Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)
11. szám - Stehlik József: Különböző szennyvíziszapok hasznosítása és elhelyezési lehetősége hazánkban
Hidrológiai Közlöny 1972. 11. sz. 499 Különböző szennyvíziszapok hasznosítása és elhelyezési lehetősége hazánkban STEIHIK JÓZSEF* A szenny vízi isztítással még érintőlegesen foglalkozó szakemberek előtt is ismeretes, hogy a tisztítás során keletkező szennyvíziszap kezelése általában nem fejeződik be a szennyvíztisztító telepen. Az iszapot megfelelő előkezelések után el kell helyezni, vagy elégetni. Az iszap végső elhelyezése mezőgazdasági, vagy feltöltési anyagkénti hasznosítás lehet. Feltöltéses elhelyezés például lehet víztelenített iszap, esetleg égetés utáni száraz hamu. Jelen cikk terjedelme nem engedi meg, hogy ezen iszapelhelyezési módok mindegyikével részleteiben foglalkozzunk. Erre nincs mód, már csak azért sem, mert az égetéssel történő megsemmisítéssel kapcsolatban móg nem rendelkezünk semmiféle tapasztalattal, csak az irodalomból vett adatokra támaszkodhatunk. Célunk rámutatni és felhívni a figyelmet arra, hogy hazánkban milyen lehetőségek kínálkoznak a szennyvíziszapok közvetett mezőgazdasági hasznosítására — komposztálására. A szennyvíziszapok mezőgazdasági hasznosítása — híg iszap öntözésével, — a szárított iszap kiszórásával, vagy — a víztelenített iszap komposztálás utáni felhasználásával t örténhet. Az iszapok mezőgazdasági elhelyezésénél azok trágyaértékét és szervesanyag tartalmát hasznosítjuk. Ismeretes, hogy az utóbbi időkben hazánkban elsősorban a szennyvíztisztítás technológiája fejlődött. eközben háttérbe szorult az iszapkezelés fejlesztése. Érthetően, hiszen a vízügyi szervek bírságolási joga az elfolyó szennyvíz maradék szennyezésére vonatkozik. Eleveniszapos szennyvíztisztító telepeinken olyan mennyiségű iszap keletkezésével kell azonban számolni, amelynek kezelési költsége 35—45%-a a szennyvíztisztítás költségeinek. További probléma az iszapkezelésben, hogy az iszap nem vezethető úgy el, mint a tisztított szennyvíz a befogadóba, hanem gondoskodni kell a végleges elhelyezésről is. Tudjuk azt is, hogy a szennyvíztisztítás alapvetően vízgazdálkodási feladat. Az iszapkezelés ellenben elsősorban egészségügyi szempontok kielégítését célozza. A mezőgazdasági hasznosításban is a városi szeméttel történő komposztálás — mint egészségügyi szempontból megfelelő technológia — jöhetelsősorban számításba [1], A házi szennyvíztisztító telepeken a tisztítás során keletkező iszapok kezelése minden esetben igen összetett, komplex feladat. A tervezőnek tudnia kell, hogy nincs jelenleg általánosan elfogadott iszapkezelési ós elhelyezési eljárás. Ahány tisztítótelep, annyiféle és mennyiségű iszap, melytől a kezelés módja részben függ. Ahány tisztítótelep, annyi helyi adottság, táj-jelleg, vagy talajminőség, melyektől a szennyvíziszap elhelyezése, és ezzel kapcsolatban az előkezelés függ. Végezetül még egy sor egyéb tényező játszik szerepet abban, hogy egy szennyvíztisztító telep iszapkezelésére a tervező a jelen* Mélyépítési Tervező Vállalat, Budapest. ben és a jövőben a legmegfelelőbb iszapkezelési módot választhassa. A tervező feladata tehát: — Ismerje a fejlett, modern iszapkezelő (égető, sterilező stb.) külföldi berendezések műszaki adatait, beszerzési és üzemeltetési költségeit. — Derítse fel a különleges helyi lehetőségeket, melyek egyik vagy másik iszapkezelési és -elhelyezési módot egyértelműen determinálhatja. — Alaposan ismerje a hazai iszapkezelési eljárásokat, azok gazdaságosságát. — Állapítsa meg a tisztítótelep várható fejlesztését és a képződő iszapok mennyiségét. — Ismerje a talajerő és a talajvédelem alapelemeit. — Ismerje a szennyvíztisztító telep körzetében történő házi szemét kezelését a jelenben és a jövőben. — Ismerje az iszapkezelésre és elhelyezésre vonatkozó egészségügyi előírásokat. — Mindezek után végezzen mélyreható gazdaságossági számításokat, bevonva a területileg illetékes talajerőgazdálkodási vállalatot, esetleg a környező mezőgazdasági üzemet, valamint az illetékes tanács mezőgazdasági, továbbá építési osztályait. —• Végezetül vegye figyelembe a legfontosabbat: hazánk gazdasági helyzetét, korlátozott anyagi lehetőségeinket, melyek általában a józan, fokozatos megvalósítást részesítik előnyben. Mert több eredményt biztosít egy megvalósított anaerob rothasztó és iszaptó, mint egy meg nem épített, teljesen automatizált iszapprés, égető berendezéssel kombinálva. A szennyvíztisztító telepre érkező szennyvíz ál tal szállított és a tisztítási technológia során kéj) ződő és kivont iszap szerves és szervetlen anyagból áll. A szerves és szervetlen részek arányát a csatornahálózat rendszere (elválasztott vagy egyesített), valamint az ipari szennyvizek mennyisége és jellege határozza meg. Ismeretesek az irodalomból a különböző tisztítási technológiák során képződő iszapmennyiségek fajlagos értékei. Ezen értékek természetesen csak durva becslésre elegendőek, tekintettel a szennyvizek igen sokféleségére. A VITUKI mérései is megállapították, hogy az iszapmennyiségekre a legjellemzőbb a szennyvíz K01 vagy BOI 3 értéke. Az iszapmennyiség pontos számítása is a B0I G terhelés alapján történik [1]. Egy-egy tervezendő szennyvíztisztító telepen várható iszapmennyiségekre az 1. táblázatból egyszerűen becsülhető mennyiségek elegendőek a választandó iszapelhelyezési kérdés eldöntésére. Az 1. ábra közli az ismertebb és főbb iszapkezelési módok áttekintő sémáját. Tekintettel arra, hogy a híg-, kezeletlen iszapok közvetlenül komposztozásra nem alkalmazhatók, igen fontos a végleges iszapelhelyezés érdekében a több sorbakapcsolt fázis helyes megválasztása.
