Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)
1-2. szám - Könyvismertetés
Dr. Csókay I.: A vízhásznosulás dinamikája néhány gazdasági növénynél Hidrológiai Közlöny 1972. 1—2. sz. 59 precipitation and irrigation water, and represented with I he help of the water utilization curve. The effect on crop yield of natural precipitation is studied in the case of wheat and maize, whereas that of precipitation and irrigation is considered in I he case of alfalfa. The different degress of water utilization are determined in the case of wheat and maize at different levels of nutrient supply, from which it is demonstrated positively thai, water is utilized by the plants at a higher efficiency if the supply in nutrients is better. The close interrelationship between water and nutrient supply is indicated also by the study relating nutrient supply and yield at different degrees of water supply. The curve representing the nutrient utilization by maize clearly reflects the the differences in nutrient utilizal ion at higher levels of water supply. The extent of rain utilization is described in the present paper in terms of the crop volume produced over unit area — one hectare — with unit rain volume. The dimension of this quantity is kg/ha - mm. The values expressed in crop units, indicating the utilization of rainfall, resulted in a curve displaying a dropping tendency with increassing supply values. The shape of t he curve was in agreement with t he curve representing the exponential equat ion describing iti general the extent of utilization. In the investigations concerning the utilization of irrigation water by alfalfa, the crop increment expressed in corn units and produced by unit irrigation water has been used as the unit of measurement. The curve indicating the utilization of the irrigation water was similar in shape lo t he curves representing utilization. Computations have shown the excess crop of 11,1 kg/ha • mm expressed in hay value and attained at the highest standard rate of irrigation water application still economic. The extent of utilization decrement was found to become un-economic below the value of 7,8 kg/ha-mm, which under the conditions prevailing in Hungary may occur at a seasonal standard application rate of 400 mm. KÖNYVISMERTETÉS Gerhard liheinheimer: Mikrobiologie der Gewässer. (184 oldalon, 72 ábrával és 3 szövegközti táblázattal. Jena: VEB Gustav Fischer 1971. „Einführung in die Hydrobiologie" első kötete. Vászonkötés, ára 22,40 M.) Prof. G. liheinheimer (Institut für Meereskunde an der Universität Kiel) Bevezetés a hidrobiológiába o. sorozat első köteteként írta meg a vizek mikrobiológiáját. Az ember gazdasági tevékenysége és jóléte szempontjából egyre nagyobb a vizek jelentősége. A vizek mindenirányú, komplex vizsgálata az utóbbi két évtizedben nagymértékben kiszélesedett. Termelésbiológiai vonatkozásban a konstruktív vagyis zöld, asszimiláló szervezetek mellett mindinkább az érdeklődés előterébe kerülnek a dekomponáló, mineralizáló baktériumok és gombák. Szerepüket még hangsúlyozza a vizek öntisztulásában a jelentőségük, jelenlétük és tevékenységük a szediment.ációban. Szerepük van a növényi és állati betegségekben, az eszközök ós építmények károsításában, esetleg tönkre tevésében. Mint közvetlen táplálékok sem hagyhatók figyelmen kívül. Á szerző nagy feladatra vállalkozott, midőn ilyen rövid terjedelemben megkíséreli a vízi mikrobiológiára vonatkozó ismeretek összefoglalását. A mikrobiológiai kutatások összefoglalását csupán a baktériumokra, gombákra és vírusokra korlátozza. A világosan tagolt munka 1 fi fejezetre oszlik. Rövid Bevezető után a második fejezet a vízi mikroorganizmusok biotópjait ismerteti talajvizek és felszíni vizek bontásában. A harmadik fejezet a vízi baktériumokat tárgyalja. Felsorolja Bergey alapján az édesvízi ós tengeri családokat. Alfejezetként olvashatunk a belvizek, a sósvizek és a tengerek baktériumairól. Már itt ki kell emelni a nagyon szép mikroszkópi és elektronmikroszkópi felvételeket. A negyedik fejezetben az előbbi bontásban tájékozódhatunk a vízi gombákról. Az ötödik fejezet a vízi baktériumok és gombák eloszlását ismerteti a forrásokban és folyókban, tavakban, tengerekben, a belvizek üledékeiben és a tengeri lerakódásokban. Egyik legvonzóbb és nagyon jól illusztrált fejezete a munkának. A hatodik fejezetben a fizikai és kémiai hatások befolyását elemzi a szervezetekre (fény, hőmérséklet, hidrosztatikus nyomás, zavarosság, pH és redoxpotenciál, sókoncent ráció, anorganikus anyagok, organikus vegyületek, oldott gázok). A hetedikben a biológiai tényezők befolyását, vizsgálja: tápanyagkonkurrencia, baktérium- és gombaevők, a vízi mikroorganizmusok vírus, baktérium és gomba élősködői. A nyolcadik fejezet a növényeken, állatokon, illetve azokban élősködő mikroszervezeteket tárgyalja (bevonat , kommenzalizmus állatokkal, paraziták, szimbionták). A következőkben a baktériumok és gombák anyagforgalmazásbeli jelentőségét taglalja: szerves vegyületeket előállítók, lebontás (N", S, P, Fe, Mn). A baktériumok és gombák a legkülönbözőbb vizekben befolyásolják az üledékképződést; fontosak az üledékes kőzetek kialakulásában. A geomikrobiológia mind nagyobb jelentőségre tesz szert napjainkban. A 10. fejezet ezekről a kérdésekről szól. Az említett mikroorganizmusoknak befolyásuk van a tőzeg, a barnaszén, a kőolaj, a kén, a vas- és mangánércek keletkezésére (II. fejezet). A vízszennyeződés nemzet közi méretű problémává szélesedett. A vizek öntisztulásában, a szennyvizek biológiai derítésében, de betegségek előidézésében is közreműködnek a mikroszervezetek. Ezt taglalja a 12. fejezet. A következő a vízi mikroszervezetek gazdasági jelentőségéről szól (algák és halak fermentációja; halak és más vízi termékek romlása; hálók, kötelek, szövetek korhadása; fa, parafa gumi károsodása; a sok nehézséget okozó korrózió). Rövid fejezet (14.) vázolja a vízi mikrobiológia előtt álló közvetlen feladatokat (mintavételek, helyszíni vizsgálatok, taxonómiai és ökológiai kutatások, alkalmazót I kutatások stb.). Az utolsó fejezetekben irodalomjegyzék ós a könyvben szereplő nemzetségnevek felsorolása található. Az irodalomjegyzék 288 munkát idéz. Sajnálatos, hogy egyetlen magyar szerző neve sem olvasható. Pedig időrendi sorrendben Scherffel Aladár, Dómján Anna, Bérezi László, Hortobágyi Tibor, Bánhegyi József több, címében is kifejezetten vízi gombákkal foglalkozó tanulmánya ismert. A szerző bevezetőjében reményét fejezi ki, liogy könyve felkelti szélesebb olvasókör érdeklődését a vizek mikrobiológiája iránt és segítséget nyújt a hallgatóknak, a gyakorlat, embereinek, de még a szakemberek számára is. Ezt valóban sikerült elérnie a jól megírt, jól szerkesztett, nagyon szépen illusztrált és mindezekhez méltó köntösben megjelent munkájával. l)r. Hortobágyi Tibor