Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

1-2. szám - Váncsa András Lajos: A Sajó öntisztulása 1967-ben

Váncsa András L.: A Sajó öntisztulása 1967-bert Hidrológiai Közlöny 1972. 1—2. sz. 61 Papp [15], 1952-ben Boskó [4], 1953-ban és 1955-ben Lesenyei [7, 8, 10], 19f>l-bon Papp [16] tanulmánya jelent meg. Biológiai szempontból 1949 és 1952 között Rottschein [3], 1953-ban Muhits [7] és 1955-ben Szabó [10] minősítették a Sajó vizét. 1956-ban ós 1957-ben Szabó négy alkalommal megismételte vízminősítő vizsgálatait. 1963ban Uherkovich [19] tanulmányozta a torkolatvidék algavegetációját. Bakteriológiai szempontból 1949—1952 között a pozsonyi V. U. V. bakteriológusai [1] vizsgálták. Nálunk 1951—1961 között Török, Páter és Oregáes [16], 1958— 1959-ben Bíró [2] minősítették. Az öntisztulás dinamikus folyamatában fizikai, kémiai és biológiai tényezők optimális összehangoltsága adja meg a szerves szennyeződés szervetlen anyagokká alakulásának feltételeit. A biológiai folyamat során az átalakító élőszervezetek természetesen megváltoztatják környezetüket és így nem csak öntisztul a víz, hanem végső soron a vízfolyás élőszervezeteinek mennyisége és minősége is változik a folyamatban. Ez a változás teszi lehetővé számunkra, hogy biológiai vizsgálatokkal is nyomon követhessük az öntisztulást, illetve annak egyes szakaszait. Ennek alapján mutatom be 1966, 1967 és 1968 években végzett biológiai vizsgálataim szerint a Sajó szaprobiológiai állapotát. Mintavételi helyek és a feldolgozás módszere A megadott időpontokban változó számú, de előre meghatározott mintavételi helyeken végeztünk vizsgálatokat. Állandó mintavételi helyeink voltak: Sajópüspöki, Sajószentpéter, Miskolc felett, Felsőzsolca, Körömi-rév és Sajóörös. Tekintettel arra, hogy a felsorolt állandó mintavételi helyeken vettünk rendszeresen mintákat, így az ismertetés során az itt tapasztaltakat mutatom be elsősorban, míg a többi mintavételi helyeken kapott eredményeket az általános kép megadásához használom fel. A vizsgálatok nagyobb része 1967-ből származik, így a Sajó jellemzése elsősorban ennek alapján készült el. 1967-ben augusztus és december kivételével havonta vizsgáltuk (novemberben két alkalommal), így az év minden szakaszára jellemző időszakokból vannak eredmények. A feldolgozás eredeti, élő vízmintákból történt a mintavételt követő 24 órán belül. A pontosan lemért 100 ml térfogatú vízmintákat 2000 ford/perc centrifugával 10 percig centrifugálva, 1 ml végtérfogatra tömörítettem. Az így kapott mintákat alaposan homogenizálva (Pasteur-pipettával) Buerkerkamrába alikvot részt cseppentve nyomban vizsgáltam. A vizsgálat kiterjedt minden élő és nem élő, szerves és szervetlen alkotóra. A fellelt taxonokat listázás után gyakorisági értékkel láttam el. A gyakorisági szám az adott mintán belüli százalékos előfordulást mutatja, (kisebb 1%: 1\ 1—3%: 2; 4—10%: 3; 11—20: 5\ 21—40%: 7; 41—100%: 9). Az indikátor organizmusokat minősítve a szaprob index értékének kiszámolása Pantle-Buck [13] szerint történt: Eh képlet alapján, ahol S: szaprob index, s: szaprob jelleg, h: gyakoriság. A minősítés alapjául Liebmann [9] szaprob rendszere szolgált bizonyos változtatásokkal, illetve kiegészítésekkel. Az így kapott eredmények és taxonlista alapján történt a Sajó szaprobiológiai minősítése. A vizsgálati eredmények ismertetése és értékelése A mikroszkopikus élővilág vizsgálata és szaprobiológiai értékelése alapján a Sajó vízminősége általánosságban a következő: a határszelvényben (Sajópüspöki közúti hídnál vizsgálva) hazánk területére érkező víz általában alfa-mezoszaprób jellegű. Sajónémeti községnél ömlik be jobbról az erősen szennyezett Hangony, mely az ózdi iparvidék szennyvizeit hozza a Sajóba. A Hangony rontja a Sajó vízminőségét, betorkolásától a Bán-patak torkolatáig alfa-mezoszaprób, illetőleg ehhez közel álló poliszaprób — alfa-mezoszaprób köztes állapotú vízfolyás. A Bán-patak Vadna térségében éri el a Sajót, tiszta vízfolyás, vízminőségrontó hatása nincsen. Sajószentpéternél alfa-mezoszapróbiához közel álló alfa-mezoszaprób-béta-mezoszaprób köztes jellegű a Sajó vize. Sajóecsegnél balról ömlik be a Bódva, mely tiszta vizű. Sajóecseg és Szirmabesenyő közötti Sajó mederszakaszban általában alfa-mezoszaprób jellegű vízminőség uralkodik. Szirmabesenyő és Miskolc között hasonló, de némileg tisztultabb állapotú. Miskolcnál jobbról ömlik be a Sajóba a város tisztítatlan kommunális szennyvize, közvetlenül ez alatt a Szinva-patak, amely Diósgyőrtől máiszennyvíz jellegűvé romlott le. Felsőzsolcánál a Sajó vize alfa-mezoszapróbiához közel álló alfa-mezoszaprób — béta-mezoszaprób köztes jellegű. Ónodig nincs jelentős beömlés, ami meglátszik a vízminőség javulásában is. Ekkorra a víz bétamezoszaprób jelleghez közelítő alfa-mezoszaprób — béta-mezoszaprób köztes állapotúvá válik. Ónod és Muhi között balról toi'kollik be a HernádOsmeder, a Hernád vízhozamának jó része azonban csak Kesznyétennél jut a Sajóba. Ónodtól a Sajó Tiszába való torkollásáig terjedő szakaszában béta-mezoszaprób jellegű. * Eme általános kép megadása után néhány példát mutatok be a vízminőség alakulására. A 2. ábrán az 1967. február 8-i vizsgálat során fellelt szaprobionta szervezetek százalékos megoszlása látható. Viszonylag egyöntetű a kép, jelentősebb változások nem észlelhetők. A Sajó szenynyezetten lépi át az országhatárt és hazai szakaszán alig változik. A belépő víz szennyezettsége olyan nagyfokú, hogy a hazai szennyezők hatása nem jelentkezik kimutathatóan. Kivétel a Sajószentpéternél vett minta, ahol mintegy fele-fele arányban oszlanak meg a szennvezettebb és tisztultabb állapotra jellemző bioindikátorok. Megkell