Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

4. szám - Csanádi Lajosné–Major László: A vízgazdálkodás hosszú távú tervezésének módszertani problémáiról

176 Hidrológiai Közlöny 1973. 4. sz. Csanádi L-né dr.—dr. Major L.: A vízgazdálkodás hosszútávú tervezése időtartamára. Következésképpen a módszer alkal­mazása esetén az ipari vízigények tényleges alaku­lása jelentősen eltérhet a becsült nagyságrendtől. A harmadik megközelítésben is az a feltételezés, hogy az ipar várható fejlődéséről a szükséges in­formációk (növekedési ütem, szerkezet, technológiai változás) rendelkezésre állnak, de ezek az infor­mációk természetes mértékegységben jellemzik az ipar várható fejlődését. Ez esetben kétségkívül a legmegbízhatóbb lenne a vízigény előrejelzett volumene, mert a termékegységre eső víznorma alapján lehetne a vízigényeket előrejelzéssel köze­líteni. Ennek az előrejelzési módszernek az egész iparra kiterjedő alkalmazása azonban két ok miatt is nehézségbe ütközik. Ez első az, hogy az ipari termelés várható volumenéről természetes mérték­egységben kifejezve csak néhány kiemelt termékre (villamosenergia, acél, cukor) készül prognózis. A sokféle terméket előállító iparágban ilyen típusú prognózis készítése nem is lehetséges, többek kö­zött azért sem, mert hosszú távra nem látható előre a termékválaszték alakulása. A másik ok, hogy eddig csak az ipari termékek szűk körére dolgoztak ki viszonylag pontos, mérésen alapuló víznormákat, s ezek a normák is a jelenlegi gyártási technológiák vízigényét jellemzik. A vázolt nehézségek ellenére is éppen a leg víz­igényesebb iparágakra (villamosenergiaipar, papír­ipar, kohászat, cukoripar) a termékegységre jutó víznormák alapján a várható vízigény kielégítő pontossággal prognosztizálható, különösen abban az esetben, ha a termelési technológiák változását előrelátva ún. dinamikus víznormák alkalmazásá­val jelezzük előre a vízigényeket. E tekintetben az a helyzet, hogy a magyar ipar iparágankénti frissvízigényének indexét, növeke­dési ütemét, valamint az iparágak termelésének és frissvízigényének kapcsolatát, a kapcsolat szo­rosságát a múltra nézve, megfelelő hosszúságú (több évtizedet felölelő) idősor hiányában kimu­tatni nem lehet, ezért — korlátozott pontosságú adatok birtokában — a tervezők csak La teljes ipari termelés frissvíz felhasználásának alakulását elemezhették. A számítások azt mutatták, hogy az ipari ter­melés és az ipar teljes vízhasználata (vízforgalma) között szorosabb a korreláció, mint az ipari ter­melés és a frissvízhasználat között. Ennek oka, hogy az ipari termelés frissvíz igényének mennyi­sége a termelés volumene mellett elsősorban a gyár­tási technológiák színvonalától, a vízelőállítás költ­ségétől és a rendelkezésre álló vízkészlet mennyi­ségétől függ. Az ipari termelés frissvízigényének előrejelzése éppen ezért csak az ipar összes vízigényének előre­jelzése után a recirkulációs mutató (frissvízhasz­nálat aránya az összes vízhasználaton belül) prog­nosztizálásával oldható meg. A vízigények előrejelzése rendkívül fontos, de ugyanakkor bonyolult, további kutatásokat igénylő tervezés-módszertani feladat. Ennek a nehézségét — reméljük — hogy e néhány, korántsem a teljes­ség igényével felvetett problémával érzékeltetni tudtuk. Az ágazat hosszútávú tervének elkészítéséhez azonban már ma is elengedhetetlen feltétel a víz­igények prognosztizálása, függetlenül attól, hogy az eddig kialakított módszerek megfelelnek-e a követelményeknek, vagy sem. Éppen ezért — véleményünk szerint — a várható vízigények számszerűsítése a legkisebb hibahatárral úgy oldható meg, hogy a prognosztizálás több módszer alkalmazásával történjék. A különböző módszerrel számított vízigények realitása ellenőrizhető is oly­módon, hogy összehasonlítjuk a várható vízigényeket azoknak a gazdaságilag fejlett országoknak a víz­igényével, amelyeknek fejlettségi színvonalát a prog­nosztizált időszak utolsó évére hazánk eléri vagy meg­közelíti. Az összehasonlítás eredményeként kijelöl­hetők azok a szélső értékek, amelyek között a társa­dalom, a gazdaság vízigénye várható. A hosszútávú tervezés területi egységei A népgazdaság hosszútávú tervezési munka ke­retében ki kell dolgozni a területi fejlesztési ter­veket is. A népgazdaság hosszútávú területi ter­vezésében a vízgazdálkodásnak különösen nagy a jelentősége, mert a vízgazdálkodás színvonalának, teljesítőképességének alakulása a jövőben az eddigi­nél jelentősebb befolyással lesz a termelőerők terü­leti fejlesztési lehetőségének megteremtésére, a településpolitikai célkitűzések megvalósítására és a természetes környezet megóvására. Következés­képpen a vízgazdálkodási ágazat hosszútávú terü­leti tervét egy-egy adott országrészre vonatkozó népgazdasági területi tervre alapozva, abból ki­indulva indokolt kidolgozni. Ez annál is inkább szükséges, mert a vízgazdálkodás hosszútávú fej­lesztési koncepciójában számításba vett társadalmi igények — az ipar, a lakosság, a mezőgazdaság vízigénye, az árvízvédelem, a víz természetes tisztaságának megóvása iránti igény, stb. — terü­leti megoszlásukban nem egyenletesen jelennek meg, de a fejlesztési igények azért is differenciálód­nak, mert az ország körzeteinek, településeinek jelenlegi ellátottsági színvonala is különböző mérvű, s így eltérő mértékű lemaradottságokat kell pó­tolni. Ezen túlmenően a fejlesztési költségek is differenciálódnak, mert a költségek alakulását erő­teljesen befolyásolják a területenként eltérő föld­rajzi (vízrajzi, domborzati stb.) adottságok. Egyes területeken például bőséges a vízkészlet, más terü­leteken viszont már ma is hiány mutatkozik és a vizet távolról kell majd odavezetni, stb. Az elmondottak szakmai körökben jól ismertek, de mégis kénytelenek voltunk utalni rá, mert terve­zés-módszertani szempontból problémát képez, hogy a hosszútávú népgazdasági tervezés keretében milyen területi egységben célszerű és lehetséges a vízgazdálkodási ágazat fejlesztésével kapcsolatos problémákat és feladatokat megragadni. A helyzet ugyanis az, hogy a népgazdasági területi tervezés lényegében a meglevő közigazgatási területi be­osztással — ideértve a hat tervezési gazdasági körzetet is — dolgozik annak ellenére, hogy a köz­igazgatási határok nem egyeznek a gazdasági föld­rajzi körzetek határával, a vízföldrajzi határoktól pedig végképpen eltérnek.

Next

/
Thumbnails
Contents