Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

7. szám - Radványi Rudolf: A Zagyva–Tarna komplex vízgazdálkodási rendszer. I. Beruházás

Hidrológiai Közlöny 1973. 5. sz. 306 A Zagyva—Tarna komplex vízgazdálkodási rendszer I. Beruházás RADVÄNYI RUDOLF» Az Országos Vízügyi Hivatal 1972. decemberében jóváhagyta a Zagyva—Tarna hidrológiai távjelző rendszer beruházási programját 40 millió forint keretösszeggel. A beruházás kezdete 1973. január, míg a tervezett befejezés — próbaüzem nélkül — 1974. december. Az OVH beruházónak a Középduna völgyi Vízügyi Igazgatóságot jelölte ki. A kiviteli tervet -— hasonlóan a beruházási programhoz — külső szaktervezők bevonásával az Igazgatóság Műszaki Tervezési Önálló Osztálya készíti. A beruházás szükségessége [3] Az utolsó évtized rohamos ipari fejlődése a Zagyva—Tarna vízgyűjtőterületén maga után vonta az ipari vízigények ugrásszerű emelkedését. Az ipari igények velejárójaként jelentkezett a kommunális vízigények minőségi s ezzel annak mennyiségi megváltozása, a térség egy főre jutó vízszükségletének növekedése. A vízgyűjtőn levő 14 járás (4 megye) 198 helyéségnek mintegy 630 ezer lakosa alapján számított népsűrűség 110 fő/km

2, amely a Budapest nélküli országos mutatószámnál 18%-kal magasabb. E tény még jobban aláhúzza a kommunális vízigények rendkívüli voltát. Az ipari fejlődés — településtörténeti és topográfiai viszonyok miatt elsősorban a völgyfenéken — velejárója volt az árvizek ellen védendő nemzeti vagyon és a forintban ki nem fejezhető emberélet védelme. Az árvédelem, a rohamosan növekvő ipari ivóvíz igények kielégítése a nagyon is korlátozott készletekből, a vízügyi ellenőrzés és üzemelés napi feladatai a Zagyva—Tarna vízgyűjtőjén nagyszámú, megbízható és gyors információt követelnek meg. A szükséges információk alapvetően hidrológiai és meteorológiai jellegűek, de távlatban indokolt a vízminőség paramétereinek mérése, továbbá a jelentős vízkormányzó műtárgyak üzemi állapotának ismerete és távműködtetése is [2, 3, 4]. A vízgyűjtő vízgazdálkodási problémái olyan komplex vízgazdálkodási rendszer létrehozását tették szükségessé, mely célja: — az árvízi előrejelzés és az árvízi vízkormányzás, — a vízkészletek optimális szétosztása az ipari, kommunális és mezőgazdasági vízigénylők közt, — a vízminőségi előrejelzés és vízminőséggazdálkodás. A terület fejlődésével a vízgazdálkodási beavatkozások mórtéke is jelentős növekedésnek indult. A térség árvédelmit alapvetően meghatározza a Zagyva—Tarna vízrendszer sajátos hidrológiai jellege. A záporból származó — időelőny szempontjából mértékadónak tekinthető — árvizek a rendszer felső szakaszán igen gyorsan (12—16 óra alatt) vonulnak le. A 2%-os és ennél kisebb valószínűséggel előforduló árvizek szükségessé teszik a védekezést, így szükséges minél megbízhatóbb és minél nagyobb időelőnyt nyújtó előrejelző rendszer kialakítása. Az árterület jelenlegi 30—32 milliárd forint értékű veszélyeztetett nemzeti értékének jövőbeni növekedése a 0,5%-os árvizek elleni * Közópdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság, Budapest. védelem kiépítését sürgeti. Jellemzésül a 2%-os valószínűségű árhullámból származó egyszeri elöntés kára 620 millió forint, ugyanez 0,5%-os valószínűségű árhullám esetén 750 millió forint, amely kár nem foglalja magában azt az időkárt, melyre az esetleges árvíz a népgazdaság egy részét visszaveti. Az általában csapadékszegény vidék szélsőséges eloszlású csapadékai szélsőséges vízjárást eredményeznek. E vízjárással szembeni védelmi rendszer kialakításánál természetesen nem célszerű a meglevő töltések további növelése, a vízfolyások további jelentős kiépítése, kotrása, mert ezzel csak a vízjárás szélsőségességét fokoznánk. Az árvizek elleni védekezés egyetlen biztos útja tározórendszer kialakítása, mely távvezérléssel az optimális lefolyási viszonyok kialakítására alkalmas. A vízgyűjtőre korszerű, tározórendszerre alapuló vízrendezési koncepció alakult ki [1]. A koncepció szellemében például a Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság működési területére, a Zagyva Hatvan városa feletti vízgyűjtőterületére 11,3 millió m

3 árvízi térfogatú tározórendszer terve készült el. Ennek költsége 100 millió forint (2,8 millió m

3 hasznosítható vízmennyiséget is tartalmaz), amely költség a hagyományos vízrendezési — mederbővítés, gátépítés — munkálatoknál a korszerűsége mellett olcsóbbnak adódott. A tározó rendszer hatásaként a Hatvan feletti mértékadó vízhozam csúcsok 2%-os valószínűségű árhullámoknál átlagosan 20%-kal, míg 10%-os valószínűségű árhullámoknál 60%-kal csökkentek. A teljes vízgyűjtőterületre kidolgozott tározórendszer nem kormányzott kiépítésben a 2%-os árvizek veszély nélküli levezetését fogja megoldani, nn'g a rendszer távvezérlése az árvédelem hatékonyságát, a védelmi rendszer kihasználtságát lényegesen emelni tudja. A vízgyűjtőterület vízkészletgazdálkodásának alapvető problémája, hogy a természetes (nem tározott) felszíni vízkészletek teljesen kimerültek, míg a felszín alatti készleteknél — melyek igen korlátoltak — a jelenlegi intenzív víztermelés is már a statikus készletek terhére történik. A természetes készletekre, valamint a vízhasználatok üzemére vonatkozó adathiány csak tovább súlyosbítja a készletgazdálkodás problémáját. Az információhiány miatt például a meglevő tározókon a célszerű vízgazdálkodás helyett túlbiztosított üzemelés folyik, az alsóbb vízhasználók részére veszély nélkül átadható vízmenynyiségek nem kerülnek leeresztésre, s így felhasználásra sem. A készletprobléinák nagyságát a vízigények emelkedése hangsúlyozza. A terület lakossága ivóvízellátás terén az országos átlagtól el van maradva (1960-ban a lakosság 17%-a, míg 1970-ben 24%-a részesült közműves vízellátásban). Az ipari és ivóvíz igények kielégítésének fejlesztési iránya —- a felszín alatti készletek csökkenése miatt -—- csak a t.ározás lehet. A mezőgazdasági vízhasznosítás terén az öntözési igények az utóbbi időben csökkentek, mert a vízkészletek korlátot szabtak a további fejlődésnek. A fejlesztés vonala itt is csak a tározók építése lehet. A területen kialakítandó tározórendszer tehát az árvízcsúcs csökkentő feladat mellett a vízrendszer vízkószletnövelésének egyetlen lehetőségét is jelenti. A területre vonatkozó hidrológiai adatok hiánya egyre inkább sürgeti olyan hidrológiai, hidrometeorológiai információhálózat kialakítását, mely nemcsak a tározók méretezéséhez, hanem a tározók kormányzásához is elégséges információt tud nyújtani. A térség ipari fejlődésének velejárója a vízminőségi problémák felmerülése. A jelenlegi szennyvíztisztítási technológiák nem minden ipari jellegű szennyvíz tisztítását oldják meg, így még szervezett —- távjelzett ós távvezérelt — rendszernél is számítani kell időszakos jelentős, ismert és véletlen jellegű (előre nem várható)