Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

3. szám - Dulovicsné dr. Dombi Mária: A települések távlati kommunális vízigényét meghatározó fontosabb tényezők vizsgálata

Dulovicsné, Dr. Dombi M.: A települések távlati vízigénye Hidrológiai Közlöny 1973. 3. sz. 125 alapvető determinánsokat és operatív tényezőket. Az alapvető determinánsok tulajdonképpen függvényei az operativ tényezőknek, és ezért ez utóbbiak hatásmechanizmusának ismerete tekinthető a vízigény prognózis alapjának. 2.1. Alapvető determinánsok A vízellátás tervezésénél a várható kommunális vízigényt két tényező szorzatából szokták meghatározni. Az egyik tényező a várható ellátott népesség száma (Ni); a másik tényező az egy ellátott főre jutó távlati átlagos, fajlagos vízigény (qt) vagyis: n 2 Qi= 2 [

m

3/

n

aP* Ws] i = 1 Mindkét tényező változik időben és térben egyaránt, és mindkettő az operatív tényezők függvénye. 2.11. A várható ellátott népességszám. A települések ellátott népességszáma függ a település népességszámától, de azzal nem feltétlenül egyezik meg. A távlati letelepedett népességszám az ún. éjszakai népesség meghatározásával a demográfia foglalkozik, a vízigényt meghatározó mérnök, azonban ezt a lélekszámot ált alában fogyasztónak minősítő lakosszámkónt nem fogadhatja el, hiszen fogyasztók lehetnek azok is, akik nem telepedtek le (ingázók) és a letelepedettek egy része nem feltétlenül fogyasztó hazai körülményeink között. Az ellátottság fogalma maya sem teljesen egyértelmű, ezért prognózisa a vízigény előrebecslésénél a legnagyobb bizonytalansági tényező. Ezt a fogalmat ugyanis másképp értelmezi a vízügyi szakember — aki ellátottnak tekinti azt is, akinek lakásától maximálisan 150 m-re van a vízvezetéki közkifolyó, függetlenül attól, hogy azt használja-e, vagy sem; és másképp az urbanista, aki ellátottnak azt tekinti, akinek ingatlanán van legalább egy kifolyóhely. (Ebben a kérdésben a jövő szempontjából az urbanisták álláspontját kell helyesnek ítélnünk.) A következő 1. táblázatban bemutatjuk a jelenlegi és várható ellátottsági arányt [18]. Különbséget kell azonban tennünk az ellátottság színvonalában is, és a komfortosságtól függően csoportokra kell osztanunk a népességet, hiszen a színvonal meghatározza a fajlagos vízigény nagyságát is, és egyenes következménye az operatív tényezők között részletezésre kerülő életszínvonalnak, mint befolyásoló tényezőnek [13]. A városfejlesztés, területfejlesztés a város egészséges fejlődésének biztosítása érdekében funkcionális szempontból szétválaszt ja a településüzemeltetési szempontból különböző funkciójú területeket (lakó-, ipari-, közintézményi, zöldterület stb.). Másrészt övezeti rendszert alakít ki, mely övezeti rendszer a beépítés jellegét szabja meg. 2.12. A várható átlagos fajlagos vízigény (<ji [l/fő, nap]). A várható átlagos fajlagos kommunális vízigény a közvetlen háztartási és egyéb közvetett kommunális vízigényből tevődik össze, melyeknek egymáshoz viszonyított aránya a fejlődéstől függ, és — az operatív tényezők között tárgyalásra kerülő — társadalmi munkamegosztás határozza meg elsődlegesen. A várható fajlagos igényeket általában az eddigi fejlődésből leszűrt tapasztalatok alapján lehet előre becsülni. Minél jobb és alaposabb a múltba való visszatekin1. táblázat Tájékoztató adatok a közműves vízellátás jelenlegi és várható színvonaláról [18] Ta6/i. 1. MntßopMaqiionnhie damme o cyufecmeyroufem u oxcudaeMOM ypoennx KOMMyitaAbnoeo eodocnaßjtcenufi [18] Table 1. Informative data on the present and anticipated standard of communal water utility service [18] Közműves vízellátás Megnevezés jelenlegi várható Megnevezés ellátottsági aránya 1970. I. 1 [%] 1985. évi [%] Városok és várossá fejlődő települések (összesen 127 település) Főváros (1) Kiemelt felsőfokú központ (5) Felsőfokú központ (7) Készleges felsőfokú központ (11) Középfokú központ (64) Részleges középfokú központ (39) 94 86 77 84 68 60 98—100 95—100 90— 95 85— 90 80— 85 70— 75 Budapesti agglomeráció (Főváros nélkül) (összesen: 44 település) 43 80— 85 Községek Kiemelt alsófokú központ (kb. 120) Alsófokú központ (kb. 530) Részleges alsófokú központ (kb. 270) Falu (kb. 2150) 45 30 20 16 85— 90 80— 90 70— 80 60— 70 Ország összesen 53 85 tés, annál jobb lesz az előrebecslés. A fejlődés ütemére a múltban végzett igényfelmérések eredményeinek összehasonlításából lehet a legjobban következtetni, azért minél többször célszerű lenne azt elvégezni, a megnyugtató eredmények eléréséhez. A múltban tapasztalt fejlődés tanulmányozásán kívül a tervezőnek fel kell ismernie a társadalom, gazdasági élet, tudomány és technika várható fejlődését, valamint ezeknek az igényekre gyakorolt következményeit. Egyes, az igényeket befolyásoló és módosító, ma még alárendelt jelentőségű tényezők a jövőben fontos szerepet kaphatnak. A tervezőnek tehát az igények fejlődésére befolyást gyakoroló valamennyi operatív tényezőt beható vizsgálat alá kell vonnia és gondosan értékelnie kell. 2.2. Operatív tényezők A társadalmi szükségletek — igények — nagysága, struktúrája és új igények keletkezése alapvetően a termelés fejlődésének terméke. Vizsgáljuk meg a kérdés társadalmi alapjait [14]. A marxista felfogás szerint a termelési módok fejlődésében a termelőerők játsszák az előrehajtó motor szerepét. Mi okozza a termelőerők fejlődését? Egyes nézetek szerint ennek okát valahol a termelésen kívül kell keresni, vagy a természeti környezetben, a népsűrűségben, a tudomány önálló fejlődósében, vagy éppen a társadalmi szükségletekben stb. Nem kétséges, hogy ezek a tényezők hatással vannak a termelőerők fejlődésére. Zömükben azonban olyanok, amelyek maguk is a termelés által meghatározottak. A termelőerők fejlettségi fokától függ, hogy ugyanazt a természeti környe-