Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

3. szám - Borza Dezsőné: A szovjet vízgazdálkodás 50 éve

100 Hidrológiai Közlöny 1973. 3. sz. Borza D.: A szovjet vízgazdálkodás 50 éve fejezték be. Jelenleg az Ukrgiprovodhoz tervező iroda azon fáradozik, hogy ez a rendszer további 40 ezer ha-ral legyen bővíthető. A Szovjetunió egyes köztársaságainak öntözési adatait a 3. táblázat tartalmazza (1967. évi adat.) 3. táblázat A Szovjetunió köztársaságainak öntözött [Ezer ha] területe Üzbek SZSZK 441 1 Turkmen SZSZK 2620 Tádzsik SZSZK . 514 Kirgiz SZSZK 840 Kazah SZSZK 1140 Azerbajdzsán SZSZK . 1116 Örmény SZSZK 233 Grúz SZSZK 344 Orosz SZSZK 1458 Ukrán SZSZK 496 Moldvai SZSZK 67 Az ötéves tervek időszakában az említett vízgazdálkodási ágazatok, valamint az árvízvédelem és lecsapolás fejlődése mellett jelentős fejlődés indult meg az ipar és a városok vízellátásában. Az iparosítás fejlesztésével a hatalmas ország minden szögletében xíj ipari centrumok alakultak ki. A nagy üzemek vízszükségletének, a hőerőművek hűtővizének biztosítására nagv mennyiségű vízre volt szükség. Nagy tavak, vagy folyók közelében elhelyezkedő iparvárosok esetében ezt a kérdést könnyen megoldották. Kedvező lehetőség azonban korántsem mindig állt rendelkezésre. Széntermelő és más bányászati üzemek igen gyakran vízválasztók közelében helyezkednek el és ez megnehezíti a hozzájuk csatlakozó ipari üzemek vízellátását. A Szovjetunióban olyan vízgazdálkodási rendszert kellett kialakítani, amely a felszíni vízkészletek minél teljesebb kihasználását teszi lehetővé. A felszíni vízkészlet vízellátási célokra történő hasznosításához tározók építését indították el, amelyekkel a vízjárás szabályozását évszakos, éves és sokéves viszonylatban meg tudták oldani. A Szovjetunió egész területén kisebb-nagyobb tározók rendszere szolgálja a vízellátás fejlesztését. Az első vízellátási rendszer 1930 —31-ben épült ki az Oka folyó vízrendszerében. Ezt a regionális rendszert az Ural folyó felső szakaszát kiegyenlítő magnitogorszki tározóra telepített regionális rendszer követte, amely a nevezetes fémfeldolgozó kombinát vízszükségletét biztosította. A hatalmas, és különleges üzemi körülmények között működő tározók között említhető meg a Nura folyón megépített Nagv-Karegandinszki tározó, amely körül a kazahsztáni pusztaságban nagv ipari üzemek fejlődhettek ki. Figyelmet érdemel a Donvec-medence vízellátási rendszere. Itt több mint 10 ezer km

2-nyi területen a szénbányászat, kohászat, fémfeldolgozóipar, vegyipar és egyéb ipari létesítmény koncentrálódik. Ezek a létesítmények a cári Oroszországban külföldi tőkések kezében voltak, akik rablógazdálkodást folytattak a természeti kincsek kiaknázásában, de a lakosság vízellátásáról nem gondoskodtak. Vízvezeték gyakorlatilag nem is létezett, a vízfolyásokat az ipar szennyvizei ellen nem védték. A napi víznorma 15—20 1/fő-t tett ki. Az iparvidék vízellátásának széles körű fejlesztése ugyancsak 1930-ban indult meg. A szovjet kormány kezdeményezésére átfogó vízellátási tervek készültek. A szovjet vízépítés nagy feladatokat oldott meg, olyanokat, amelyeknek még a megfogalmazása is elképzelhetetlen volt a forradalom győzelme előtt. A Volgán megépített kujbisevi, volgográdi, szaratovi vízierőművek, a Dnyeper vízlépcsői (Kahovka, Kremencsug, Kiev) megépítése, a VolgaDon hajózható csatorna, a Dél-Ukrajnai és ÉszakKrim öntözőrendszer, a Turkmen főcsatorna, a Káma, az Angara, Jenyiszej, Léna hatalmas vízlépcsői csak álom lehettek korábban, s a szovjet hatalom 50 éve alatt valósággá változtak. A fenti vízlépcsők építéséről részletes cikkek jelentek meg korábban a magyar szaklapok hasábjain is. Ugyancsak átfogó ismertetés készült a szovjet vízépítési tudományos kutatásokról. * A Szovjetunió vízgazdálkodásának fél évszázados történetén áttekintve sok olyan vonás emelhető ki, amelyek a szocialista gazdasági rendszer sajátosságaiból következnek. Az első ilyen sajátosság a különböző vízgazdálkodási ágazatok fejlesztésének összhangja. A beavatkozások rendszerint a vízhálózat, vagy vízgyűjtő egészére kiterjednek. A másik erőteljes sajátosság, hogy az egyes vízépítési-vízgazdálkodási művek tervezésénél és építésénél figyelembe veszik a népgazdasági ágazatok jövőbeni igényeit. Ennek megfelelően komplex megoldások adódnak, amelyekben megjelölhető ugyan valamely alapvető vízgazdálkodási célkitűzés domináns volta, de ez szervesen kapcsolódik más vízhasználati érdekhez. A fenti sajátosságokon túlmenően említést kell tenni a vízépítés nagyfokú fejlődéséről és az alkalmazott érdekes műszaki megoldásokról. A Szovjetunió vízépítési létesítményein egyre nagyobb mértékű előregyártást alkalmaznak. A kujbisevi vízlépcső építésekor még csak részletmegoldásként, az összbetonmennyiség 4—5%-ban lehetett előre2. kép