Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

12. szám - Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság 1972. április 24-én tartott évzáró üléséről

574 Hidrológiai Közlöny 1972. 12. sz. Beszámoló a Magyar Hidrológia Társaság 1972. évzáró üléséről Már a harmincas években magára vonta a tudományos és a gyakorlati élet figyelmét az Alföld artézi kútjainak elemző vizsgálatáról írott összefoglaló munkájával. Ugyanekkor szabatos vízföldtani szakvélemények sorát adja a nagy kútfúró vállalatoknak. Kiemelkedő jelentőségű, hogy az Állami Földtani Intézet Vízügyi Osztályának élén, nagy szakmai tapasztalatával, személyes tekintélyével és kiváló szervezőképességével elérte, hogy az addig nem kötelező vízföldtani szakvélemények kötelezővé váltak. Az ezáltal megnövekedett igények ellátására országos szolgálatot szervez is irányít, megteremtve az országos kútkataszter alapjait is. Átfogó szemléletére és szintetizáló képességére jellemző, hogy a földtan, vízföldtan, vízbeszerzés, kútépítés és üzemeltetés kérdéseit a maguk teljes összefüggésében kezel i. A vízbeszerzés tekintetében is annyira jelentős tektonika hazai törvényszerűségeit elmélyülten vizsgálja; munkája eredményeit az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelent „Geomechanika" című művében foglalja össze. Vízföldtani kutatásainak csúcsa a „Magyarország vízföldtani Atlasza" és az ahhoz csatlakozó „Vázlatok és tanulmányok", amelyek korszerűségükkel külföldön is nagy elismerést arattak. A hévizek kérdései alighanem legkedvesebb témái közé tartoznak. Évtizedeken át foglalkozott vízfeltáró fúrásokkal, majd elsőként rendszerezte és ábrázolta térképen a legkedvezőbb hazai hévíztartó szintek helyét, mélységét. Előremutató volt állásfoglalása és harca vízkincsünkvédelmében, mellyel kapcsolatban több tudományos és ismeretterjesztő cikket is írt. Tudományos tevékenységét nemcsak bel- és külföldön megjelent munkái, hanem szinte számtalan előadása is tükrözi. Szakmai vitákon, megbeszéléseken mindenkor lényeglátó élességgel és a reá annyira jellemző, jóízű, bölcs humorral szól hozzá. Hidrogeológiai Szakosztályunknak közel két évtizede elnöke, töretlen szakmai és emberi lendületességgel irányítva a szakosztályi életet. Szerénységgel, önzetlen munkával és meleg szívvel ragaszkodik Társaságunk nagv családjához. Munkásságának elismerését jelzi, többek között, 1956-ban a Kossuth-díj, 1963-ban és 1972-ben pedig a Munkaérdemrend elnyerése. Társaságunk 1962-ben, akkori legnagyobb kitüntetését, a Schafarzik emlékérmet adományozta Dr. Schmidt Eligius Róbertnek tudományos és társadalmi munkájáért. Egyetemi magántanár, majd rendkívüli tanár lett. Mint az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület alapító tagja, és számos szakmai mozgalom aktív résztvevője, további kitüntetéseket nvert el. Külföldi elismertségét jelzi, hogy a „Deutsche Gesellschaft für Geologischen Wissenschaften" 1967-ben tiszteleti tagsággal tüntette ki. Dr. Schmidt Eligius Róbert tagtársunk ez évben töltötte be 70. életévét. Ezért most, amikor a Vásárhelyi Pál díj adományozásával, a vízgazdálkodás terén eddig kifejtett kiváló tevékenységéért elismerésünket fejezzük ki, szeretnénk őt egyúttal születésnapja alkalmából is szívből jövő jókívánságainkkal köszönteni, egész Társaságunk nevében. Elnök: Kedves Barátom! Amikor átnyújtom Társaságunk legnagyobb kitüntetését azt kívánom, hogy továbbra is ugyanolyan lelkesedéssel és kitartóan kutasd Országunk felszínalatti vizeit, hévizeit — melyeknek vízellátásunkban egyre fontosabb szerepe van — amihez további sikert, erőt és jó egészséget kívánok. Dr. Schmidt Eligius Róbert: Mélyen Tisztelt Elnökség! A váratlanul ért kitüntetés nemcsak meglepett, hanem őszintén bevallom, meg is zavart. Ha keresem az indokát annak, hogy miért jelöltek, vagy miért tüntettek ki ilyen magas kitüntetéssel, akkor arra tudok gondolni, hogy abban nemcsak nekem, hanem még igen sokaknak van szerepük, így elsősorban elnökünknek édesatyja, dr. Vitális István nevelte belém először a szakmai szeretet, 0 juttatott az akkoriban elérhető legmagasabb tudományos megtiszteltetéshez, a diplomához is. Később azután Leopold Kober, a bécsi világhírű professzor volt igen kedves barátom és munkatársa lehettem, utolsó életévéig is élénk korrespondenciában volt velem, bírálta, figyelte munkásságomat. Azután Li-Sze Kuang, kínai geológiai minisztertől is rengeteget kaptam, bátorítást adott a munkámhoz. Kortársaim közül hivatali társaim, és egyesületi társaim közül is igen sokan figyelték és kísérték megfelelő kritikával a munkámat — ezekért én mind-mind igen hálás vagyok. De meg kell őszintén valljam, hogy még azoknak is, akik ezzel ellentétben gáncsolták, megnehezítették a céljaim elérését, azoknak is rendkívül sokat köszönhetek, mert ezzel éppen ösztönöztek, bátorítottak, hogv csak azért is igyekezzem elérni a kitűzött célt! Ugy érzem, hogy ezeknek a segítő körülményeknek köszönhetem ezt a megtiszteltetést, amiért ismételten köszönetet mondok. Dr. Lászlóífy Woldemár: Tisztelt Elnökség, tisztelt Évzáró Ülés: Felsorolta a méltatás hogy,