleti (tulajdonosi) jogkör. Az előbbi —- a gazdasági ágazat irányítása — az adott gazdasági ágazatba sorolt szervek fölött szervezeti alárendeltségüktől függetlenül gyakorolt, a gazdasági tevékenység természetének megfelelően szabályozott irányító funkció. Az utóbbi — a szervezeti felügyeleti — jogkör az államigazgatási szervezet élén álló főhatósághoz szervezeti alárendeltségben tartozó igazgatási és gazdálkodó szervek fölött egyaránt gyakorolt, a szerv egész működését, általános, valamint szakirányú és gazdasági tevékenységét átfogó felügyelet. Ez a gazdálkodó szervek tekintetében egyben az állam tulajdonosi jogkörének gyakorlását is magában foglalja, éspedig tekintet nélkül arra, hogy a szerv melyik gazdasági ágazat körébe tartozik. A gazdaságirányítási jogkör tartalmát alkotó funkciók — a gazdasági tevékenység sajátos jellegének és az állam gazdaságpolitikái célkitűzéseinek megfelelően — részint közvetett gazdasági eszközökből (szervezés, közgazdasági szabályozó eszközök alkalmazása stb.) részint közvetlen hatósági eszközökből (hatósági ráhatás, ellenőrzés, utasítási jog stb.) állnak. Az ágazatirányítási jogkörnek ezeket az általános tételeit a vonatkozó jogszabály (2038/1967. Korm. hat.) rendelkezései alapján a vízgazdálkodási ága; zatra alkalmazva, az ágazati főhatósági feladat és jogkör a következőkben foglalható össze.