Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

3. szám - Dr. Bozzay Józsefné: Mikroszennyezések eltávolítása aktívszén adszorpcióval és klórdioxidos oxidációval

Hidrológiai Közlöny 1973. 3. sz. 105 Mikroszennyezések eltávolítása aktívszén adszorpcióval és klórdioxidos oxidációval I)r. BOZZAY JŐZSEFNÉ* A felszíni vizek ivóvíz céljára való felhasználása során egyre több gondot okoznak azok a szennyező anyagok, amelyeknek már csekély mennyisége is nagymértékben rontani képes a víz minőségét. A korszerű ipar, elsősorban a vegyipar növekvő mennyiségű és mind változatosabb kémiai összetételű olyan anyagokat gyárt, amelyeknek hulladékai a szennyvizekből csak rendkívül nehezen, vagy egyáltalán nem távolíthatók el és már kis mennyiségben is huzamos időn keresztül veszélyeztetik az élővizeket. Ezen anyagok analitikai kimutatása általában nehézkes. A klasszikus vízanalitikai vizsgálatok alapján kifogástalannak minősülnek olyan vizek is, amelyek érzékszervi, vagy egészségügyi meghatározások szerint ivóvízül nem lennének elfogadhatóak. Az 1969. évi IWSA kongresszus óta ezen anyagok megnevezésére a „mikroszennyezés" fogalma vált általánossá. A Nemzetközi Vízellátási Szövetség 1969. szeptember 1—5. Bécsi Kongresszusára

Raimond Courtis és Cyrill Gomella [1] összefoglalta a mikroszennyezésekre vonatkozó eddigi ismereteinket elsősorban abból a célból, hogy a szakemberek széleskörű közössége előtt rámutassanak a mikroszennyező anyagok jelentőségére, káros voltára, s eliminálásuk terén addig elért eredményekre. Az azóta szerzett tapasztalatok még hangsúlyozottabban alátámasztják azt a véleményt, hogy a víztisztítás során nem elegendő csupán a szuszpendált szilárd anyagok eltávolítása. Teljes értékű ivóvíz előállításához olyan eljárásokkal kell kibővíteni az eddigi víztisztítási rendszert, amelyek a mikroszennyeződések eltávolítására is alkalmasak. A nagyobb népsűrűségű országokban mind nagyobb mértékben használnak felszíni vizeket ivóvízellátás céljára: az Amerikai Egyesült Államokban 1950-ben a szolgáltatott ivóvizek 70%-a volt felszíni eredetű [2], 1980-ra ezt az arányt 80%-ra becsülik. A felmérések szerint Angliában [3] a jövőben épülő vízművek nagyrészt folyók vizére kénytelenek települni az eddig nagyrészt felszín alatti vízforrásokhoz képest. Franciaországban [4], Nyugat-Németországban [5] hasonló irányzat állapítható meg. Ugyanakkor számtalan irodalmi adat tanúsítja, hogy a vizek szennyeződése rohamosan növekszik, annak ellenére, hogy a kérdés aktív érdeklődés középpontja, s a szakemberek általában kételkednek a felszíni vizek teljes megóvásának lehetőségében. A néhány országban már megalkotott és alkalmazott vízvédelmi törvények hatása egyelőre többnyire csak a büntetések behajtásának tényében nyilvánul meg. Várható ugyan a szennyvíztisztítás sokkal jobb és szélesebb körű megvalósítása, a szennyezést növelő tényezők növekedése azonban úgy mennyiségi mint minőségi szempontból általában nagyobb arányú, mint a szennyezést csökkentő tényezők fejlődésének aránya ós hatásossága [6]. A mikroszennyeződéseket jelenleg három nagy csoportba osztjuk: — szervetlen mikroszennyezők, — szerves mikroszennyezők, — vírusok * Fővárosi Vízművek, Budapest. Szervetlen mikroszennyezések. Toxicitásuk, illetőleg organoleptikus hatásuk miatt esnek kifogás alá. Teljes eltávolításuk nehéz, már igen kis koncentrációban ártalmasak. A szerves mikroszennyezések a legutóbbi évek rohamosan súlyosbodó problémája. Ezek az anyagok úgy toxicitásuk, mint organoleptikus hatásuk miatt veszélyesek. A szerves mikroszennyezések egyre inkább a felszíni vizek velejáróivá válnak. Kémiai összetételük rendkívül változatos, a leggyakrabban előforduló anyagokat az alábbiak szerint csoportosíthatjuk : mikrofauna és -flóra anyagcsere termékei, fenolos jellegű szerves vegyületek, ásványolaj termékek, detergensek, peszticidek (rovar és gyomirtó szerek, gombaölők, rágcsálók elleni mérgek). A felszíni vizek élő szervezetei közül sok alga és gomba termel anyagcseréje során vagy elpusztulásakor olyan anyagokat, amelyektől a víz kellemetlen, undorító szagává és ízűvé válik. Ezek az anyagok — Markisov szerint — állati szervezetekre, de még az emberre is toxikusak lehetnek. Fenolok és fenolszármazékok nagyon gyakran kerülnek a folyóvizekbe az ipari szennyvizek útján, s már olyan koncentrációban is élvezhetetlenné teszik a vizeket, illetőleg a folyók halállományát, amelyben még nem toxikusak. A városi és különböző ipari szennyvizek mind nagyobb mennyiségben tartalmaznak mosóaktív anyagokat, detergenseket. Ezek az anyagok habképződés útján súlyosan akadályozhatják a vízi élet zavartalanságát és gátolják a folyók öntisztulását. Organoleptikus hatásuk kétségtelen, a vizet szappan-ízűvé változtatják. Szigorúan vett toxicitásuk nem jelentékeny, de huzamos időn keresztül az emberi szervezetbe jutva daganatkeltő tulajdonságúak lehetnek. A korszerű mezőgazdasági művelésben egyre nagyobb mennyiségű rovar-, gyom-, gomba-, rágcsáló stb. irtószert alkalmaznak. Ezek között igen stabil vegyületek vannak, amelyek még évek múltán is kimutathatóak a vízben. Egyes peszticidek daganatkeltők lehetnek, képesek az élő szervezetben felhalmozódni. Nemcsak organoleptikus hatásuk, hanem toxicitásuk miatt is súlyosan veszélyeztetik az élővizet. Olajfinomítók, ipari szennyvizek, gázgyártás, aszfaltozás útján igen nagy mennyiségű szénhidrogén és ezek különböző származékai kerülnek a felszíni vizekbe. Ezek organoleptikus és kancerogén hatásuk folytán rontják a víz minőségét, toxikusak lehetnek, gátolják a folyó öntisztulását valamint a víztisztítás során a koagulációt, ülepedést, de még a szűrést is. A vírusok az élő szervezetek fertőző megbetegedését okozhatják. Csak élő sejtekben tudnak lé-