Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

4. szám - Karkus Pál: A Balatonból elhasználható vízmennyiség és a Sió levezetőképessége közötti összefüggés

Hidrológiai Közlöny 1973. 3. sz. 148 A Balatonból elhasználható vízmennyiség és a Sió levezetőképessége közötti összefüggés KARKUS PÁL* A Balaton nagy vízfelülete, tekintélyes víztömege a felületes szemlélőben azt a félrevezető benyomást keltheti, hogy abból a vízbeszerzés lehetőségei gyakorlatilag korlátlanok, „van ott víz elég". A tó víztömege egyébként kereken 2 km

3, vízfeleslegének sok évtizedes átlaga 12 m

3/s. Ha ezt a hozamot egyenletes vízsugárban óhajtanánk kiemelni, a Balaton vízszintjének ingadozása megközelítené a 4 m-t, amiről a mai beépítettség miatt szó sem lehet, az ingadozást 60 cm közé kell szorítani. A vízállás határok a siófoki vízmércére vonatkoztatva + 100 cm és +40 cm, a mérce 0 pontja 104,09 m. Orsz. A határoknak már a megközelítése is elég súlyos következményekkel jár, túllépése pedig csak „vis maior" körülmények között áldozatok árán viselhető el. A következményekkel a [9, 17] számú szakirodalmak foglalkoznak. A Balatonból és a belefolyó vízfolyásokból kivehető vízhozammal, a vízhasználók vízigényével szintén több munka foglalkozott [14, 16]. Közös jellemzőjük, hogy a Sió levezetőképességét nem hozták összefüggésbe a hasznosítható vízmennyiséggel. A vizsgálatok eredményeként az Országos Vízügyi Hivatal meghatározta, hogy a vízügyi igazgatóságok a Balaton mentén és a tó vízgyűjtőterületén mennyi vízelhasználást engedélyezhetnek mindaddig, amíg a hasznosítható vízkészlet mesterséges beavatkozással nem növelhető. A Balaton környéke korábban soha nem tapasztalt ütemben fejlődik, a belső és külső idegenforgalom gyorsan bővül. Az eddiginél nagyobb biztonsággal kell védeni a part menti területeket az elvizenyősödéstől, viszont az üdülést, a tó biológiai egyensúlyát nagyobb biztonsággal kell óvni a nyárvégi túl alacsony vízállástól. Ezeket a kívánalmakat jó ideig a Sió levezetőképességének növelése útján lehet kielégíteni. Közvetlenül belátható, hogy a vízállás túlzott növekedése ellen a csapolórendszer lebocsátóképességének növelése útján lehet védekezni. Kissé különösnek hat azonban, hogy a hasznosítható vízkészletet is ugyanezen módon lehet növelni. A nagyobbá tett levezető meder nem azt fogja ugyanis jelenteni, hogy azon —- hosszú időszak átlagában — több vízmennyiség fog lefolyni, mint a bővítés előtti mederben, hanem rövidebb ideig nagyobb intenzitással fognak vizet ereszteni ha arra szükség van, ezáltal a tó vizszínének ingadozása szűkebb határok között tartható. A Balatonban nyár végén akkor van elegendő vízmélység — beszámítva a mesterséges vízfogyasztást is — ha május 1-én legalább 88 cm a siófoki vízállás a Balaton vízmércéjén. Ez pedig csak akkor lehetséges kellően nagy biztonsággal, ha kora tavasszal már * OVH Vízkészletgazdálkodási Központ, Budapest. ugyanez a vízállás csekély kockázattal tartható, tehát elegendően nagy a csapoló meder szállítóképessége ahhoz, hogy a ritkán előforduló, mértékadónak választott intenzitású vízfelesleget levezesse. A hasznosítható vízmennyiséget pedig úgy lehet növelni, ha a május elseji vízállás nagy biztonsággal 100 cm. Mivel sohasem tudhatjuk teljes biztonsággal előre az időjárás és annak következményeként a Balatonba jutó víz mennyiségének alakulását, ezért — számolva a száraz időszak bekövetkezésének lehetőségével is, amikor esetleg hónapokig nem, vagy alig nő a vízállás a siófoki zsilip zárvatartásq, ellenére — általában magas vízállást kell tartani, viszont nem tudhatjuk előre, hogy ilyen vízállásnál nem következik-e tartósan igen nedves időszak, amikor a gyors vízszintemelkedést csak nagy vízhozam leengedése képes megakadályozni. A nagy levezetőképességű megcsapoló meder tehát „biztonsági szelep" a zsilipkezelés irányítója számára, azt csak akkor működteti, ha arra a tóban levő vízszint tartása érdekében szükség van, egyébként a leeresztőzsilip zárt állapotban van. Az összefüggések elvi áttekintése után vizsgáljuk meg előbb, hogy — árvíz szempontjából —• az egyes hónapok első napján milyen valószínűséggel milyen vízállás tartható a Sió változónak kezelt levezetőképességének függvényében, utána pedig azt állapítjuk meg, hogy valamely hónap első napjától számítva kiválasztott valószínűséggel legalább menynyi vízszintemelkedés várható, ha vlzeresztés nincs. A vizsgálathoz használt alapadatok és feldolgozásuk A vizsgálatainkhoz használt kereken 100 éves adathalmazt a cikk végén táblázatban tesszük közzé azért, hogy időállóan megmaradjon és azzal bárki vizsgálatokat végezhessen. A táblázat egy része a Vízügyi Közlemények 1954. évi 2. számának 252. oldalán található. A több mint 100 éves adatsor előállításának érdeme Hock Károly, Knézy László és néhai Fazekas Károly mérnököké. A táblázat havi milliméter értékeit úgy kell értelmezni, hogy ha a siófoki zsilip zárt, akkor a kiválasztott hónapban a Balaton vízszintje a táblázati értékkel emelkedett, vagy süllyedt volna. A táblázat adatainak homogenitásához szó fér, ezt az inhomogenitást a [3, 4] munkák részletesen elemezték. Tudományos szempontból megalapozott adatsor van a [21] munkában, de az csak 38 éves. A közölt adatsor 1867—1966. közötti szakaszának minden egyes évére előállítottuk a X. 1 és a követő V. 1. közötti időszak egymást követő két, három, négy, öt, hat és hét hónapja alatti vízkészlet növekedés összegét. Ezeket az összegeket és az egy hónap alatti feleslegeket is gyakoriság, majd tartósság alakjában dolgoztuk fel. A tartós-