Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

12. szám - Egyesületi és Műszaki hírek

Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság 1972. évzáró üléséről Hidrológiai Közlöny 1972. 12. sz. 575 milyen külföldi és hazai kitüntetéseim vannak. Először a Schafarzik érmet kaptam a Hidrológiai Társaságtól — egy geológusról elnevezve. Másodszor a Toulouse-i Akadémián a Vernhardt érmet adták — matematikus volt Vernhardt. Aztán a bécsi Műegyetem Prechtl érme következett — egy kémia-technológusról elnevezve. Most végre egy magyar vízimérnökről elnevezett éremmel tisztelt meg a Társaság. — Mondhatom, nem könnyű szívvel vállalja az ember, hogy ilyen nagy kitüntetésben, ilyen nagy embernek a nevét viselő kitüntetésben részesüljön! Én Vásárhelyit fiatal koromban eredetiben olvastam elég sokat, és sokat tanultam tőle, hiszen ő volt az, aki az én fő témámmal, a jéggel az 1838-as árvizet megelőző kritikus időben, mikor már várták az árvizet, intenzíven foglalkozott. És kérem, ha egy ilyen magas kitüntetéssel kapcsolatban az ember szívére teszi a kezét, akkor biztosan lemérheti azt, hogy sokan jöhettek tekintetbe itt. Nyílván nem volt könnyű eldönteni azt, hogy miért éppen engem választottak erre a magas kitüntetésre. Évek óta vezettem azt a bizottságot, amelyik a Bogdánfy és a Schafarzik érem, valamint a társasági emléklapok kiosztására vonatkozó javaslatot az Élnökség részére előkészíti és két éven keresztül vezettem az Ifjúsági Diplomaterv Pályázatnak a bíráló bizottságát. Tudom, hogy nagyon nehéz két egyforma, vagy több egyformán kiváló, kiemelkedő ember között különbséget tenni. Ha mégis kiemeltek a sok jelölt közül, akkor ezért külön hálás vagyok és úgy érzem, hogy nem egészen érdemeltem ezt meg. A hidrológia egy egészen sajátságos tudomány. Nemcsak a vízgazdálkodást, a földrajzot és a természettudományok különböző ágait köti össze, hanem a honismeret tudománya is. A hidrológiát én elsősorban mint honismereti tudományt tekintettem, és műveltem a hon és a népem javára. És azt hiszem, hogy ez a kitüntetés, amelyben most Társaságunk részesített és amiért ismételten köszönetet mondok, arra kötelez, hogy amíg bírom, Vásárhelyi szellemében folytassam ezt a honismereti munkát. Elnök: Mélyen tisztelt Évzáró Ülés! Napirendünk végére értünk. Engedjék meg, hogy egy előterjesztést tegyek: Lampl Hugó tiszteleti tagunkat, a vízimérnökök nesztorát, aki nem tudott részt venni mai évzáró ülésünkön, az évzáró ülés — egész tagságunk nevében — táviratban üdvözölhessem. (Nagy taps) Évzáró ülésünket ezzel berekesztem. A Zagyva—Tarna vízgazdálkodási távmérő rendszer A vízgazdálkodási feladatok megfelelő minőségben és időben történő elvégzéséhez nagyszámú információ gyors összegyűjtése, magas szintű kiértékelése szükséges. Tízokból indokolt a korszerű, automatikus működésű távmérő rendszerek létesítése. A B 500 célprogrammal öszszefüggésben elsőként a Zagyva—Tarna vízgyűjtőjén valósul meg olyan rendszer, amely az eddig egymástól meglehetősen elkülönült tényezőnkénti adatgyűjtő hálózatok koncepciója helyett a többcélú információs rendszer szemléletében készült. A kialakult álláspont szerint végső kiépítésben olyan rendszer létrehozása a cél, amely hidrológiai, hidrometerológiai, vízkormányzási ós egyéb üzemelési, vízminőségi adatok folyamatos, előre meghatározott, illetve automatikusan programozott gyűjtését, üzembiztos ós pontos továbbítását, automatikus rögzítését ós feldolgozását, rendszerezett tárolását és a szükséges beavatkozások jelzését végzi, illetve automatikusan végrehajtja. A távmérő rendszer a Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság beruházásában ós tervezésében létesül. A programot az O.V.H. a közelmúltban hagyta jóvá, a kivitel befejezési határideje 1974. óv vége. A változatos vízgyűjtőterület 5676 km

2 nagyságú. A mérendő jelenségek fajtáinak meghatározásánál az első lépcsőben elérendő fő célt: a vízhozamelőrejelzóst vettük figyelembe. Ismeretes, hogy a lefolyást befolyásoló tényezők száma húszon felül van. Ezek közül távmérés csak azon paramétereknél indokolt, amelyek esetenként döntő hatásúak lehetnek ós változásuk heves. A lefolyási modellekben természetesen a többi változót is figyelembe lehet illetve, kell venni. A vízgyűjtőterület jellegének tanulmányozása után a következő paraméterek mérésére kerül sor: csapadék, hó víz tartalom, vízállás (vízhozam), talajnedvesség, talajfagy, lóghőmérséklet, talajhőmérséklet, Az ószlelőhálózatot úgy kellett felépíteni, hogy az biztosítsa a felhasznált adatok reprezentativitását. A vízgyűjtő jelenlegi hálózata olyan szegényes, illetve az észlelések egyrésze annyira rövididejű, hogy ezt a kérdést csak kismértékben lehetett tapasztalati, ós nagyobb mértékben kellett elméleti úton megoldani. A hidrometeorológiai jellemzők tnóróse átlagosan 20 km távolságban, tehát. 400 km

2-kónt történik. Az elvileg javasolható hálózatszerű beépítés úgy módosult, hogy az észlelések egyúttal egy-egy jelentősebb részvízgyűjtőt jellemezzenek. A vízállásmórő szelvények kiválasztásánál egyik szempont az volt, hogy azok a vízgyűjtő peremén helyezkedő viszonylag kis vízgyűjtőt jellemzenek, amelynek felhasználásával lehetőség nyílik az alsóbb szelvényekre való előrejelzésre. A kiadott előrejelzés ellenőrzésére közbeeső szelvényben célszerű kontrollt végezni, amely módot nyújt az esetleges hiba javítására. További szempont az is, hogy a jelentős rész vízgyűjtők, illetve meglevő hosszú észlelési adatsorú állomások információja rendelkezésre álljon. Figyelembe lett véve az is, hogy vízkormányzáshoz, illetve hatósági jellegű ellenőrzéshez is rendelkezzünk adattal, vagyis ismert legyen a pillanatnyi vízhozam hossz-szelvény is. Az előzőek alapján 18 db mérőállomás és 97 db érzékelő került kijelölésre, amely a vízgyűjtő 78%-át fedi le. Egyetlen jelentős vízfolyás — a Tápió — marad ki jelenleg a mérésekből. Ezt az indokolja, hogy a lefolyási viszonyai a nagy természetes tározódás következtében viszonylag kiegyenlítettek. Az állomások közül 10 db fekszik a Zagyva és 8 db a Tarna vízgyűjtőjón. A rendszertől várható időelőny — árvízelőrejelzést tekintve — Hatvan szelvényére 38 óra, Jászdózsa szelvényére 42 óra, Jásztelekre 45 óra, Szolnok szelvényére 53 óra. A létesítendő rendszer felépítését tekintve három fő részre tagozódik: mérésgyűjtő állomásokra, adatátviteli vonalakra ós vezérlőközpontra. A mérésgyűjtő állomások magukban foglalják az állomás szűkebb környezetében telepített érzékelőket, a mórőhelyválasztót, az egyes mérőhelyek analóg, vagy digitális jelzéseinek továbbításra alkalmas kódolását ós az átviteltechnikai egységet, amely az információkat az