Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)
4. szám - Bosznay Miklós: A Fertő tó vízháztartási kutatásainak eddigi eredményei
Bosznay M.: A Fertö-tó vízháztartása Hidrológiai Közlöny 1973. 4. sz. 163 rolgás nyilván túlzott, amit az egyenlegből is láthatunk, hiszen már egyetlen száraz év 274 millió m 3 vízveszteséget okozna, vagyis a teljes kiszáradást. A valóságban a tó kiszáradása soha nem egyetlen év alatt, hanem hosszabb száraz periódus után, több év alatt következett be. A 902 mm-es évi párolgás már reálisabb érték, bár akadnak, akik ezt is túlzottnak tekintik. Ezzel a 902 mm-es párolgással Schuster Ferenc olyan egyenletekhez jutott, melyekben az egyenlegek pozitívok a nedves, negatívok a szárazabb években és zérussal egyenlőek egy átlagos évben. Ezek a végeredményt tekintve megközelítik ugyan a valóságos helyzetet, mivel azonban az egyenletek mindössze 3 tagból állnak, nem alkalmasak a tényleges viszonyok hű leírására. A helyes egyenlegeket úgy lehetett elérni, hogy a magas párolgási értékekkel párhuzamosan magasak a hozzáfolyás értékei is. További ellenvetés lehet — s ez nem csak Schuster Ferenc módszerére vonatkozik — az, hogy a száraz és nedves éveket, periódusokat külön vizsgálja ugyan, ezekben azonban mégis azonos párolgási értékeket tételez fel. Schuster Ferenc szerint a vízgyűjtő sokévi átlagcsapadéka 622 mm. Dr. Szesztay Károly: Egyenletében megjelenik a felszíni elfolyás is. Feltételezése szerint (7=710 mm, H= 220 mm, P = 900 mm, és L = 30 mm. A figyelembe vett csapadék értéke kissé magasabb, mint a kérdéssel foglalkozó legtöbb más szerzőnél, akik a vízgyűjtő átlagcsapadékaként 620—650 mm-rel számoltak. Dr. Károlyi Zoltán: Egyenletében már a felszín alatti hozzáfolyás is megjelenik. Megállapításait a későbbiekben ismertetjük. F. Kopf (Ausztria): A tó régi lelkes kutatója és ügyének népszerűsítője több egyenletet szerkesztett, melyek közül azok érdemlik a legnagyobb figyelmet, melyek már az 1963. évi tófelmérés után készültek, annál is inkább, mert ezekbe már beépítette a többé-kevésbé elfogadható nagyságrendű felszínalatti hozzáfolyás-értékeket is. Igen jelentős volt közreműködése a Fertőszéli zsilip MagyarOsztrák Vízügyi Bizottság által elfogadott és többször finomított kezelési szabályzatának összeállításában. A felsoroltak közül dr. Károlyi Zoltán és Fritz Kopf vízháztartási kutatásaival foglalkozunk kissé részletesebben. Dr. Károlyi Zoltán szerint a tó teljes kiszáradását még 1500—2000 mm párolgás feltételezésével is csak nehezen lehet megmagyarázni, ha elfolyást nem veszünk figyelembe. Ezért nem száradt ki a tó az 1917—21. években az évenként csak kb. 4—-500 mm csapadék ellenére és az 1930-as évek elején, hasonlóan szűkös csapadékviszonyok mellett. Ugyanakkor a régebbi kiszáradások azzal magyarázhatók, hogy a tóból az elfolyás lehetősége mindig megvolt, de zsilip csak 1912 óta van. Végkövetkeztetését szó szerint idézzük: „...amennyiben a Fertőszéli zsilip megfelelő kialakításával elérhető, hogy az szárazság idején jól zárjon és gyakorlatilag a tóból lefolyás ne legyen, akkor — ellentétben a korábbi véleményekkel — a tó kiszáradásától nem kell tartani." Majd másutt: ,,A magas tóvízállás száraz időszakban viszont táplálás nélkül nem tartható." Károlyi Zoltán jelentős felszíni elfolyás és kissé emelt párolgás feltételezésével rekonstruált vízháztartási számítással meg tudta indokolni a tó 1868-ban történt teljes kiszáradását. Fitz Kopf számításaiban 900 mm párolgással és 650 mm csapadékkal számol, elfolyásként pedig évi 20 millió m 3 vízmennyiséget tételez fel. Régebbi vizsgálataira hivatkozva véleménye szerint a tó vízállásait a megelőző 6 év csapadékviszonyai határozzák meg, s a viszonylag kis értékű felszíni elfolyásnak is nagy szerepe van a vízállások alakulásában. Ezt az elvet építették be a Fertőszéli zsilip kezelési szabályzatába is. Fritz Kopf vízháztartási egyenletének tagjai évi 20 millió m 3 lebocsátás figyelembevétele esetén a következők: C =144 millió in 3, Hf = 67 millió m 3, IIt = 8 millió m 3, P = 199 millió m 3, Lj = 20 millió m 3. Ez az egyenlet hosszú időszakra (1930—1960) vonatkozik, melyben a közepes vízállás 114,98 (magyar alapsíkra átszámítva 115,08) m A. f. volt. Feltételezve, hogy felszíni elfolyás (a Hanságcsatornán át) nincs, az egyenlet egyes tagjai más értékeket vesznek fel a víztükör nagyságának növekedése miatt és az egyensúly 115,56 (ill. 115,66) m. A. f. szintű vízállásnál áll helyre az alábbi értékek mellett: C = 183 millió m 3, Hf = 63 millió m 3, II t = 8 millió m 3, P = 254 millió m 3. A felszíni elfolyás még elfogadható (és ki sem küszöbölhető) mértékéül évi 10 millió m 3-t tételezve fel, az egyenlet 115,42 (ill. 115,52) m A. f. vízállás mellett a következő értékű tagokkal elégül ki: C = 162 millió m 3, Hf = 65 millió m 3, II t — 8 millió m 3, P = 225 millió m 3, Lf = 10 millió m 3. Ezek a számítások valóban azt igazolják, hogy a felszíni elfolyásnak kis mennyiség mellett is nagy szerepe van. Ennek magyarázata a tó teknőjének lapos volta, mely miatt kis vízszintkülönbségekhez a tó felszínének nagy megváltozása tartozik, ez pedig a tóra hulló csapadék és a párolgás mennyiségének jelentős változásait vonja maga után. Ezért nagy jelentőségű az a tény, hogy 1965. január 1. óta közös munkával létrehozott és a Magyar-Osztrák Vízügyi Bizottság által elfogadott és elrendelt kezelési szabályzata van a Fertőszéli zsilipnek. Ennek lényege az, hogy a fertőzugi Apetlon (Mosonbánfalva) csapadékadatai alapján határozzák meg a zsilip nyitásának lehetőségét, illetve szükségességét, az alábbiak szerint:
