Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

4. szám - Csanádi Lajosné–Major László: A vízgazdálkodás hosszú távú tervezésének módszertani problémáiról

Csanádi L-né dr.—

dr. Major L.: A vízgazdálkodás hosszútávú tervezése Hidrológiai Közlöny 1973. 4. sz. 177 A vízgazdálkodási ágazat sajátosságait figyelembevéve, a területi tervezésben olyan területi egységet célszerű alkalmazni, amelv az ágazat adottságainak legjobban megfelel. A vízgazdálkodási ágazat területi tervezésében alkalmazandó tervezési egységként elsősorban a TVK területe jöhetne számításba, mert a TVK határok — kisebb eltérésekkel — megegyeznek a vízföldrajzi határokkal, s mert a TVK területe a tervezés keretében összehangolható az árvízi és belvízi öblözetek, a meglevő és a tervezett öntözőfürtök, valamint kisvízfolyások területével. A TVK területi egységek alkalmazásával — figyelembevéve az egyes alegységek sajátosságait is — elkerülhető lenne például, hogy az egyes kisebb területeken jelentkező vízhiány más területeken levő bőséges vízkészletek következtében rejtve maradjon. További előnyének hozható fel, hogy az OVH intézkedéssel szabályozta, hogy az egyes vízügyi igazgatóságokhoz mely TVK egységek mely részei tartoznak, s így a vízügyi igazgatóságok és a TVK egységek közötti területi eltérések a vízgazdálkodási nyilvántartásokban és információs rendszerben nyomon követhetők. Vízgazdálkodási szempontból másik tervezési területi egységként a vízügyi igazgatóságok területét lehetne alkalmazni. E megoldásból az az előny származna, hogy a vízgazdálkodás IV. ötéves terve végső formájában a vízügyi igazgatóságok területi beosztásának megfelelő bontásban készült, s így a tervezés alapját képező bázisadatok, valamint a IV. ötéves tervben szereplő adatsorok és mutatók ilyen területi csopotosításban rendelkezésre állnak. Akár a TVK egységet, akár a vízügyi igazgatóság területét választjuk azonban a vízgazdálkodási ágazat hosszútávú területi tervének kidolgozásánál tervezési egységként, sem egyik, sem másik nem felel meg a népgazdasági területi tervezés körzeti beosztásának. Az OT Területi Főosztálya — mint már utaltunk rá — a különböző ágazati terveket a területi tervezés körzeti beosztása szerint kívánja összeállítani Ehhez alkalmazkodva olyan megoldást kellett találni, amely lehetővé teszi a vízgazdálkodás területi tervének a népgazdaság területi tervébe való beillesztését, s felhasználását a többi népgazdasági ágazat területi terveinek kidolgozásánál. Ennek érdekében az OVH kollégiumi határozata kimondja, hogy a vízgazdálkodás hosszútávú [területi tervét a célkitűzések, illetve a szakágazati jellegnek megfelelő területi bontásban kell kidolgozni, nevezetesen: — A lakossági és ipari vízszolgáltatás célkitűzéseit tervezési körzetenként, megyei bontásban, ezen belül kiemelt településenként (126 kiemelt település), végül külön összefoglalásban bemutatva a több megye területét érintő regionális rendszereket. — A vízkárelhárítási témacsoporton belül a kidolgozás az összefüggő árvízvédelmi rendszerek, illetve belvízvédelmi rendszerek, öblözetek szerint a legcélszerűbb. — A mezőgazdasági vízhasznosítás esetében a nagy öntözőrendszerek adta területi bontást a leghelyesebb követni, pl. Kiskörei öntözőrendszer stb. —- Végül a vízkészletgazdálkodás területi problémáit nagy területi egységekben — Dunavölgy, Tiszavölgy, Balaton és vízrendszere stb. — a nagy vízgazdálkodási létesítmények és a vízminőségvédelem és környezetvédelem problémáival kiegészítve lehet tárgyalni. Elképzelhető, hogy ez a területi bontás idővel módosulhat és a vízgazdálkodás tervezési rendszerének megfelelően a hosszútávú területi tervek és ágazat sajátosságait leginkább kifejező területi egységekre készülnek el. A hosszútávú ágazati terv mutatószámrendszerének jellegéről A hosszútávú tervező munka célja — mint azt az MSZMP Központi Bizottsága határozata lerögzítette —, hogy segítse és megkönnyítse a tervgazdálkodási rendszerünk alapján az ötéves tervek kidolgozását. Mivel a hosszútávú terv és a középtávú tervek elsősorban a mutatószámrendszer révén kapcsolhatók egymással össze, s így tervezés-módszertani szempontból rendkívül lényeges kérdés, hogy a hosszútávú terv mutatószámai milyen mélységig és részletességben fejezzék ki a vízgazdálkodási ágazatban előreláthatóan végbemenő gazdaságiműszaki folyamatokat, ill. fejlesztési célkitűzéseket, valamint az ágazatnak a népgazdasági egészéhez és más népgazdasági ágakhoz fűződő kapcsolatát. Konkrétabban megfogalmazva: célszerű és indokolt-e, hogy a hosszútávú terv mutatószámrendszere olyan részletes legyen, mint a középtávú tervek mutatószámrendszere. A vízgazdálkodás esetében a hosszútávú terv mutatószámrendszerének meghatározásánál célszerű számot vetni azzal a körülménnyel, hogy nagyobb időtávlatokra aligha lehetséges az ágazat gazdasági-műszaki tevékenységét olyan konkrétan előrelátni és megtervezni, mint ötéves tervidőszakra, de a más népgazdasági ágakkal való kapcsolatai is csak főbb arányaiban fejezhetők ki. Másszóval: csak a nagyon általános folyamatok és kapcsolatok láthatók előre. Ebből következik, hogy minél távolabbi a perspektíva, az előrelátás időhorizontja, a tervezésben annál általánosabb az összevontabb mutatókat célszerű alkalmazni, amelyek az ágazatban bekövetkező mozgások, fejlődési tendenciák szélső értékeit hivatottak behatárolni. Ezeknek a mutatókpak azonban olyanoknak kell lenniük, hogy pregnánsan kifejezzék a jövőbeni fejlesztés és a vízgazdálkodási ágazatnak más népgazdasági ágakhoz való kapcsolatának lényegét. Az ilyen mutatók kiválasztása alapos módszertani megfontolásokat igényel. A hosszútávú tervvel szemben — mint ismeretes —• egyik lényeges követelmény az is, hogy az minél „időtállóbb", „stabilabb" legyen, vagyis az abban meghatározott feladatok a rövidebb időszakra szóló tervekhez képest kevesebb átdolgozásra és módosításra szoruljanak. Ha a hosszútávú terv ilyen jellegű, akkor az abban meghatározott feladatokat a középtávú tervekben csak konkretizálni kell anélkül azonban, hogy a fejlesztés főbb célkitűzései megváltoznának. A hosszútávú terv