Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)
4. szám - Bosznay Miklós: A Fertő tó vízháztartási kutatásainak eddigi eredményei
164 Hidrológiai Közlöny 1973. 4. sz. Bosznay M.: A Fertö-tó vízháztartása Ha az előző három év apetloni csapadékát lag a 570 mm-nél kevesebb, akkor.. 115,50 m A. f., ha 570—670 mm közötti, akkor. . 115,40 m A. f.,sha 670 mm-nél több, akkor 115,20 m A. f. az a vízszint, amelyet meghaladó vízállások esetén a vízlebocsátás megengedett (osztrák alapsík). Általában azonban a vízlebocsátás 3 év alatt nem haladhatja meg a 30 millió m 3 mennyiséget. E kezelési előírás betartása mellett a következő eredmények elérésére számítanak: — A víztükör közepes szintje kb. 40 cm-rel megemelkedik, tehát kb. 115,40 (illetve 115,50) m A. f. magasságra áll be és — a vízszín ingadozási tágassága 70 cm-re csökken a 114,90—115,60 (ill. 115,00—115,70) m A. f. szintek között, szemben az 1965 előtti 114,40—115,80 (ill. 114,50—115,90) m A. f. szintek közötti 1,40 m-es vízjátékkal. Az eddigi tapasztalatokból egyelőre a következők állapíthatók meg: Az 1965 előtti 6 év közepes vízállásainak átlaga 115,09 m A. f., a későbbi 7 évé pedig 115,51 m A. f. volt, vagyis a szabályzat első célkitűzése eddig kitűnően megvalósult. A vízjátékok éves értékeinek átlaga 1965 előtt 87 cm, 1965 után pedig 79 cm volt, a tendencia tehát ebben is megfelelő, ha nem is valósult még meg a kitűzött cél, vagyis a 70 cm. Úgy tűnik tehát, hogy a kezelési szabályzat jó alapokon nyugszik, de a végleges értékeléshez még további évek tapasztalataira van szükség. Befejezésül a vízháztartási egyenlet felírásához szükséges különböző összetevőkhöz rendelkezésre álló adatok megbízhatóságát értékeljük: — A csapadékmennyiség (C) a leghosszabb és legmegbízhatóbb adatsorral rendelkező összetevő. A mérőhálózat elegendően sűrű, az észlelési adatokból hosszú (több éves) és rövid (hónapos) idejű összegek egyaránt képezhetők. — A felszíni hozzáfolyás (f/f) mérési adatsora nem olyan hosszú, mint a csapadéké, de a Vulka 1948 óta rendelkezésre álló vízhozamadatai kizárják a bizonytalanságot, az esetleges durva tévedés lehetőségét. — A felszín alatti hozzáfolyás (H t) az egyik legkevésbé ismert összetevő. Az egyes kutatók adatainak egybevetése nagyon kedvezőtlen képet ad, amint az 5. táblázat is tanúsítja. A feltételezett értékek szórása jól mutatja ezen öszszetevő megítélésének bizonytalanságát és egyben jelzi, hogy ez a szükséges további kutatások egyik fő területe. Ha a szélső értékeket kizárjuk és az alsó-felső határt 250, ill. 2500 l/sec értékűnek tekintjük, éves öszszes vízmennyiségnek kereken 8, illetve 80 millió m :! adódik. Ez a pontosság nyilván nem elegendő, mert mint ahogyan már láttuk, az évi 20 millió m 3 elfolyásnak is jelentős szerepe van a vízszint kialakulásában. — A párolgás (P) szintén forrása a bizonytalanságnak, de értékének megítélésében nagyságrenddel nem lehet tévedni. A 600 mm és 1500 mm feltételezett szélsőségek (Keretterv illetve Schuster Ferenc) kizárásával 800—900 mm/év értékűre 5. táblázat A Fertő-tó felszín alatti hozzáfolyása Tan a. 5. ÍIotíJCMiihie npumoKu 03epa <Pepm3 Tabelle 5. Unterirdischer Zufluss des Neusiedlersees Kutató Felszín alatti hozzáfolyás feltételezett értékei [l/s] Schuster Karádi Kopf Ubell Schroll — Mairhofer Gattinger 6400 4700 190— 760 160 760 1800—2300 becsülhető sokévi átlagban. 100 mm/év bizonytalanság viszont a kívánatos 115,62 m A. f. vízszinthez tartozó 268 km 2 vízfelület esetén 27 millió m 3 vízmennyiséget jelent. Ez számszerűen csaknem megegyezik a legmegbízhatóbbnak tekinthető utolsó Kopf-féle vízhátartási egyenlet felszín alatti hozzáfolyást képviselő összetevőjével (25 millió m 3) ami azt jelenti, hogy a további kutatás (észlelések finomítása és az átszámítási módok megbízhatóvá tétele) e területen is szükséges. —- A felszíni elfolyás (Lf) fegyelmezett zsilipkezelés esetén nemcsak regisztrálható, de irányítható is, e területen tehát csak a mindenkori zsilipkezelési szabályzat feszes betartására és a kezelési mozzanatok pontos rögzítésére van szükség. —• A felszín alatti elfolyás (H t) kérdése éppen olyan bizonytalan, mint a felszín alatti hozzáfolyásé, vizsgálata és észlelése viszont azonos módon, azonos eszközökkel végezhető, külön kérdést nem jelent. * Összefoglalva: a tó vízháztartásának jobb megismeréséhez a talajvízmozgás és a párolgás (evaporáció és evapotranszpiráció) jelenségeinek elsősorban kvalitatív eredményeket szolgáltató további kutatása szükséges. IRODALOM [1] Károlyi Zoltán: A Hanság ós a Fertő-tó rendezési kérdéseinek fejlődése. Vízügyi Közlemények. 1955. 3—4. [2] Károlyi Zoltán: A Fertő-tó vízháztartási viszonyainak vizsgálata. Beszámoló a VITUKI 1964. évi munkájáról. [3] Magyarország Hidrológiai Atlasza 1. sorozat 4. kötet: A Mosoni Dunaág. 1954. [4] Schuster Ferenc: A Fertő-tó vízháztartása. Hidrológiai Közlöny. 1947. 1—4. [5] Szesztay Károly: Az állóvizek vízkészletgazdálkodásának hidrológiai alapjai. Hidrológiai Közlöny. 1968. 8. [6] A Fertő-tó felmérése. Eszakdunántúli Vízügyi Igazgatóság, 1967. [7] Fertő-tó adatgyűjtemény. Eszakdunántúli Vízügyi Igazgatóság, 1972. [8] Fritz Kopf: Die wahren Ausmasse des Neusiedler Sees, österreichische Wasserwirtschaft , 1964. 11—12. [9] Fritz Kopf : Die Rettung des Neusiedler Sees, österreichische Wasserwirtschaft, 1967. 7—8.
