Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

11. szám - Blum Anna: Az ipari szennyvizek hatása a városi szennyvizek minőségére és tisztíthatóságára

Blum A.: Az ipari szennyvizek hatása Hidrológiai Közlöny 1972. 11. sz. 407 tisztítószerek általános használata a detergens tartalmat 0,0 mg/l-ről 2,5—5,0 mg/l-re emelte. A gépkocsi és az ezekkel kapcsolatos mosó- és javítóállomások mind nagyobb száma észrevehetően emelte a szennyvíz oldószerextraktját. A műanyag göngyölegeki'e való általános áttérés kellemetlenül megnövelte a nem rothadóképes rácsszemét menynyiségét. A minőségváltozás a biológiailag nem vagy nehezen bontható szennyező anyagok feldúsulását jelzi. Jól látható ez a városi biológiai szennyvíztisztító telepek elfolyó vize KOI-nek lassú, de határozott ütemű emelkedéséből. Az ipari szennyvizek hatása a városi szennyvizek összetételére A túlnyomóan szervetlen szennyeződéseket tartalmazó ipari szennyvizek — mivel szennyező anyaguk a városi szennyvizek tisztítására ma egyedül gazdaságos biológiai tisztítás folyamán csak a legritkább esetben változik — általában fölöslegesen foglalják le a kapacitást. A fémipari szennyvizek, ha a fémsók eltávolítása nem megfelelő, feldúsíthatják a különböző iszapféleségek inert-anyag tartalmát. Ez különösen az anaerob rothasztók működésében okozhat zavart. Veszélyt jelenthet az intenzív levegőztetés hatására kicsapódó vasoxid is. A semlegesített kénsavas páclevek szulfát agresszivitást idézhetnek elő. A szervetlen vegyipar szennyvize az egyes szervetlen-ionok (NHj NO~ P0

4~) olyan mértékű feldúsulását eredményezheti, hogy a tisztított víz bírságmentesen nem vezethető el. A túlnyomóan szerves szennyező anyagokat tartalmazó szennyvizek részben csökkentik a városi szennyvizek biológiai tisztíthatóságát, mert szerves anyagai biológiai úton nem vagy csak nehezen hasznosíthatók, részben torzítják a folyamatot, mert kimondottan házi jellegű szennyvíznél gyorsabban bomló, vagy jól csak N és P adagolással bontható szennyeződéseket tartalmaznak. Adott szennyvíz biológiai tisztíthatóságára a kémiai- és a biokémiai-oxigénigény arányából annak ellenére következtethetünk, hogy a két fajta szennyezettségi meghatározás értékei között nincs határozott, egyértelmű összefüggés. Minél inkább megközelíti hányadosuk az egy-et, annál valószínűbb á jó hatásfokú tisztíthatóság. A kémiai oxigénigény permanganátos és bikromátos módon meghatározott értékei között sincs egyértelmű, szoros kapcsolat. Mindkét vegyszer redoxpotenciálja más, és így eltérő oxidációs képességük folytán adott szennyező anyagot különböző végtermékekké oxidálnak. Az élelmiszeripari szennyvizek, ha arányuk a városi szennyvízben a 20—30%-ot eléri, már jól észlelhetően növelik a kémiai illetve biokémiai oxigénigényt, az oldószerextraktot és a lebegőanyag tartalmat; a tisztítási folyamat során pedig azonos terhelés mellett nagyobb légzésintenzitást, fajlagos iszapszaporulatot és rosszabbul ülepedő eleveniszapot eredményeznek. Tejipari szennyvizek hatására, a mennyiség függvényében, a légzésintenzitás a normális 1,5—3,0szorosát is eléri, a Mohlman index pedig 5—7szeresét is. Konzervipari szennyvizeknél a részarányon kívül a nyersanyagfeldolgozás időszakossága miatti szennyvízminőségváltozás sem hanyagolható el. Különösen a paradicsomkonzerválás és a káposztasavanyítás vizei kellemetlenek, mert a pH-t savas irányban tolják el, erős habzást okoznak, és a C : N : P arány egyensúlyát is megbontják. Az élelmiszeripari szennyvizek okozta szenynyezettség növekedését jól mutatja a 2. táblázat második vízszintes sorbeli adat csoportja. A textilipari szennyvizek növelik a biológiai tisztíthatóság szempontjából inert szervesanyagok mennyiségét. Megfelelő helyi közömbösítés hiányában a sav-, illetve lúgtartalom a városi szennyvízben még 1000-szeres hígításban is pH ingadozást okozhat. Kellemetlen a szulfid-ion tartalom is, mert elősegíti a kénbaktériumok elszaporodását, ami az eleveniszap ülepíthet őségét nagymértékben ronthatja. A szerves vegyipar és gyógyszeripar szennyvizeinek városi szennyvizekkel történő együttes tisztítását elsősorban az nehezíti, hogy a szennyező anyagok igen sokfélék, és nagyon gyakran változnak, továbbá biológiai úton való bontásukhoz a házi szennyvizéhez képest 6—18-szoros lebontási idő szükséges. A 2/1970. OVII rendelet A városi szennyvizek jó hatásfokú tisztíthatóságának megóvását és a központi szennyvíztisztító telepek rendeltetésszerű használatát hatékonyan biztosítják a 2/1970. OVH rendelet határértékei. A tapasztalatok alapján azonban célszerű lenne a megengedett pH intervallumot az össz szennyvíz hígító és közömbösítő kapacitásával összhangban szűkíteni. Szükséges lenne a KOI, illetve BŐI érték határok közé szorítása, valamint a biológiai tisztíthatóság számszerű figyelembevétele is. A rendelet kedvező hatása abban is megnyilvánul, hogy ösztönzi a gyárakon belüli tervszerű vízgazdálkodást, a gyártástechnológián belül pedig a vízvisszaforgatás kialakítását. A modellvizsgálatok jelentősége a tervezésben A különböző fajtájú és arányú ipari szennyvizek minőségét a tisztíthatóságát csupán a KOÍ vagy BŐI értékek nem fejezik ki elegendő pontossággal. Egyszerű összegezésük útján adódó terhelésből számított tisztítási jellemzők mindig eltérnek az optimumtól. Pontos értékeket csak hosszabb, a szennyvíz jellegétől függően 3—12 hónapi modellkísérlet útján kaphatunk. A modellkísérleti berendezés méreteinek megválasztásában két tényezőre kell különlegesen ügyelni; nagysága ne haladja meg az egyszerű, gyors kiszolgálás mértékét, de elég nagy legyen ahhoz, hogy az oxigénbevitel módja megfeleljen a méretnövelés feltételeinek, továbbá, hogy az iszapszaporodás folyamata jól nyomonkövethető legyen. Az érkező szennyvíz mennyiségi változásainak befolyását azonban rendszerint még így sem lehet felmérni, mert a szennyvízbetáplálás, a pillanatnyi tényleges mennyiségtől függetlenül, állandó. A vízlökések ugyanis sok-