Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)
11. szám - Ábrahám Ottó–Takács Attila: Tatabánya szennyvíztisztító telepének fejlesztése. Városi tisztítótelepek optimális szakaszolásának grafikus vizsgálata
514 Hidrológiai Közlöny 1972. 11. sz. Dr. Ábrahám E.—Baríha I.: A nagyüzemű állattenyésztő telepek A Szarvasi ÁG területén, ahol hazánkban első ízben valósítottak meg folyamatos hígtrágyaö ítözést, ä fent felsorolt nyugatnémet adatokat t z ü semi kísérletek szerint 4,5—8-szorosan szárnyalták túl, és az üzemi kísérletek során 180—610 m 3/ha hígtrágya adagolást hajtottak végre kedvező eredménnyel. Gazdaságossági kérdések A nagyüzemi állattartás hígtrágya kezelése az egyik legfontosabb láncszeme a hústermelés max. eredményeire beállított, nagy egységben működő állattenyésztésnek és a vele szervesen együttműködő növény- (takarmány-) termesztésnek. A hígtrágyakezelés — hasznosítás vagy- elhelyezés kérdését komplex módon kell vizsgálni. Az adott esetben az agronómiai lehetőségekből kell kiindulni, és azt kell vizsgálni, hogy a szóbajövő technológiai eljárások beruházási és üzemköltségi komponensei milyen kihatással vannak az állattenyésztésre magára. Meg kell vizsgálni, hogy a hústermelés sorcin 1 kg élő hús előállítási költségét a választott eljárások milyen összeggel terhelik. Az az eljárás nyilván a legkedvezőbb, amely — az összes vízminőségi és egyéb hatósági előírások betartása mellett — a legkisebb beruházási és üzemelési ráfordítással terheli azt. Hazai viszonyaink mellett a szóba jövő eljárások közül azokat kell előnybe helyezni, amelyek a hígtrágyába mutatkozó tápanyagértéket a minimális veszteség mellett juttatják vissza a mezőgazdaságilag művelt területekre, és a legkevesebb külső energia bevitele nélkül biztosítják a jó üzemet, valamint az élővizek tisztaságát. Ezzel a kérdéssel ezért is kell részletesen foglalkozni a jövőben, mert magán a mezőgazdasági egységen belül az állattenyésztési és növénytermesztési iizemágak között meg kell határozni az egyik oldalról termelt átadandó és ott nem kívánatos hígtrágyatermék átadási árát, a másik oldalon állandóan kapott és ott felhasználásra és értékesítésre kerülő hígtrágya valamilyen formájának árát és értékét, továbbá az esetleg fázisleválasztás esetén keletkezett szilárd fázis továbbkezelt formájának átvételi árát és értékét. A hazai folyamatban levő nagyszámú, nagyüzemi állattartás hígtrágya kezelésének megvalósítása igen sok és mélyreható probléma fennforgását jelzi. A sokoldalú és ma már meglevő tapasztalatoknak, a rendelkezésre álló külföldi irodalmi vizsgálatok eredményeinek figyelmen kívül hagyása a közelmúltban még jelentős népgazdasági károkat okozott és sajnos fog is eredményezni egyelőre, míg a megfelelő műszaki szemlélet e kérdésben széles körben — műszakiak és mezőgazdák vonalán — ismertté nem válik. Treatment and disposal of liquid manure prodnced at large animal breeding farms By Dr. Ábrahám, E. and Bartha, 1. The technical and engineering problems arising due to the modernization of large-scale animal breeding art discussed. Main interest is foeussed on the conveyance of liquid manure in canals within the stable buildings, with regard to further handling. Data are given on the daily quantity and average composition on liquid manure to be removed from hog- and cattle breeding stables and the differences in the quality of manure due to differences in the canal system are indicated. The composition characteristics of 1 cu.m municipal (domestic) sewage of average quality are compared with those of 1 cu.m liquid manure produced at hog- and cattle breeding farms. The order of magnitude of polluting influences due to domestic-, industrial- and animal breeding dia charges are shown graphically for 1971 and 1985. Wihtin the stable buildings two systems'of canaliza tion have been developed, namely the water-flushing, or impounded system and the glacer slow-flow system. The results of farm observations made in connection with the conveying systems are described and conclusions are arrived at therefrom. The design of canaliza tion within the building depends on whether the liquid manure is utilized subsequently, or discharged after treatment into the recipient, or else returned into the flushing system within the building. The t reatment of liquid manure consists of phase sc paration and the further treatment of the two phases, namely the solid and the liquid phase. The methods and potential results of phase separation are described, together with the methods available for the further chemical and activated-sludge biological treatment of the liquid phase. These methods are evaluated for their efficiency. Further treatment is required also for the solid phase, in order to make the nutrient content regained from the liquid phase available for fodder production to be used in animal breeding. The methods available for this end artcompost making and the production of bio-fertilizer. A separate section is devoted to the uses and disposal of liquid manure, this being the most frequently practicable and desirable method. The most efficient use oi nutrients contained in the liquid manure is advocated, stressing that other disposal methods, or treatment may not enter into consideration, unless utilization is prevented by some technical, or agricultural motive. A review is presented of the irrigation methods by which the use and disposal of liquid manure is possible and the quantities which can bo disposed of annually in this manner are indicated. Problems of economics are examined in conclusion. The method of utilization and disposal is preferable which contributes least to the first cost of producing one kg of meat. No institutional method has been developed as yet for cost-benefit analysis and the promulgation of the corresponding financial regulations is urged.
