Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

1-2. szám - Dr. Csókay István: A vízhasznosulás dinamikája néhány gazdasági növénynél

58 Hidrológiai Közlöny 1972. 1—2. sz. Dr. Csókay 1.: A vízhasznosulás dinamikája néhány gazdasági növénynél — hasznosulás csökkenés által behatárolt — gazdaságosságának megállapításához. Az egységnyi öntözővízzel előállított és kg-ban kifejezett széna értéke és az öntözővíz bekerülési költsége (öntözővíz és kijuttatás költsége) egymás mellé állítva megadja a hasznosulás csökkenés azon határértékét, amit követően az öntözés elve gazdaságtalan lesz. Egy köbméter öntözővíz teljes költségét 0,9 Ft-al kalkulálva, a széna értékét — jó minőséget tételezve fel — 120 Ft/q-ra értékelve, könnyen belátható, hogy a vizsgálataink során előforduló legmagasabb öntözővíz norma — 230 mm öntözővíz — kiszolgálásakor az 1 mm öntözővízzel előállított 11,1 kg/ha szénaérték jóval az elfogadható ökonómiai határértéken belül helyezkedik el: 1 mm öntözővízzel előállított érték 13,32 Ft 1 mm öntözővíz teljes költsége 9,00 Ft Többlethozam értéke 4,32 Ft Az öntözővíz-hasznosulás csökkenésének 230 mm-es öntözővíz-norma alkalmazásánál előállt szintje tehát még kedvező érték, a termesztés, pontosabban az öntözés gazdaságossága ilyen vízellátásnál biztosított. Fentiek alapján kiszámítható, hogy lucernánál — elvonatkoztatva az öntözés mellett szükséges pótlólagos ráfordításoktól (pl. műtrágyahasználat többletköltségei) —- egységnyi öntözővízzel legalább 7,8 kg/ha hozamtöbbletet szükséges elérni, ellenkező esetben az öntözővízhasznosulás csökkenése a ráfordítás gazdaságosságát veszélyezteti. Az öntözővíz hasznosulását ábrázoló görbe képzeletbeli meghosszabbításával meghatározható a csak 7,8 kg/hamm többlethozamot eredményező vízellátási szint is, ami a feltüntetett öntözővíz bekerülési költségét feltételezve, 370—400 mm öntözővíz-felhasználás között helyezkedik el. Lucernánál, ezt meghaladó öntözővíz-felhasználásra tehát, a gazdaságos vízhasznosítás állította korlátok miatt, nem szabad törekedni. I R ODALOM [1] Csókay 1.: Tápanyagvisszapótlás a kukoricatermesztésben. Állami Gazdaság IV. óvf. 1971. 3. 23—26. [2] Hank 0.: Adatok a természetes csapadék hasznosulásáról. Öntözési és Talajjavító Kutató Intézet Evkönyve. 1951.1.231—258. [3] Lévai E.: A tápanyag és víz kapcsolata. Magyar Mezőgazdaság Tudományos és Termelési Tanácsadója XIV. óvf. I 969. 5. 29—32. [4j Oroszlány I.: A mezőgazdasági termelés színvonalának jellemzése a vízgazdálkodás szemszögéből. Öntözéses Gazdálkodás Szarvas. 1967. Vol. V. N. 2. 3—12. [5] Oroszlány J.: A termelés és vízgazdálkodás színvona-" Iának kapcsolata a mezőgazdaságban. Agrártudományi Közlemények. 1968. 27. 227—-234. [6] Oroszlány I.: Gondolatok az öntözővíznorma távlat i tervezésének alapjaihoz. Vízkészlet gazdálkodási Évkönyv. Budapest. 1966. 77—82. Die Dynamik der Wasserverwortung bei einigen Kulturpflanzen Dr. Csókay, 1. Die Abhandlung befasst sich mit den allgemeinen Fragen der Wasserverwertung, mit dem Themenkreis der Verwertung der natürlichen Niederschläge und des Bewässerungswassers. Von unseren wichtigsten Kulturpflanzen untersucht sie bei Weizen, Mais und Luzernenpflanzen die sich infolge Änderung der Wasserversorgung verändernde Gestaltung des Ertrags, weiters die Dynamik der Wasserverwertung und den Einfluss der die Verwertung hervorrufenden Faktoren. Während vier Produktionszyklen — zwischen 1967

— 1970 — werden aus der stat istischen Aufarbeitung der Produktionsdaten von 446 Betrieben bei Weizen (306 000 ha), von 570 Betrieben bei Mais (325 000 ha) und von 196 Betrieben bei Luzerne (239 000 ha) hinsichtlich Verwertung der natürlichen Niederschläge und des Bewässerungswassers Folgerungen gezogen, die mit Hilfe der Wasserverwertungskurven veranschaulicht werden. Bei Weizen und Mais wird der Einfluss des natürlichen Niederschlags und bei der Luzerne auch der des Niederschlags und des Bewässerungswassers auf den Ertrag untersucht. Bei Weizen und Mais bestimmt, die Abhandlung auch die sich auf abweichenden Nährstoffversorgungsniveaus meldenden Werte der Wasserverwertung, die die günstigere Niederschlagsverteilung infolge der sich verbessernden Nährstoffversorgung eindeutig beweisen. Die enge Verbindung zwischen Wasser und Nährstoffversorgung wurde nicht nur durch die auf voneinander abweichenden Nährstoffversorgungsniveaus durchgefürten Untersuchungen der Gestaltung des Wassers und des Ertrags, sondern auch durch die Untersuchung des Zusammenhanges zwischen Nährstoffe und Ertrag unter verschiedenen Wasserversorgungsverhältnis uasvorbildlich bestätigt. Die die Nährstoffverwertung des Mais ausdrückende Kurve veranschaulicht gut die Unterschiede der sich infolge günstigeren Wasserversorgungsniveaus meldenden Nährstoffverwertungs-Unterschiede. Das Mass der Niederschlagsverwertung haben wir in der Abhandlung mit dem Wert des auf der Flächeneinheit — ein Hektar — mit einheitlicher Niederschlagsmenge erzielten Ertrags charakterisiert, dessen Masseinheit kg/Hamm ist. Die die Niederschlagsverwertung anzeigenden, in Getreideeinheit ausgedrückten Werte haben eine mit dem Anstieg der Wasserversorgung sich graphisch vermindernde Kurve ergeben, deren Form ein mit der Kurve der die Verwertung im allgemeinen charakterisierenden exponentiellen Gleichung übereinstimmendes Bild zeigte. Mit den bei Luzerne-Pflanzen durchgefürten Untersuchungen der Be wässerungs ver Wertung haben wir den mit einheitlichem Bewässerungswasser hergestellten Getreideeinheit ausgedrückten Mehrertrag benützt. Die die Be wässerungs wasserverwertung ausdrückende Kurve war der die Verwertung charakterisierenden Kurven ähnlich. Aufgrund unserer Berechnungen haben wir festgestellt, dass die Herstellung des mit der höchsten Bewässerungswassernorm erreichten, in Heuwert ausgedrückten 11,1 kg/Hamm Mehrertrags noch wirtschaftlich ist. Laut unseren Untersuchungen wird das Mass der Verwertungsverminderung unter 7,8 kg/Hamm unwirtschaftlich, was bei unseren Verhältnissen bei der Anwendung einer Bewässerungswasser-Saisonnorm von 400 mm eintreten kann. The dynamics of water utilization in some crop plants by Dr. Csókay, I. The general problems associated with the ut ilization of water, the relation between natural precipitation and the effectively utilized part of irrigation water are considered. For the most important crop plants, namely wheat, maize and alfalfa, the influence of the extent of supply on the modifications in crop yield, i. e., the dynamics of utilization and the effect of the factors bringing about the changes in utilization are discussed. From processing statistically crop yield data obtained during four growing periods between 1967 and 1970 from 446 farming operations (306 000 hectares) growing wheat, 570 (325 000 hectares) growing maize and 196 (239 000) growing alfalfa important conclusions have been derived concerning the utilization of both natural $