Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

12. szám - Bulkai Lajos: A derítés elméleti és gyakorlati vonatkozásai a jelenlegi kutatási szemlélet tükrében

Bulkai L.: A derítés elméleti és gyakorlati vonatkozásai Hidrológiai Közlöny 1972. 12. sz. 545 toztatásával nem minden esetben lehet biztosítani. Különösen nehéz a megfelelő Camp-számot a fordított tölcsér alakú belső flokkulációs térrel rendelkező, köralakú, függőleges átáramlású derítőnél állandósítani. A szerző dolgozatában megemlíti, hogy a derítőknél ma arra törekednek, hogy a berendezések minél nagyobb felületi terheléssel legyenek üzemeltethetők. Valóban a szokványos derítési, ülepítési alapfolyamatokon alapuló berendezéseknél ez a törekvés érvényesül. A Cyclofloc típusú derítőnél is ez az egyik fő cél. Viszont újabban a kutatások az előülepített víznek szűrési folyamatok útján való tisztítása felé irányulnak. Ennek elsődleges magyarázata, hogy ma már ismértek olyan vegyi és szűrő anyagok, valamint ezek kombinált alkalmazásai, melyeknek segítségével hasonló minőségű vizet lehet előállítani, mint a szokványos derítéssel. Véleményem szerint ezen a kutatási vonalon előbb-utóbb értékes és a gyakorlat számára hasznosan alkalmazható eljárások születnek. A derítésnek ma egyik legfontosabb problémája — ahogyan azt a szerző is ismerteti — a derítőkből kiengedett iszap elhelyezése. A kutatás ezen a vonalon minden fejlett államban intenzíven folyik. A gyakorlatban jól és rentábilisan alkalmazható eljárást még ma sem ismerünk. A kutatási irányokat figyelemmel kísérve — véleményem szerint — a sűrített iszap vegyszeres kezelésével kialakított eljárások vonalán várhatók megfelelő és gazdaságos megoldások. Dr. Bolberitz Károly: (OKI) A tanulmány rendkívül időszerű kérdést fejteget áttekintően és tömören, elméleti és gyakorlati szempontból. A kérdés nemcsak azért aktuális, mert mind nagyobb mértékben kényszerülünk a felszíni vizek felhasználására ivóvízként, hanem azért is, mert felszíni vizeink mind szennyezettebbekké válnak. A szennyvizek mennyisége, melyek a befogadó folyókba, tavakba kerülnek, ugyanolyan arányban nő, mint a vízművek termelése és a víz felhasználása. A bevitt szenny mennyisége pedig szintén emelkedik még annak ellenére is, liogy erős a törekvés minden vonalon a szennyvizek tisztítására. Ennek magyarázata abban rejlik, hogy egyrészt a mezőgazdaságból eredő szennyezések, elsősorban a műtrágyák bemosódása ez idő szerint nem akadályozható meg, másrészt abból, hogy a biológiailag tisztított szennyvizek sem teljesen mentesek a szennyezésektől. Még egv harmadik tisztítási fokon átesett szennyvízben is bennmaradnak az oldott anyagok, így sótartalma viszonylag nagy, növeli tehát a felszíni víz sótartalmát. Végül nem szabad elfelejtenünk, hogy az iparból mind újabb és újabb szennyezések jönnek, ezekre mind újabb tisztítási eljárásokat kell kidolgozni, ami általában elég hosszú időt vesz igénybe. Tehát még abban az esetben is, ha minden szennyvizet tökéletesen megtisztítanak, felszíni vizeink oldott anyag tartalma, fajsúlya növekedni fog, ami a derítéses tisztítást semmiképpen sem fogja könnyíteni. Érthető tehát, hogy a víztisztítás kérdéseivel világszerte behatóan foglalkoznak és hogy számos érdekes elméleti eredmény és gyakorlatban hasznosítható adat áll rendelkezésre. A gyakorlatból tudjuk azonban, hogy ennek ellenére nehéz kérdéssel állunk szemben. Minden felszíni víz ugyanis ,,egyéniség". Kezelését is ennek megfelelően kell végezni. Ezen túlmenően fizikai, kémiai, mikro- és makro-biológiai adottságai is állandóan változnak. Ez pedig megkívánja a kezelés állandó adaptálását a mindenkori helyzethez. Különös fontossága van ennek Magyarországon, ahol a kontinentális klíma következtében nagy hőmérsékleti és időjárási különbségek jelentkeznek. Növeli a nehézségeket még az, hogy folyóvizeink túlnyomó része más országból jön, szennyező forrásaik csak részben ismertek. Mindezek annak ki hangsúlyozását indokolják, hogv e vizek tisztítása terén nem elegendőek mások tapasztalatai. Ezek rendkívül fontosak és nélkülözhetetlenek, ezeket azonban minden esetben finomítani kell a saját tapasztalatok alapján. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy minden egyes felszíni vízműnek saját laboratóriumra van szüksége. Ezekben állandóan ellenőrizni kell a nyers- és a tisztított víz minőségét. De ezenkívül végezni kell „palack-próbákat", vagy más előkísér leteket is a mindenkori legkedvezőbb kezelési paraméterek megállapítására. Ez lehetővé teszi, hogy a víz „egyéniségének" megfelelően derítsük fel az összefüggéseket a minőség-változás és a leghatásosabb kezelés között. Közegészségügyi szempontból a felszíni vizek derítése, a csírátlanítás mellett, a legfontosabb művelet. Bár még nem bizonyított, de valószínű, hogy a baktériumok, talán a vírusok is nagyobbrészt a, lebegőanyagokhoz tapadva fordulnak elő a vizekben. A lebegő anyagok eltávolításával tehát számuk erősen csökkenthető. De az is valószínű, hogy a kezelőszerek adagolásával létesített pelvhek a szabadon úszó mikroszervezeteket is magukba zárják és elt ávolítják a vízből. Bár e téren még számos kérdés tisztázásra szorul, nem vitatható a derítéses víztisztítás döntő jelentősége egészségügyi szempontból. Ma még jelentéktelen, de a jövőben nem elhanyagolható kérdés az említett iszapelhelyezés, ill. kezelés. A felszíni víztisztítás ma már ipari termelési folyamatnak tekintendő. Ha a víztisztítás ipar, a keletkező iszap ipari hulladék. Igaz, hogy egészségi kockázatot nem jelent, de a környezet-higiénia szempontjából nem elhanyagolható, mert a hulladékként elhelyezett mennyiség mind több és több. Minthogy megvan a lehetőség arra, hogy a derítésre használt vegyianyagot ebből kivegyük és újra felhasználjuk, ez nemcsak gazdaságilag előnyös, hanem a környezet szempontjából is, mert ilven megoldással a természetbe nem viszünk idegen anyagot, hanem csak azt, amit a természetes vízből vettünk ki. Bár ez a kérdés ma még nem jelentős, de a jövőben környezet-higiénés szempontból feltétlenül megoldandó.