Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)
11. szám - Dr. Ábrahám Endre–Bartha István: A nagyüzemű állattenyésztő telepen keletkező híg trágya kezelése és értékesítése
481 Hidrológiai Közlöny 1972. 11. sz. Beszámoló Tatabánya szennyvíztisztító telepének fejlesztése Városi tisztítótelepek optimális szakaszolásnak grafikus vizsgálata Á B R A H Á M OTT Ő*—T AK.ÍCS ATTILA* A szennj/víztisztítási igény és tisztítókapacitás vizsgálata A város közműellátottságának fejlődése. Tatabánya megyei székhely, járási jogú város. Szénbányászata mellett jelentős alumíniumkohászata és cementipara. A közműves vízszolgáltatás 1952ben indult meg, ugyanerre az évre tehető a közcsatorna tizem behelyezése is. A szennyvíztisztító telep tervezése 1950-ben kezdődött. Az akkori adatok alapján a tisztítókapacitás távlati nagyságát közel 20 000 m 3/nap értékben határozták meg. Még az első műtárgyak létesítésekor kialakított tervezési koncepció a telep gazdaságos kiépítését hat egyenlő ütemben kívánta megvalósítani. Bár a város összlétszámának emelkedése az elképzelésnek megfelelően alakult, a tisztítandó szennyvíz mennyisége az 1960-as évektől kezdődően a vártnál jóval nagyobb arányban nőtt. Ennek csak egyik oka volt az országosan tapasztalható, egy főre jutó vízmennyiség növekedése. A másik jelentős tényező az alábányászás miatt szükségessé váló gyors lakásépítés volt. Míg a korábbi bányászlakóházak jórésze közművel sem volt ellátva, addig az új lakások kivétel nélkül fürdőszobával kerültek átadásra. Az új lakásba költözők számának gyors növekedése a szennyvíz mennyiségét ugrásszerűen megemelte. A fejlődés az 1. és 2. ábrákon jól követhető. Az eredmény napjainkban ismert. A tisztítótelep túlterhelésén csak az eddigi ütemeknél jóval nagyobb kapacitás üzembeállításával lehet segíteni. Ez ter* Mélyépítési Tervező Vállalat, Budapest» mészetesen szükség szerint együtt jár a távlati terhelés felülvizsgálatával és új irányelvek szerinti meghatározásával. A kapacitás bővítésének távlati szakaszolása Szakirodalom elvi módszerei az adott időhorizontra vetített gazdaságosság meghatározásánál. Ipari szemléletben az üzemnagysággal kapcsolatos kutatások korábban arra irányultak, hogy mekkora kibocsátási volumen mellett lesz az egyesített termelési —- szállítási egységköltség a legkisebb. Ujabb elméletek, melyek az általunk vizsgált problémához közelebb állnak, a fejlődés dinamikáját is figyelembe veszik, és a kérdést úgy fogalmazzák meg, hogy a meghatározott növekedésű keresletet a technológiai korlátok mellett milyen méretű és miiven időközönként beléptetett termelő üzemekkel lehet a legkisebb ráfordítással kielégíteni. Dr. Jándy példaként Manne amerikai szerzőnek az indiai alumínium-, marónátron-, cement- és a nitrogénműtrágyaipar kapacitásbővítésével kapcsolatos vizsgálatait említi [5]. A 3. ábra — bizonyos egyszerűsítő feltételek mellett —- a kereslet és létesített üzemnagyság alakulását mutatja. Azokat a pontokat, ahol a többletkapacitás elfogy, regenerálódási pontoknak nevezzük. A köztük eltelt időszakasz a ciklusidő (T). Ennek optimalizálása céljából a C (T) költségfüggvényt képezik, amely egy regenerálódási pontból előretekintve a jövőbeli diszkontált költségek összegét adja ahol l) - a kereslet évi (állandó) növekedése (t/év 2); 100+1. ábra. Tatabánya város népességének és csatornázottságának fejlődési graf ikonja Fig. 1. Growth of popidatión and. sewerage at Tatabánya