Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

1-2. szám - Horváth Imre: Hozzászólás Dr. Benedek P.: Tervezési irányelvek módosítása az eleveniszapos szennyvíztisztításnál c. tanulmányhoz

Hidrológiai Közlöny 1972. 1—2. sz. 87 Hozzászólás l)r. Benedek P.: „Tervezési irányelvek módosítása az eleveniszapos szennyvíztisztításnál (í. II. rész) c. tanulmányához. II O II V Á T H I M 11 K* Benedek P. a,Hidrológiai Közlöny 1971/3—4. számaiban részletes tanulmányban ismertette az eleveniszapos rendszerek tervezési irányelveinek módosításával kapcsolatos elgondolásait. A dolgozat kissé rövidített változatát az 197l-es Budapesti Szennyvíztisztítási Konferencia anyagában is közzétette a Szerző. Mindenekelőtt azt kívánom kiemelni, hogy a tanulmány megjelenése — mind koncepcióbeli, mind pedig a tárgyalt részletkérdéseket illetően — rendkívül időszerű, és jelentős támpontokat nyújthat az eleveniszapos rendszereket tervező mérnök számára. Rövid hozzászólásomban néhány kiegészítő jellegű megjegyzést kívánok megemlíteni, amelyekről úgy vélem, hogy a tervezési irányelvek részleteinek módosításakor felvethetők, és amelyekre a Szerző is valószínűleg csupán a tanulmány korlátozott terjedelme miatt nem tért ki részletesebben. A néhány, mozaikszerűen felvetett gondolatot az alábbi témakörökbe kívánom csoportosítani: áramlástani és oxigénbeviteli kérdések; a reakciókinetikai összefüggések érvényességi tartománya; a mérési adatok pontossága. 1. Áramlástani kérdések A Szerző a tanulmány II. részének bevezetésében röviden említi a hidraulikai viszonyok jelentőségét az ideális cső — és tartályreaktorok fogalmainak felvetésével. A módosított tervezési irányelveket tartalmazó fejezet azonban nem ad tájékoztatást a műtárgyak javasolt térkialakításáról. Ha ma még nem is áll módunkban a legkülönbözőbb igényeknek megfelelő műtárgytípusok geometriai kialakításának részletes megadása, úgy vélem, hogy a külföldi és a hazai kutatási eredmények nyomán már több olyan ismerettel rendelkezünk, amelyek a műtárgyak hidraulikailag kedvező térkialakítása tekintetében jelentős támpontot nyújthatnak a tervező mérnök számára. Ma már kiküszöbölhetők lennének olyan hiányosságok, amelyek abból adódnak, hogy esetenként az áramlási viszonyok jelentőségét figvelmenkívül hagyják (pl. a fekete-völgyi oxidációs árok, ahol a levegőztető rotort az árok kanyarulati szakaszában helyezték el; vagy Kessener-rendszerű medencébe függőleges tengelyű levegőztető rotor felszerelése stb.). Örvendetes körülményként az is megemlíthető, hogy a hazai tervezők az utóbbi években egyre nagyobb mértékben támaszkodnak megalapozott hidraulikai megfontolásokra és kísérleti eredményekre. 2. Oxigénbeviteli viszonyok Egy korábban megjelent tanulmányban részletesen elemeztem az MSz 15 302—62 II szabványnak a levegőztető medencék oxigénfelvételi viszonyai* Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóintézet Budapest. val kapcsolatos pontjait, felvetve néhány kritikai megjegyzést és módosítási javaslatot [4, 5]. Ezúttal, amikor a tervezési irányelvek módosításáról van szó, célszerű röviden néhány gondolatra ilyen vonatkozásban is kitérni. a) A vízszintes tengelyű levegőztető medencére vonatkozó adatok az ún. Rocylaktív típusú berendezésen végzett mérések eredményeiből származnak. A Rocylaktív típusú rotorral kapcsolatban vizsgált medence keresztmetszeti kialakítása nem volt kedvező, sőt a keresztmetszet hasznos területe 3,5 m

2 volt, ami félüzemi méretnek felel meg. Továbbmenően az említett rotor kialakítása is túlhaladottnak tekinthető. A végzett mérések száma is kevés volt ahhoz, hogy az adatok szabványban tervezési alapadatul szolgáljanak. Igaz ugyan, hogy a szabvány által közölt értékek közelítően megegyeznek J. K. Baars és J. Muskat által mért adatokkal, azonban az általuk alkalmazott berendezés is csupán félüzemi méretnek számítható [1]. b) A Küfigrotörral kapcsolatos szabványadatok valószínűleg Baars és Mtcskat méréseiből származnak [1]. Sajnos csak három különböző rotorbemerülés esetében adja meg a szabvány az oxigén- és az energiafelvételi értékeket. Ugyanakkor nem tesz utalást a rotoroknak az oxidációs árokban való elhelyezéséről, és általában az árok kialakításáról. Pedig a fentiek együttesen jellemzik a berendezés technológiai paramétereit. c) A

t

. INKA-rendszerű légbefúvásos levegőztető berendezésről közölt adatok valószínűleg NCH. Fischerström méréseiből származnak [3]. Sajnálatos módon a szabvány ezúttal sem tünteti fel az adatokra jellemző berendezés kialakítását. d) További hiányosságként említhető meg az, hogy a szabvány nem hangsúlyozza ki azt a jelentős ténvt, hogy a fentiekben hivatkozott adatok csapvíz esetében érvényesek. Szennyvíz esetében pedig — mint ismeretes — eltérő OC értékek adódnak ugyanazon levegőztető rendszer esetében is. Éppen ezért vezették be az ún. a-tényezőt, ami a szennyvízben és a csaj)vízben mért OC értékek aránya. Az a értéke gyakorlatilag 0,2 és 2,0 határok között változik [5]. így az oxigénbevitel méretezésekor több mint 100%-os hiba is elkövethető. 3. V reakeiókinetikai összefüggések érvényességi tartománya Mindenekelőtt célszeríí lerögzíteni, hogy a reakciókinetikai összefüggések alkalmazása az eleveniszapos technológiában feltétlenül indokolt, és célszerű segédeszköz lehet a korszerű méretezési elvek megalapozásakor [2, 6]. Azonban az is megállapítható, hogy a különböző kinetikai egyenletek és feltételezések érvényességi tartományát a szerzők legtöbbször nem ismertetik, jól lehet — hasonlóképpen, mint egyéb technológiai feladatok esetében — az alkalmazott összefüggések érvényességi tartományának ismerete legalább olyan jelentős,