Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

4. szám - Csanádi Lajosné–Major László: A vízgazdálkodás hosszú távú tervezésének módszertani problémáiról

174 Hidrológiai Közlöny 1073. 4. sz. A vízgazdálkodás hosszútávú tervezésének módszertani problémáiról CSANÁDI LAJOSNÉ dr.* — Dr. MAJOR iXSZI Ő* Hazánkban —• mint ismerets — az Országos Tervhital irányításával az 1971-től 1985-ig terjedő, tizenötéves időszakot átfogó hosszútáv ú népgazdasági terv kidolgozására irányuló munkálatok a hatvanas évek végén kezdődtek meg. A tervező munkában kezdettől fogva résztvesznek a népgazdasági ágazatok, így a vízgazdálkodási ágazat is. A vízgazdálkodási ágazat hosszútávú tervének munkálatait a népgazdasági tervmunka keretében a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Távlati Fejlesztési Bizottság Vízgazdálkodási Albizottsága fogja össze és koordinálja. A konkrét tervező munkát a Vízgazdálkodási Albizottság elvi irányításával az OVH Terv- és Közgazdasági Főosztály megbízása alapján és közreműködésével a VIKÖZ végzi. A munka első szakaszában, mely 1970-ben zárult le — a tanulságok levonása, a terv minél jobb megalapozása érdekében — először részletes elemző, majd összefoglaló tanulmány készült több évtizedre visszamenően a vízgazdálkodás egészének és minden egyes tevékenységének (szakágazatának) fejlődési folyamatáról, a fejlődés tendenciáiról, az ágazat műszaki-gazdasági színvonalának alakulásáról és 1970. évi helyzetéről. A tanulmány feltárta azokat az okokat is, amelyek a múltban gátolták a vízgazdálkodási tevékenységek zavarmentes, megfelelő ütemű fejlődését, valamint azokat a történetileg kialakult ellentmondásokat, amelyek napjainkban tapasztalhatók az egyre növekvő társadalmi igények kielégítése és a vízgazdálkodási tevékenységek teljesítőképessége között. A Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Távlati Fejlesztési Bizottság a tanulmányt megvitatta és a további tervező munka egyik alapanyagául fogadta el. A tervező munka második szakaszában a Vízgazdálkodási Albizottság számos előkészítő tanulmánya, más népgazdasági ágazatok távlati fejlesztési bizottságai által kidolgozott fejlesztési hipotézisek alapján, de elsősorban ,,A vízgazdálkodás távlati műszaki-gazdasági fejlesztésének módozatai és feltételei" OMFB koncepcióban foglaltak messzemenő figyelembevételével 1971. év májusában elkészült „A vízgazdálkodás hosszútávú fejlesztésének koncepciója". A koncepció az 1971—1985 tervidőszakra a feltételezett társadalmi-gazdasági fejlődés nyomán előreláthatóan várható társadalmi igények kielégítése érdekében szükséges vízgazdálkodási fejlesztési célkitűzéseket körvonalazza, s nagyarányokban felméri megvalósításukhoz szükséges beruházási költségeket is. A koncepció a vízgazdálkodási ágazat fejlesztésére vonatkozó nézetek, álláspontok konzisztens * OVH Vízkészletgazdálkodási Központ, Budapest. rendszerét képezi, lényegében az ágazat fejlesztési stratégiáját rögzíti, s így alapvető támpontul szolgál a további tervező munkához. Már a munka első, de főként a második szakaszában mind a tervezés irányítói, mind a tervezők menetközben számos megoldatlan tervezés-módszertani kérdéssel találták magukat szemben, mivel nálunk még tudományosan megalapozott népgazdasági hosszútávú terv nem készült, így a hosszútávú tervezés rendszere, metodikája, sőt metodikai alapelvei sem alakulhattak ki. A tervezéshez szükséges metodika kialakítása érdekében már a tervező munka kezdetétől egészen napjainkig a közgazdasági folyóiratok hasábjain sorra jelentek meg a hosszútávú tervezés céljával, jellegével, tartalmával és módszertani problémáival foglalkozó cikkek, tanulmányok, de a tervezést irányító bizottságokban és albizottságokban, így a Vízgazdálkodási Albizottságban is időről-időre foglalkoztak a tervezés módszertani kérdéseivel. A tervezés módszertani kérdéseinek átfogó tisztázására 1970. márciusára az Országos Tervhivatal Távlati Tervezési Osztálya kidolgozta „A hosszútávú tervmunka néhány módszertani kérdése" c. tanulmányát. A hosszútávú tervező munka célját és rendeltetését illetően pedig az MSZMP Központi Bizottsága 1970. évi júliusi határozatában rögzítette álláspontját, kimondván ,,A hosszútávú tervmunka a következő másfél évtized fejlődésének irányát, jellemzőit és problémáit tisztázza, azzal a céllal, hogy segítse és megkönnyítse a tervgazdálkodási rendszerünk alapján az ötéves terveknek a kidolgozását. Vagyis tisztázza, hogy milyen legyen a gazdaság növekedési üteme, milyen technikai fejlesztés és népgazdasági struktúra változás kívánatos, miképpen fejlődnek a nemzetközi gazdasági kapcsolatok és milyen lesz a jövő szocialista társadalmának általános képe". A Központi Bizottság által fentiekben megfogalmazott fő célkitűzések elérésének egyik nélkülözhetetlen elemét és egyben feltételét képezik az olyan hosszútávú ágazati tervek, amelyek — beleilleszkedve a népgazdaság átfogó fejlesztésének keretébe — felvázolják az adott ágazat fejlődésének azt az útvonalát, amely az objektív adottságok figyelembevételével és a törvényszerű fejlődési tendenciák szabta keretek között alkalmas a társadalmi célok és várakozások kielégítésére, valamint a népgazdaság gazdasági egyensúlyának biztosítására. É követelményeknek megfelelő ágazati terv kidolgozása aligha lehetséges körültekintően kimunkált tervezési metodika nélkül. Az ilyen metodika kidólgozásával kapcsolatban azonban többek között olyan problémával is szembe kellett és kell nézni, mint amelyre az OT említett módszertani tanulmánya is felhívta a figyelmet, neve-