Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

11. szám - Stehlik József: Különböző szennyvíziszapok hasznosítása és elhelyezési lehetősége hazánkban

Stehlik J.: Különböző szennyvíziszapok hasznosítása Hidrológiai Közlöny 1972. 11. sz. 501 iszapkezelések legelterjedtebb módszere szerte a világon. Ezt bizonyítja pl. az angliai fűtött rothasztó 1969-es felmérés, mely szerint Angliában: 142 szennyvíztisztító telepen 342 fűtött rothasztó működik (10 ezer leé-töl 3 mill, leé-tartományban) összesen 20 millió lakos szennyvíziszapját kezelve [4]. A rothasztó berendezés magas beruházási költségű, de az üzemeltetése, ha az iszaptérfogat csökkentés hatására vetítjük, az egyike a legolcsóbbak nak. Azzal a legfőbb, és az összes módszer felett álló előnnyel rendelkezik, hogy stabil, továbbá nem rothadó, bűzmentes iszapot produkál. Ezen közegészségügyi szempontból döntő előny mellett még jelentős, hogy 50—60%-os iszaptérfogat csökkentést eredményez, továbbá a rothasztás folyamán fejlődő nagymennyiségű gázenergia értéke miatt gyakorlatilag üzemeltetési költség mentes! A kémiai stabilizálás célja, hogy a szuszpendált iszapból a víztelenítéshez jó pehelyszerkezetek képződjenek. Az iszaphoz adagolandó szervetlen sók és szerves anyagok mellett az utóbbi időben kezdenek tért hódítani a polyelektrolitek. A polielektrolitoknak a víztelenítésben való kísérleti alkalmazásával 1961. és 62-ben próbálkoztak először. A legsikeresebbnek a C-31-es kationos és az A-21-es anionos polimert találták alkalmazhatónak. Rendszeres alkalmazásuk 1963-ban kezdődött meg [5]. Ezek azonban még elég drágák, alkalmazásuk nehezen indokolható. Olcsóbb szerek közül leginkább meszet és vaskloridot használunk. Itt, amennyiben az iszapot mezőgazdaságilag hasznosítani akarjuk, a vaskloridot mellőzni célszerű. Víztelenítés, azaz pontosabban a víztartalom csökkentése -— mint ahogy az a 2. ábrából jól látható — elérhető iszapsűrítés révén is. Az átlagosan 85—95%-os víztartalom sok esetben nem elegendő, ezért további iszapkezelést kell alkalmazni az iszap nedvességtartalmának csökkentésére. Hazánkban a legismertebb, és ez ideig majdnem kizárólag csak a természetes víztelenítési eljárás került alkalmazásra, iszapszikkasztó ágyakon. E fontos természetes víztelenítési módszer egyben az iszapkezelés további fázisát — a szárítást — is magában foglalja. Újabban elsősorban a nagy (2—300 000 leé feletti) szennyvíztisztító telepeken a mesterséges víztelenítési módszerek kerülnek előtérbe. A leghatásosabb és legelterjedtebb módszer a szűrés. A különböző típusú berendezések (szűrőprések, vákuumdobszűrő, vákuumtárcsás-, szalagos szitaszűrők stb.) az iszapféleségektől (kezelt, kondicionált, friss, vagy rothasztott stb.) függően természetesen más-más paraméterrel dolgoznak. A vákuumdob és tárcsásszűrőkkel elérhető iszapvíztartalom 76% körül van csak, de fő előnyük a kis energiaigény, a teljesen folyamatos üzem és a szűrőpréshez hasonlítva lényegesen kisebb súly. A 76 százalék elérhető víztartalom úgy a komposztáláshoz, mint az égetéshez is megfelelő. Térfogat [Z] JELMAG YARAZAT: Nyers iszap sűrítési hatóra ~S5% víztartalom Anaerob rothasztott iszap sűrítési hatóra ~87% viztart Kom posztó lós esetén minimális sűrítési igény 93 % j Sűrítés QU] Víztelenítés • Szárítós 70 10 0 -1 Víztartalom'[%] 80 90 100 —Szárazanyag pí] 2. ábra. Iszaptérfogat változása a víz és szárazanyagtartalom függvényébon Puc. 2. H3Meneuue o6he.ua una e cfiyHKifuu codepjicanu.1 eodu u opeauimecKux eeuiecme Fig. 2. Changes in sludge volume plotted against watcrand dry matter content Szárítás két fő eljárással történhet: természetes és mesterséges úton. Ez ideig hazánkban kizárólag természetes iszapszárítási módszereket alkalmaztunk, a szárított iszap kitermelését elősegítő, bizonyos mértékű gépesítéssel. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy mesterséges iszapszárítás beláthatatlan ideig szóba sem jöhet, a következő okok miatt: — amennyiben az iszap elhelyezése mezőgazdaságban komposztálással történik, nincs szükség oly alacsony víztartalmú iszapra, elegendő a megfelelő mértékig végzett víztelenítés is (2. ábra). Közvetlen (nem komposztálással) mezőgazdasági felhasználás esetén: — kis és közepes nagyságú szennyvíztisztító telepeken a legolcsóbb a hagyományos szárítás — szikkasztó ágyakon, ill. a nálunk sajnos ritkán alkalmazott iszaptavas elhelyezés. Nagy szennyvíztisztító telepeken, amennyiben nincs komposztálásra, vagy víztelenített iszapok elhelyezésére más lehetőség, úgy az iszapot el kell égetni. Elsősorban azért, mert a mesterséges szárítás eléggé bűzös és magas hőigényű, tekintettel arra, hogy az iszap szervesanyagtartalmának kalóriaértéke nem hasznosítható. A főbb iszapszárítási és -elhelyezési módok körülbelüli költségtényezői ill. az egymáshoz viszonyított arányuk, a 2. táblázatban találhatók [6]. Ismert, hogy a szennyvíztisztítási technológia során keletkező különböző iszapféleségek egyik