Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

3. szám - Dr. Szirota István: Vízgazdálkodás-szolgáltatások és az infrastruktúra

Dr. Szirota I.: Vízgazdálkodás-szolgáltatások Hidrológiai Közlöny 1973. 3. sz. Í33 1. táblázat Anyagi ágazatok Terméket előállító ágazatok Ipar Építőipar Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás. Vízgaz d álkod ás Anyagi ágazatok Tercier ágazatok Szállítás-hírközlés Kereskedelem Nem anyagi ágazatok Tercier ágazatok Személyi és lakásszolg. Egészségügyi ós kulturális szolgáltatás Közigazgatás és egyéb szolgáltatás és áramellátás, köztisztaság, parkosítás, lakásszolgáltatás stb.). A kommunális tevékenység fogalma közgazdaságilag meghatározásra nem került, ilyen népgazdasági tevékenységet sem a magyar egységes ágazati osztályozási rendszer, sem pedig az ENSZ által javasolt egységes tevékenységi osztályozási rendszer nem tartalmaz. A gazdasági tevékenységek csoportosítása minden esetben a tevékenységek technológiai folyamatainak jellege szerint történik, ennek megfelelően beszélünk ipari, építőipari, mezőgazdasági, vízgazdálkodási, közlekedési stb. tevékenységekről, illetve termékekről és szolgáltatásokról. Egyes tevékenységek helyi és nem helyi szempontok szerinti megbontása sem közgazdaságilag sem műszakilag nem valósítható meg és nem is szükséges. Ezen csoportosításnak egyrészt semmiféle gazdasági tartalma nincs, mivel különféle jellegű tevékenységek összevonásával nem jön létre újabb tevékenységi kör. Másrészt a jelenlegi társadalmi, gazdasági és technikai fejlettség szintjén olyan tevékenységek, mint a szállításhírközlés, energiatermelés-elosztás, vízgazdálkodás már régen kiléptek helyi szerepükből és regionális, sőt a nem távoli jövőben egyre inkább interregionális jelleget öltenek magukra. Példa erre a villamosenergia-, gáz- olajellátás több ezer kilométeres rendszere, vagy a kialakulóban levő regionális vízellátás is. így a vízgazdálkodással, vagy egyes tevékenységeivel kapcsolatosan a kommunális fogalom használata véleményem szerint szakszerűtlen. A legtöbbet vitatott probléma, hogy bizonyos tevékenységek eredményei termékek-e, vagy szolgáltatások? Ez alapvetően a szolgáltatásoknak azokból a jellemzőiből adódik, hogy egyrészt közvetlenül elégítik ki társadalmi-gazdasági szükségleteket és az igénybevételük egyben az elfogyasztásukat is jelenti, másrészt a szolgáltatások nem raktározhatok, mint az anyagi javak. A vízgazdálkodási tevékenységek vonatkozásában is megvan ez a probléma, s vitatott kérdés, hogy a víztermelés eredménye termék-e vagy szolgáltatás. Véleményem szerint akár ivó- vagy ipari, akár öntöző- vagy hévízről van szó, egyértelműen azt lehet válaszolni, hogy igen, a víz termék, mivel a termék alapvető sajátosságaival rendelkezik. Mik ezek a sajátosságok? — A víz konkrét, kézzelfogható, anyagi formát öltő jószág, amelyet emberi munkával nyernek a természetből, hasonlóan a más természeti kincshez (olaj, gáz, szén stb.); — A víztermelő munka eredményét lehet tárolni, azaz félre lehet tenni és későbbi időpontban felhasználni (az ivóvízminőségű víz esetében az mintegy 3—6 nap minőségromlás nélkül, míg az ipari vagy az öntözővíz esetében jóval több); — A víztermelő tevékenység eredményeként létrejött jószág közvetve elégíti ki a társadalmi, gazdasági szükségleteket; — A víz szállítható jószág, példa erre a működő többszáz kilométeres vezetékek rendszere, s a távlati elképzelések szerinti több ezer kilométeres hosszúságú vezeték rendszerek építése, amelyek a víz ,,export"-jának megvalósítását is lehetővé teszik. E néhány alapvető, elméleti indok úgy gondolom alátámasztja azt a tényt, hogy a vízgazdálkodási tevékenységek egy részének eredményeként konkrét anyagi termék jön létre. A vízgazdálkodási tevékenységek másik részének eredménye szolgáltatás, azaz a munkafolyamat eredménye nem ölt anyagi-tárgyi formát, hanem a tevékenység maga elégíti ki közvetlenül a társadalmi-gazdasági szükségleteket. A vízgazdálkodási szolgáltatások —• hasonlóan a népgazdaság más szolgáltatásaihoz — nem raktározhatok, a tevékenységek eredményeit az igénybevevők azonnal el is fogyasztják. A vízgazdálkodási tevékenységek végeredményük szempontjából jellegüknek megfelelően tehát két alapcsoportra oszthatók fel: a) Termékek (ivóvíz, iparivíz, öntözővíz, halastavi víz, hévíz); b) Szolgáltatások (szennyvízelvezetés és tisztítás, csapadék vizel vezetés, vízkárelhárítás, fürdőellátás, vízügyi szakigazgatás). Megjegyzem, hogy a szakemberek többsége a vízgazdálkodás egészét szolgáltatásnak tekinti, e kérdésben tehát további elméleti viták várhatók, mivel a víztermelés-szolgáltatási tevékenység esetében ugyanis bizonyos nehézség merül fel a termék és a szolgáltatás elhatárolása, főképpen az elkülönítés és a számbavétel módszerei tekintetében. A népgazdasági szolgáltatásokat lehet csoportosítani a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulás szempontjából. Ennek megfelelően lehetnek: —- anyagi jellegű szolgáltatások, — nem anyagi jellegű szolgáltatások. Az anyagi jellegű szolgáltatásokat az anyagi ágazatok hozzák létre, anyagi-tárgyi javakkal, termékekkel, valamint a társadalom egyes tagjaival vannak közvetlen kapcsolatban. Nem anyagi jellegű szolgá 7i.itá 3ok közé azok a szolgáltatások csoportosíthatók, amelyek a személyek, a társadalom és gazdaság nem anyagi jellegű igényeit, szükségleteit vannak hivatva kielégíteni. Ezek a következők: —• személyi és lakásszolgáltatás, — egészségügyi és kulturális szolgáltatái, — közigazgatás ós egyéb szolgáltatás.