Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

1-2. szám - Könyvismertetés

80 Hidrológiai Közlöny 1972. 1—2. Sä. Hotya J.—

dr. Maurer J.: Új módszer kútvízzel táplált fürdőmedencéknél tal közvetített betegségek számának csökkenésével, jelentős lépést jelent a preventív közegészségügyi munka területén. IRODALOM [Íj Alföldy Gy.—Bartha T.— Bolberitz K.—Kubinyi ÍJ.—Papp Sz.—Tóth I.—Szerk. Szitkey L.: Vízhigienia. KÖZDOK. Budapest 1961. 272 old. [2] Bolberitz K.—Török P.: Fürdővizek kémiai és bakteriológiai ellenőrzéseinek kérdései. Hidrológiai Közlöny. 1953. 33. 185—191 old. [3] Favero, M. S.—Drake, C. H.—Randall, G. B.: Use of staphylococcias indicators of swimming pool polution. Publ. Health Rep. 1964 79. p. 61—70. [4J Leclerc H.

—Savage C.: Etude et controle bact.eriologique des eaux de piscine. Rev. Hyg. et Med. soc. 1967. 52. p. 2001—2008. [5] Magyar J.-—Petrányi Gy.: A belgyógyászat alapvonalai 2. Medicina Könyvkiadó. Budapest, 1970. 1336 old. [6] Ormay L. szerk: Az orvosi laboratóriumi asszisztensek kézikönyve. J. Medicina Könyvkiadó. Budapeest 1967. 422 old. [7] Hrarnov V. A., Galaev U. V.: Tioszemikarbazidnaja modifikacija reakcii firoma i ee iszpozovanie dija kolicsesztvennovó opredelnija mocsevinii. Vaproszü Medicinszkoj Kimii. 1969. 4. p. 435—438. [8] Némedi L., Török P.: A budapesti fürdők bakteriológiai vizsgálata. Hidrológiai Közlöny. 1970. 12. 567—576 old. HoBbiii MeTOA HM onpefleJieHHji 3arpH3HCHH0CTM KynaJibHbix öaccetÍHOB, HanOJlHeHHblX H3 KOJIO/meB Xomn, i1.—d-p May pep, Fi. AßTopaMH pa3pa6oTaH HOBHH MCTOA ÄJIJI ObiCTporo oripeflejieHHíi 3arpíi3HeHH0CTn KynajibHbix öacceiiHOB, HanojmeMbix H3 Kojio^ijeB. B Ka

iiecTBe HHßHKaTopa sai p«3HeHIIH fipiIMCHiUIH KapßaMHfl, IlOCKOJlbKO 9T0 BemeCTBO H3 noflaBaeMoii bo^U OTcyTCTByeT H jiHiiib c MejioBeqecKoti KO>KH H oTBepcTHH nonaflaeT B BO^Y (cjnoHa, Mona, ncnaptiHa, H T. fl.). flaH onpeflejieHHH coflepwanníi KapöaMn^a KynaJibHoii BOflbl npHMeHHJlH WBCTBHTejlbHblil MeTOß XpaMOBa, B. A. H Ta/iaeßa, y. B. c HEK0T0PI,IM HSMCHCHHCM X

OTÍI, H. ÜO HCCJieflOBaHHHM — COOÖmCHHHM B CTaTbe CbIJIO riOJiyLIEHO, WO MHCJIO i<apGaMH/(a B KynaJibHoii BOAE (2 MJI BOAM Ii coflep

>KaHHe B Mr) nponopuiioHajibHO pacTeT c yßejin»lemieM öaKTepHOJiormiecKoii 3arp^3HGHH0CTH. JXnji MecTHbix HCcjieAOBaHiiii öbuia cocTaBJieHa MaJieubKa« e«nHHua aufí H3V<ieHH5i, c noMombio KOTopoii MHCJIO KapfiaMiifla BOßBI Mo>KER fibiTt onpe

^

ejieHo Ha MECTE 3A nojiiaca. HaiiOojibiiioe npeHMvmecTBO METO«a, »ITO MOJKCT 6bin> öbicTpo ocyinecTBJieHo H pe3yjibTaTbi iiccjieflOBaHHH MoryT öbiTb B JiaCopaTopHii nojiyiieHbi 3a 2 Maca, «awe npii cjiy<iae 20 npoii. TaKiiM 06pa30M np« neperpy3Ke KynaJibHoii boam 3arpa3HeHH0CTbK) ecTb B03MO>KHOCTb Ha npiiMeHeHiie Gbicrporo BMeuiaTeatCTBa (HanpiiMep Bneo<iepe,HHoro Bo;iooöMena). Neue Methode zu raschen Feststellung der Wasserverunreinigung der mit Brunnenwasser gespeisten Schwimmbecken Hotya, .1.

—Dr. Maurer, J. Für die rasche Feststellung der Wasserverunreinigving der mit Brunnenwasser gespeisten Schwimmbecken, haben die Verfasser eine neue Methode ausgearbeitet. Als Verunreinigungsindikator wählten sie den Karbamid, weil dies im eingespeisten Wasser nicht vorhanden ist, sondern von der menschlichen Körperfläche und aus den Körperöffnungen in das Wasser gelangt (Speichel, Schweiss, Harn usw.). Zur Bestimmung des Karbamidgehalts des Badewassers verwendeten sie die äusserst empfindliche Methode von V. A. Hramow und V. V. Galaew mit den Modifizierungen von Hotya, J. Laut den in der Abhandlung veröffentlichten Untersuchungen hat sich die Karbamidzahl der Badewässer (Karbainidgehalt in 2 ml Wasser in fig) mit der Zunahme der bakteriologischen Verunreinigung proportional erhöht. Für die Ortserhebungen wurden kleine transportable Prüfeinheiten zusammengestellt, mit deren Hilfe an Ort und Stelle die Karbamidzahl des Wassers von 6 Bassins innerhalb einer halben Stunde festgestellt werden kann. Als wichtigsten Vorteil dieser Methode betrachtet man, dass diese rasch durchführbar ist, die Prüfergebnisse auch mit Laboratoriums-spektrophotometrischer Wertung im Falle von 20 Proben innerhalb 2 Stunden angegeben werden können und so — bei übermässiger Verunreinigung des Badewassers — sofortige Massnahmen (sofortiger Wasseraustausch) getroffen werden können. Ausgewählte Methoden der WasserHntersuchung. Bd. I.: Chemische, physikalisch-chemische, physikalische und elektrochemische Methoden. (Lfg. 1. Mit 6 Abb. und 6 Tab. Jena: VEB Gustav Fischer Verlag 1971. XV/250. Loseblatt-System mit Ringmechanik. 35,50 M.) A vízvizsgálati módszerek második kötete megelőzte a fenti első kötetet. A második kötetet lapunkban már ismertettem. Az első kötet ugyancsak a berlini Institut für Wasserwirtschaft és a Bad Elsterben működő Forschungsinstitut für Mikrobiologie und Hygiene együttműködésének az eredménye. A második kötet bemutatásakor méltattam a kollektív munkát és annak nagy gyakorlati jelentőségét. A most megjelent első kötet mindenben méltó társa és ugyancsak nélkülözhetetlen segédkönyve lesz mind az elmélet, mind a gyakorlat szakembereinek. A kezdők számára pedig sok utánjárást megtakarító, világosan fogalmazott tankönyvnek használható. A munka megírásában közreműködők ós tanácsadók száma meghaladja a múlt évben megjelent második rész szerzőinek a számát. Az egyes fejezetek méltatására nincs helyünk, de legalább a szerzők és tanácsadók megérdemlik, hogy felsoroljuk nevüket: H. Böhme (Halle), P. Braun (Potsdam), Waltraud Dittmann (Berlin), N. Gottschaidt (Berlin), K. Günther (Magdeburg), H. Heier (Wernigerode), H. Heitmann (Magdeburg), D. Hempe (Magdeburg), W. Huhn (Dresden), Brigitte Karnatz (Stralsund), Christa Köhler (Dresden), Kretschniar (Erfurt), Christa Legier (Berlin), R. Liebmann (Magdeburg), H

. Lingelbach (Karl Marx-Stadt), B. Meissner (Leipzig), F. Mirscli (Berlin), Ingeborg Pietschmann (Berlin), Käte Reissaus (Berlin), II,-G. Schach (Karl Marx-Stadt), D. Schäcke (Potsdam), M

. Schwann (Greifswald), Hannelore Timmich (Cottbus), W. v. Tümpling (Erfurt), V. Vobach (Berlin), P. Vogler (Potsdam), H. Volksdorf (Erfurt), W. Winter (Berlin), valamint az alábbi 7 prágai közreműködő szakember: J. Chalupa, C. Őuta, Julie Hamáöková, M. Havránek, P. Hofmann, M. Kohut és V. Mad ér a. A munka tárgyalja a mintavételeket, az érzékszervi vizsgálatokat, átlátszóságot, színt, hőmérsékletet, zavarosságot, az oldott gázokat, kationokat, anionokat, a mennyiségi meghatározásokat, organikus anyagokat. Az egyes részfejezetek végén a legfontosabb vonatkozó irodalmat is megtaláljuk. A könyvet a legjelentősebbnek tartott összefoglaló irodalom felsorolás zárja. Az első kötetről is csupán ugyanazt írhatom, mint a másodikról írtam volt: alapos, körültekintő, közérthetően, világos stílusban megírt munkát adtak a szerzők minden, vízzel foglalkozó elméleti ós gyakorlati szakember számára. A vízvizsgálati módszerek állandóan javíthatók, finomíthatok. A munka előszavában a szerzői kollektíva kéri mindazokat, akik vízanalízist végeznek, tapasztalataikat., kiegészítéseiket küldjék el a következő címre: Institut für Wasserwirtschaft, I I 9 Berlin, DDR, Schnei lerstrasse 140. Dr. Hortobágyi Tibor