Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

12. szám - Bulkai Lajos: A derítés elméleti és gyakorlati vonatkozásai a jelenlegi kutatási szemlélet tükrében

544 Hidrológiai Közlöny 1972. 12. sz. Bulkaí L.: A derítés elméleti és gyakorlati vonatkozásai TeopeTHHecKHe H npaKTHiecKue acneKTbi ocBeTJieiuin C CBCTC HaCTOHUtHX 3peHHÍÍ HCC JlCAOBaHMH ByjiKau, JI. B cxaTbe oöaopiio cv'MMHpyeTOi nee TO , 'iro nayi<a II npaKTHKa 3naer no OTCTaHBaHHio noBi'pxiiocTHbix no«. B oTAeJibiioM aÖ3ane pacciwaTpHBaforcíi ocoßeHnocni Ma­rcpnajioB, KoTopbie nofljiejKaT y«aJieHHio oTCTaiiBaHHe«; a(J)(J)eKT ocBeTBJifliomiix II noflcoöHbix BCUICCTB; KimeTHKV KoaryjiHUHH; pa3iii>ie OTCTOÍÍHHKII ii B RH«PABJIHIECKOM II H TEXHOJIORNIECKOM OTHOUICHUHX II KACHCTOI aBTop N SKQ­noMimecKHe acneKTU OTCTOÍÍHHKOB II oőpaöoTKii mia. OcHOBiioe HanpaBJieHHe pasBHTim oTMeiaerc« b CTpeM­Jieimii co3AaTb Gojibuiyio noBcpxnocTnyio Harpywae­MOCTb, B yBe^HHCHIIH ynpVTOCTII B CBJ13II C KaMCCTBeiiHblMH H KOJIHHeCTBCHHblMH H3MCHCHHÍIMH OMIlmaCMOH BO/Jbl 11 B co3flaiinn OTCTOÍÍHHKOB öe3 MepiiaTejibHbix MexaHiisMOB. BUCTYNJIEHIIJI no aaHHOMy Bonpocy 0TMC<iai0T yBenii­•leHiie MIIKP03ARPÍI3HCHH0CTII Boa H ee BJiiiíiHHe, oi<a3aH­noe Ha Oiiojioriiio, a or'iacTii Ha TCXHOJionno OHHCTKH BOA. JJ.JW 3K0H0MHMH0r0 C03aaHllH OTCTOÍÍHHKOB II flJIfl VBejHl­•LEHHH 3<}>(j)eKTiiBHocTH paöoTH CMHTaioT ueJiecooöpa3Hbi|W coflcpwaHiic Ka'iecTBa iiOBepxiiocTHbix BOA na AaimoM ypoBiie, TO ecTb peryjinpoBamic KanecTBa BO«. ripii oö­paOoTKe nepe/i OTCTaiiBaimeM — B cjiywae iipoMbiuiJien­HUX CTOKOB — npe/uiaraiOT npiiMeHCiiiie ajiniuiifluux ne­mecTB. CmiTaioT Ba>KHbiM nepe« CTpoiiTejibCTBOM HOBWX o tiHCTHTCJibHbix ycTaHOBOK npoBeaeime na BbiöpaHHOM MCCTC onbiTiioro 3KcnepH.\ieiiTa H noTOM nepnoAHMecKoc nepecMOTpeime y>Ke fleiícTBViomHx O6OPYFLOBAHIIIÍ. HaKo­Heu ynoMHHyjiH 0 Tex TpyflHocTjix, KoTopbie BO3HHKHVT iipH BBOAe KaK0r0-T0 HüBoro TexHOJiormiecKoro cnocoOa, IIOCKOJlbKO IipOeKTIipOBUlIIKII II HHBeCTHTOpbl He OXOTHO SepyT Ha ceöíi pucK, CBíiaaniibiii BHE/ipemieM HOBWX crio­coöoB IIJIH oßopy / ioBaHiiii . HOZZÁSZÓLÁSOK Abos Brúnó: (Fővárosi Vízművek) A természetes vizekben az oldott és nem oldott, ún. lebegőanyagok rendkívül változatosak és vál­tozóak lehetnek. Ehhez járul még, hogy a víz hő­mérséklete nemcsak az évszaknak megfelelően, de pl. folyóknál a napszaknak, a derült és borús idő­nek megfelelően is változik. A derítőbe szivattyú­zott víz folytonos hőmérséklet-változása és az a körülmény, hogy maga a derítő is az időjárás vál tozásainak — főleg a napfény hősugarai okozta egyoldali felmelegedésnek — van kitéve, erősen befolyásolja a derítés megfelelő menetét. Ez is olyan kellemetlen tényező, mely ellen a gyakor­latban nehéz védekezni. A Budapesti Műszaki Egyetem által végzett mérések szerint -fO,l°C hőmérséklet-változás vi­szonylagosan gyors jelentkezése a derítőbe jutó vízben olyan nagymértékű hő okozta mozgást indít meg, hogy a lebegtetett iszap függöny egyen­súlyát felborítja, s emiatt a derített víz minősége <*i lebegőanyag-tartalom szempontjából erősen ki­fogásolttá válik. Ezzel a megjegyzésemmel arra kívánok rámu­tatni, hogy a szerző által igen helyesen ismertetett derítési paraméterek mellett még számos olyan probléma is tudott és jelentkezik a derítés folya­mán, melyeknek megoldását a tervezésnél feltét­lenül figyelembe kell venni. A lehetőség határain belül a derítés egész folyamatára e kellemetlen hatásokat a tervezőnek csökkentenie kell, ha pedig lehetséges, teljesen ki kell küszöbölnie. Az elméleti és laboratóriumi, de gyakran a kis­üzemi vízkezelési előkutatásoknál elért eredménye­ket is a gyakorlati tervezésnél — különösen mikor nagyobb vízkezelő berendezésről van szó — a leg­gyakrabban csak megalkuvások árán tudják al­kalmazni. Tipikus példa erre, hogy noha a függő­leges áramlású derítőknél a kutatások igazolták a. (50 ü szögű fordított kúpos fenék alkalmazásának előnyét, mivel ez esetben a kotrók elhagyhatók, 20 111 felső átmérőjű köralakú derítőnél viszont ezen kutatási eredmény gyakorlatilag nem alkalmaz­ható a nagy kivitelezési költségek miatt. A szerző kutatásai is igazolták, hogy a jó derítés feltétele a zétapolenciálnak —3 és —5 millivolt közötti tartása. A Vízművek víztisztító művében a VITUKI mű­szerének és kutatóinak segítségével beigazolódott a gyakorlatban e kutatási eredmény jó alkalmaz­hatósága. Ma egy ilyen laboratóriumi ellenőrző műszernek a beszerzése import útján kb. 210 000 Ft. Rutin­szerű kezelését is csak jól képzett szakember vé­gezheti. A hazai és a környező államokban levő vízkezelő berendezések viszont egyszerű és köny­nyen kezelhető ellenőrző műszereket kívánnak mind a folyamatos, mind pedig az időközönkénti derítési ellenőrzésekhez. Ez a magyarázata, hogy még 111a is pl. a derített víz pH-értékszáma alapján ada­golják a derítőanyagot a vízhez. A gyakorlat számára különösen értékesnek tar­tom a szerző dolgozatának azon részét, mely a bekeveréssel és flokkulációval foglalkozik. E kérdés­sel a hazai szakemberek sem elméletileg, sem pedig gyakorlatilag mélyrehatóan eddig nem foglalkoz­tak. A vegyianyagok intenzív bekeverésének fontos­ságát a jó vízderítés elérésére a gyakorlat is bizo­nyítja, Egyszerűen kifejezve akkor érhető el jó derítés, mikor a vegyianyagok bekeverésénél a vegyszer-molekulák mindegyike több vízmoleku­lával behatóan érintkezésbe kerül. Különben nin­csen biztosítva, hogy a vízben lebegő, de az oldott anyagok egy része is, a derítőanyag-pelyhekbe beépülve a derítésnél teljesen eltávolítást nyerjen. A jó hatásfokú flokkulációnak a kérdése a gya­korlatban nem olyan egyszerű. A tapasztalatok szerint különböző pH értékű, hőmérsékletű és vál­tozó hordalék-terhelésű felszíni vizek flokkulációs ideje más és más. A tervezési gyakorlatban azonban ezt nehéz megvalósítani. Á külső meghajtású flokkulátoroknál ugyan változtatható a mozgási sebesség és ezzel a kavaróhatás, de a víz flokkulá­ciós tartózkodási ideje állandó üzemterhelésnél csak komplikált és költséges megoldásokkal sza­bályozható. Ezt a problémát az egyes flokkulációs medencék ki és beiktatásával próbálják egyes vízkezelőmű­vek megoldani, ami viszont durva flokkulációs lépcsőket jelent. Az ortokinetikus koagulációs szakaszban a jó derítés elérésére, különösen a lebegő iszapfüggö­nvös derítőknél, előnyös, ha közel azonos nagyságú pelyhek képződnek. Tulajdonképpen a Camp-féle szám is erre utal. mikor a flokkulátor sebességgrá­diensét a tartókodási idővel szorozza és az opti­mális értéket alumíniumszulfátnál 55 000-ben adja meg. Viszont ezt a számot a gyakorlatban a flok­kulátor egységnél csupán a sebességgrádiens vál-

Next

/
Thumbnails
Contents