Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

3. szám - Dr. Szirota István: Vízgazdálkodás-szolgáltatások és az infrastruktúra

Hidrológiai Közlöny 1973. 3. sz. 132 Vízgazdálkodás-szolgáltatások és az infrastruktúra Dr. SZIROTA ISTVÁN« 1. A téma felvetésének szükségessége A közgazdaságtudományban jártas, a népgazdasági tervezésben és irányításban dolgozó szakemberek előtt ma már egyetértés mutatkozik a vízgazdálkodás önálló ágazattá válása közgazdasági indokoltsága tekintetében. Világos és érthető az a folyamat és ismeretesek azok az alapvető műszaki, technikai, társadalmi-gazdasági tényezők, amelyek az egyes gazdasági tevékenységek elkülönülésének és önállóvá válásának szükségességét megteremtik. Mindezek a tényezők (társadalmi munkamegosztás fejlődése, a gazdasági növekedés, a műszaki haladás, a tudományos-technikai forradalom, a gazdaságirányítás rendszerének továbbfejlesztése stb.) döntőek voltak a vízgazdálkodási ágazat létrejötte, a gazdasági és társadalmi jelentősége lényeges emelkedése vonatkozásában. A népgazdaságban folyó gazdasági tevékenységeket a tevékenységek végzésének technológiája, másszóval a munka tárgya, a munka eszköze és a munka közvetlen céljának megközelítően azonos jellege alapján sorolják be egyes ágazatokba. A népgazdaság ágazati osztályozása az illető ágazatba tartozó gazdasági egység által előállított és kibocsátott termékekre és szolgáltatásokra is kiterjed. Az egyes ágazatoknak megvan a sajátos tevékenységeik eredményét rendszerbe foglaló termékjegyzékük, amely felöleli az ágazat valamennyi termékét és szolgáltatását. Az ágazatok tervezési, statisztikai és számviteli rendszerei kidolgozottak. A vízgazdálkodásnak, mint a népgazdaság legfiatalabb ágazatának sajátos tervezési, statisztikai és számviteli rendszere — más ágazatokhoz hasonlóan — az ágazat egészére kiterjedően és a népgazdasági alapelveknek megfelelően kialakításra került és jelenleg kielégítően működik. Jelenleg készül a vízgazdálkodási tevékenységeket egységbe foglaló termék (tevékenységi) jegyzék. Néhány olyan elméleti probléma még nem került kifejtésre, közgazdaságilag meghatározásra, amelyek nélkül a vízgazdálkodás népgazdasági kapcsolatait, a társadalomban és a gazdasági életben betöltött szerepét és jellegét tudományosan meghatározni nem, vagy csak megközelítően lehet. Mindezek azt eredményezik, hogy téves, vagy a vízgazdálkodás lényegét nem ismerő elmélettel, nézettel találkozhatunk napjainkban olyan jelentős és fontos közgazdasági témák esetében, mint a szolgáltatások kérdése, vagy az infrastruktúra területe. Mindkét témában az elmúlt egy-két év folyamán több igen értékes és hasznos munka jelent meg, amelyek alapvetően hozzájárultak e fontos kérdések elméleti továbbfejlesztéséhez és megalapozásához, a vízgazdálkodással azonban csak keveset és bizonyos esetekben nem mindig szakmailag elfogadhatóan foglalkoztak. Egyrészt e rövid tanulmány keretei nem teszik lehetővé, hogy a vízgazdálkodási szolgáltatások, * Országos Vízügyi Hivatal, Budapest. vagy a vízgazdálkodási infrastruktúra kérdésében teljeskörű tudományos meghatározások és alapelvek kerüljenek ismertetésre. Másrészt erre jelenleg még nincs is meg a lehetőség, mivel a szolgáltatások és az infrastruktúra kérdéseinek közgazdasági megalapozása is napjainkban vett nagyobb lendületet, s a vízgazdálkodás vonatkozásában e témakörökben elméleti kutatások még nem folytak. A fejtegetéseimnek alapvető célja, hogy —- a szolgáltatások, de különösen a vízgazdálkodási szolgáltatások elvi megfogalmazásával kapcsolatos észrevételeimet kifejtsem: — kísérletet tegyek a vízgazdálkodás infrastruktúrában elfoglalt helyének és jelentőségének elemzésére; — e kérdések — vízgazdálkodás területén történő — kutatásának fontosságára irányítsam a figyelmet és végül — néhány a vízgazdálkodással kapcsolatos nézet tisztázása érdekében véleményem nyilvánítsam. Megjegyzem, hogy észrevételeim, megállapításaim egy része feltehetően vitára ad okot, amely véleményem szerint minden bizonnyal a kérdések megválaszolásának irányába visz előre. 2. A termék és a szolgáltatás fogalma a vízgazdálkodásban, a szolgáltatások csoportosítása, értékelésük módszerei A gazdasági tevékenységek munkafolyamatainak végeredményei lehetnek — új, anyagi-tárgyi testet öltő, kézzelfogható, konkrét javak, azaz termékek és — szolgáltatások, amelyek nem anyagi testet öltő javak, hanem maguk a gazdasági tevékenységek, a munkafolyamat eredményei közvetlenül elégítik ki a társadalmi igényeket. A tevékenységek ezen csoportosítása természetesen nem tévesztendő össze a gazdasági tevékenységek ágazati osztályozásával. A népgazdaság egyes ágazatai (ipar, építőipar, mezőgazdaság, vízgazdálkodás) létrehoznak termékeket és szolgáltatásokat egyaránt, míg más ágazatok (szállítás, hírközlés, kereskedelem stb.) szolgáltatásokat nyújtanak. A következő összehasonlítás szemléltetően mutatja a népgazdaság ágazati rendszerének és a szolgáltatásoknak kapcsolatát (1. táblázat). A tercier ágazatok teljes egészében szolgáltatásokat nyújtanak, míg a terméket előállító ágazatok tevékenységének csak kisebb hányada szolgáltatás. A szolgáltatásokkal kapcsolatosan népgazdasági szinten használják az tin. „kommunális szolgáltatások" fogalmát. E fogalom körébe különböző ágazatok tevékenységeit sorolják be (pl. közlekedés , v i llamosenerg ia- i par, lakásszolgáltatás, vízellátás-csatornázás). Általában az egy-egy településsel (város, község) kapcsolatos szolgáltatásokat (esetenként termékeket is) próbálják így csoportosítani. A csoportosítás ismérveként rendszerint település határát választják (pl. helyi közlekedés