Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

3. szám - Könyvismertetés

104 Hidrológiai Közlöny 1973. 3. sz. Borza D.: A szovjet vízgazdálkodás 50 éve A fentiek alapján látható, hogy a Szovjetunióban milyen nagy fontosságot tulajdonítanak a vízkészletek ésszerű hasznosításának és védelmének, a lakosság és a népgazdaság ágazatai vízigényeinek biztosítása kérdéseinek. A vízgazdálkodás fejlesztését úgy tekintik, mint a termelőerők fejlődését és a társadalom anyagi jólétét meghatározó egyik legfontosabb elemet. A vízkészletek ésszerű hasznosítása és védelme a szovjet állam politikájának egyik alapvető vonása. A föld, a vizek, ásványok, állat- és növényvilág védelmére vonatkozó intézkedések összességében előkelő helyet foglalnak el a vázolt vízkészlethasznosítási és vízvédelmi intézkedések. E fontos, az egész emberiséget aggasztó problémakörben a szovjet állam baráti együttműködést folytat a szocialista országokkal, így a KGST Vízügyi Vezetők Értekezlete keretében, továbbá kétoldalú együttműködési egyezményei vannak a vele határos országokkal — így hazánkkal is, amelyet 1950-ben kötöttek meg az MNK és a SZU meghatalmazottai. — Más országokkal való tapasztalatcsere céljából a Szovjetunió széleskörű programot valósít meg. E program magában foglalja a fejlődő országoknak adott segítséget vízgazdálkodási művek építésében, szakemberképzésben, — volt szó az asszuáni nagy gát építéséről a bemutatott fotók kapcsán —, továbbá magában foglalja a tudományos és műszaki tájékoztatócserét, a nemzetközi vízgazdálkodási kérdésekkel foglalkozó szervezetekben való tevékeny részvételt. A fenti ismertetéssel — amelynek alapjául a KGST Vízügyi Vezetők Ertekezlete keretében a szovjet vízgazdálkodásról és annak szervezéséről szóló tájékoztató, valamint a rendelkezésre álló személyes élmények és a bőséges irodalom szolgált — kívántam a bevezető mondatnak megfelelően hozzájárulni a szovjet vízgazdálkodás fél évszázados eredményeinek bemutatásához. KÖNYVISMERTETÉS Starmach, K. (1972): Chlorophyta. III. Zielenice nitkowate. (Fonalas zöldmoszatok.) Floraslodkowodna polski. 10. — Pnastwowe Wydawnictwo Naukowe, WarszawaKraków. A kitűnő lengyel vízinövény-határozósorozat legújabb kötete a fonalas zöldmoszat-rendeket mutatja be — az Oedogoniales-rend kivételével — 750 oldalnyi terjedelemben, 646 ábra kíséretében. A szerző — aki egyben az egész sorozat szerkesztője — ezúttal is kiválót alkotott. Korszerűen, megfelelő részletességgel és józan kritikai érzékkel megírt munkájával valóban hézagpótló művet iktatott a sorozatba. Köztudott, hogy a fonalas zöldmoszatokról nemzetközileg is igen hiányzott egy ilyen mű és így a szerző az algakutatók legszélesebb köre által várt munkát publikált. A jól összeválogatott ós gondosan kivitelezett ábraanyag és az egyszerű nyelvezet megkönnyíti a határozókönyv használatát azok számára is, akik a lengyel nyelvben csak igen kevéssé járatosak. A szocialista országok könyvkiadási politikájának megfelelően a nyomdatechnikailag is szépen sikerült testes kötet ára rendkívül alacsony. A munka lényegében Bourelly (1966) legkorszerííbbnek tekinthető taxonómiai tagozását veszi alapul a zöldmoszatok (Chlorophyta) törzsénél. A törzs Euchlorophyceae osztályába tartozó rendeket (Volvocales, Tetrasporales, Chlorococcales) a sorozat egy másik, jelenleg előkészítés alatt álló kötete fogja feldolgozni. A most megjelent kötet az ún. Ulothrichophyceae osztály rendjeit dolgozza fel egy rend, az Oedogoniales kivételével, amely rendet egy önálló, már előzetesen megjelent kötet dolgoz fel: Ulothrichales, Ulvales, Prasiolales, Sphaeropleales, Cladophorales, Chaetophorales, Trentepohliales, Siphonales, Dichotomosiphonales. Ez a taxonómiai felosztás az osztálynak több kisebb rendre való szétbontását jelzi, némileg eltérően attól, ahogyan eddig megszoktuk, de kétségtelen, hogy az áttekinthetőségnek csak előnyére szolgál, hogy a rendek egy-egy kompaktabban összetartozó rokonsági kört foglalnak magukba. Érdekes, hogy a Vaucheria nemzetséget, amelyet azelőtt (pl. még Fritsch is 1948-ban) általában a zöldmoszatokhoz soroltak, majd elsősorban biokémiai megfontolások alapján Xanthophyceae-szervezetnek tekintettek, a szerző most ismét a zöldmoszatok Siphonalesrendjénél tárgyalja. Jóleső érzés magyar kutatónak látnia, hogy a Kol Erzsébetről Hindák (1963) által elnevezett Koliella nemzetség mind a 1 7 fajával részletesen fel van dolgozva a kötetben. Emlékeztetünk itt arra, hogy ez a lengyel határozókönyv-sorozat, amelyben ez a kötet megjelent, az egyetlen olyan korszerű sorozat Európában, amely az egykori, Pascher szerkesztette Süsswasserflora tejességre törekvő szerepét igényelheti. A sorozatból egyébként eddig a következő kötetek jelentek meg: 1. Rosliny slodkowodne. (Bevezető kötet.) (1963). — 2. Cyanophyta (1966). — 5. Chrysophyta. I. Chrysophyceae (1968). — 6. Chrysophyta. IT. Bacillariohyceae (1964). — 7. Chrysophyta. III. Xanthophyceae (1968). — 10. Chlorophyta. III. (Fonalas zöldmoszatok.) (1972). — II. Chlorophyta. IV. Oedogoniales (1969). — 12. A. Chlorophyta. V. Conjugales: Zygnemaceae (1972). — 13. Charophyta (1964). — 16. Bryophyta. I. Musci (1963). 1 7 Bryophyta. II. Hepaticae (1971). A magyar hidrobiológusok, akik már eddig is igen jól tudták használni ezeket a műveket, érdeklődéssel várják a sorozat még hiányzó köteteinek a megjelenését. Dr. Uherkovich Gábor