Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

1-2. szám - Dr. Csókay István: A vízhasznosulás dinamikája néhány gazdasági növénynél

Hidrológiai Közlöny 1972. 1—2. sz. 53 A vízliasznosulás dinamikája néhány gazdasági növénynél Dr. CSÖKAY ISTVÁN* A vízkészletgazdálkodás és a mezőgazdasági termelés mai színvonalán az üzemi vízgazdálkodás kérdéseinek megítélésénél és döntéseiben mind kevésbé nélkülözhető a vízhasznosulás összefüggéseinek ismerete [4]. A szántóföldi növények vízellátásánál a víz eredetétől függően —- értelemszerűen — el szükséges különíteni a természetes csapadék és mesterségesen kijuttatott öntözővíz hatását, külön kell beszélni a csapadék és öntözővíz hasznosulásáról, mert a hasznosulás mértékét tekintve köztük lényeges különbségek tapasztalhatók. A természetes csapadék szerepét vizsgálva nyilvánvaló, hogy adott üzemi keretek között a hozamot növelni, a csapadék jobb hasznosulását elősegíteni elsősorban a víz talajba szivárgását fokozó agronómiai feltételek biztosításával, okszerű művelési eljárások bevezetésével van lehetőségünk. Ezt célozzák a vízvisszatartás agronómiai eszközei mellett alkalmazott műszaki beavatkozások is, melyek a nagy intenzitású csapadékot követően, a feleslegessé váló víztömegek levezetését végzik a mezőgazdasági károk elhárítása érdekében. Mivel a tenyészidőszak folyamán a természetes csapadék előfordulás átlagai és a potenciális evapotranspiráció különbségéből képzett teljes hidrológiai vízhiány értéke magas, (a Nagyalföldön pl. 50%-os kielégítettség esetén 140 mm) és a tenyészidőszak alatt a csapadék előfordulásától függően, változó nagyságú vízhiány keletkezik, nyilvánvaló, hogv a hozamokat és csapadék hasznosulását fokozó tevékenységnek — mindenek előtt— a művelt talajréteg jobb tározóképességét elősegítő talajművelést és műszaki létesítmények kialakítását kell tekinteni. Öntözés esetében merőben más a helyzet, mert öntözővíz felhasználásával a vízhiány megszüntethető és a növény vízigénye, optimális szinten kielégíthető. Az élő növényi szervezet vízszükséglete a környezeti tényezők és ellátási faktorok összhangjától függően változó érték, amiből következik, hogy az egységnyi szervesanyag előállításához igényelt víz az élő szervezetet ért ráhatások összességeként tág határok között váltakozik. Ha az adott tér és időkeretek között minden esetben széles skálán mozgó vízszükségletet a gazdaságos kielégítés oldaláról vizsgáljuk, felmerül a hasznosulás kérdése. A vízellátottság eltérő fokozatain, a terméseredményt meghatározó vízmennyiségnek és a hasznosulás alakulásának nyomonkövetése az öntözővíz igény megállapításához nyújt nem elhanyagolható segítséget [6], A víz hasznosulása az ellátottság különböző fokozatainál a vízhiány csökkenésével párhuzamosan módosul. A vízhiány kielégítettségének növelésével a hasznosulás bizonyos szintig javul, majd a vízadagolás fokozásával romlik a vízhasznosulás. Mivel a természetes csapadék-ellátottsághoz viszo* Agrártudományi Egyetem, Gödöllő. nyitva az öntözés többlet vízfelhasználást jelent, az öntözővíz hasznosulása az öntözővíz mennyiségétől, helyesebben a vízhiány kielégítésének mértékétől függően ugyanígy fokozatosan romlik [5], A vízliasznosulás értékeinek, elsősorban az öntözővíz hasznosulásának nyomonkísérése ökonómiai nézőpontból sem elhanyagolható. Öntözés esetén a hasznosulás romlása olyan mérvű lehet, hogy a pótlólag juttatott víz mm-ekkel előállított hozam értéke — bizonyos határon túl — a ráfordítás költsége alatt maradhat. Könnyen belátható, hogy e határértéket követően az öntözés eleve gazdaságtalanná válik. A vízhasznosulással foglalkozó tevékenység célja fentiekből fakadóan: — vizsgálni különböző növényeknél a vízellátás változásával módosuló hozamok alakulását, <— keresni azt a határértéket, mely alatt a víz — gazdaságos hasznosulást figyelembe véve — biztonsággal kiadagolható, — figyelni a hasznosulás változására ható legfőbb tényezők hatását. A vízhasznosulás értékét legegyszerűbben az egységnyi vízmennyiséggel előállított termés értékével tudjuk kifejezni. De jól jellemzi e kapcsolatot az előállított hozamra jutó vízmennyiség mint mérőszám is. Könnyebb alkalmazhatósága miatt a hasznosulás kifejezésére az egységnyi vízzel előállított termést használjuk. A vízhasznosulást befolyásoló tényezőket jellemzi, hogv azok egymással szoros kölcsönhatásban és együttesen hatnak. A hasznosulás alakulását, a termesztés feltételeinek mesterséges javítása, a kedvezőbb agrotechnika (művelés, tápanyag visszapótlás, fajta) komplex módon befolyásolja [2]. A termelés intenzív irányú fejlődése egyöntetűen a vízhasznosulás javulásának irányába hat. A vízhasznosulást befolyásoló tényezők közül a tápanyag és vízellátás szoros kölcsönhatása miatt a tápanyag visszapótlás szerepét célszerű kiemelten kezelni [1, 3]. A csapadék vagy öntözővíz hasznosulásának alakulását legegyszerűbben a hozam és az evapotranspirált vízmennyiség kapcsolatát kifejező vízhasznosulási görbe megszerkesztésével érzékeltethetjük, a hasznosulás változását nyomonkísérni pedig az egységnyi vízmennyiségre jutó hozamalakulás ábrázolásával az ún. vízhasznosulási görbe megrajzolásával van módunk. A vízhasznosulási görbén leolvasható a görbe maximum pontjához tartozó vízellátási szint, mely értéket meghaladva az előállított hozam mennyisége már csökken. A vízhasznosulási görbe iránytangensének változása e mellett jól szemlélteti az eltérő vízellátási körülmények vízhasznosulásban is megnyilvánuló különbségeit. Bár a vízellátás és termés mennyiség közötti összefüggések tudományos igényű vizsgálatára a szabatos kísérletek eredménye alapján szerkesztett hozam-vízellátási görbe a legalkalmasabb, —