Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

1. szám - Déri József: A vízkészletgazdálkodás szabályozáselméleti vonatkozásai

16 Hidrológiai Közlöny 1973. 1. sz. A vízkészletgazdálkodás szabályozáselméleti vonatkozásai* 1) í RI JÓZSEF" 1. Bevezető A regionális méretekben történő vízkészletgazdálkodási rendszerek automatizált működésének optimalizálása magasfokúan szervezett műszaki és gazdasági folyamatszabályozás kialakítását és fenntartását teszi szükségessé. A vízkészletgazdálkodási folyamaiszabályozás elmélete és gyakorlata, valamint az automatizálás feltételrendszere általában még kialakulatlan, bár a népgazdaság egyéb területein bizonyos kezdeményezések mutatkoznak [2]. Ezzel kapcsolatban feltétlenül észre kell venni, hogy az utóbbi években jelentős erőfeszítések történnek a klasszikus szabályozáselmélet kibővítése és általánosítása terén; példaként említhető, hogy a rendszerszabályozási elmélet egyes elvei a műszaki és gazdasági folyamatokra általában alkalmazhatók [3 — 6]. Ilyen nagyjelentőségű felismerésen alapul a gazdasági rendszerszervezés, amely lényegében a szabályozáselmélet általánosításával és gyakorlati alkalmazásával foglalkozik [7— 10]. Ezen törekvések és kezdeti eredmények figyelembevételével a következőkben kísérletet teszünk a vízkészletgazdálkodási szabályozási rendszer definiálására és egyes kapcsolatos elméleti feladatok megoldására. A jelen tanulmányban bemutatott rendszerszervezési modell jelenleg elsősorban elméleti értékű, azonban a vízkészletgazdálkodási politika stratégiája és taktikája kialakításához már most is hasznos támpontokat nyújt. 2. A vízkészletgazdálkodási szabályozási rendszer A vízkészletgazdálkodási szabályozási rendszer időtől és helytől függő szerkezetű termelő rendszer, amely természeti és gazdasági törvényszerűségek hatására működik és működése során előírt menynyiségű és minőségű vizet szolgáltat. Ennek megfelelően a jelen esetben célszerűen működő szervezett gazdasági rendszerről lesz szó. Ez a rendszer — egy vagy több vízgyűjtő területen elhelyezkedő izolált, vagy kooperáló termelő egységekből (vízkiemelő, víztisztító, szennyvízkezelő, szennyvízátemelő, víz- és szennyvíztározó, vízszállító stb. létesítményekből) áll; — a termelő egységek révén a természetes (vagy az emberi tevékenységek révén módosított) állapotú felszíni és/ vagy felszín alatti vizek műszaki és gazdasági paraméter-rendszerét transzformálja a népgazdasági igényeknek megfelelően; — a külső és belső rendszerparaméterek és -változók műszaki és gazdasági tulajdonságaitól füg* A tanulmány a Bolyai János Matematikai Társaság által rendezett győri „Készletezési és tározási" nemzetközi konferencián bemutatott dolgozat felhasználásával készült. ** Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest. gően csak bizonyos szabályozások révén képes az előírt követelményeknek megfelelni! Ismeretes, hogy a vízkészletgazdálkodási rendszer állapot- és működés-jellemzőinek a szabályozásához népgazdasági érdek fűződik, ugyanis a különböző természetű zavaró hatások következtében jelentkező működési elégtelenségek számottevő károk forrásai lehetnek. Ennek folyamányaképpen a vízkészletgazdálkodási rendszer szabályozásakor a feladat az, hogy a rendszerben lezajló termelési folyamatoknak a zavaró hatások következtében kedvezőtlenül módosult jellemzőjét a folyamat céljának megfelelő értékre hozzuk és azon tartsuk. Az előbbiekből következik, hogy a népgazdasági igényektől, valamint a külső és belső hatásoktól függően a vízkészletgazdálkodási folyamatot általában állandó jelleggel szabályozni kell. E szabályozás kibernetikai hatás vázlatát az 1. ábra szemlélteti, ahol a vízkészletgazdálkodási szabályozási rendszer és (természeti) környezetének egy részlete tanulmányozható. Az ábra alapján szembetűnő, hogy jelen esetben két sorbakapcsolt kooperáló önszabályozási rendszerről van szó. E kooperáló rendszerek be- és kimenő jelei általában 7. ábra. A vízgazdálkodási szabályozási rendszer [1] és környezete [2] Abb. 1. Das wasservorratswirtschaftliche Regulierungssystem (1) und seine Umgebung (2)