Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)
10. szám - Korszerű eszközök, matematikai módszerek a területi vízgazdálkodás gyakorlatában (III. rész) - Halász Béla: A kitermelhető mélységű vízkészletek meghatározásának ptenciál elméleti módszerekkel
454 Hidrológiai Közlöny 1972. 10. sz. Korszerű eszközök, matematikai módszerek nyilvántartás ezt lehetővé teszi. Ezért esett a választás a peremlyukkártyás rendszerre a hatósági állásfoglalások nyilvántartása céljára Ennek rövid lényege az, hogy a közigazgatási egységenként (városok és községek) felfektetett nyilvántartási lapon válogatható módon feltüntetésre kerülnek az ezen területet érintő állásfoglalások legfőbb jellemzői a következők szerint: — az állásfoglalás ideje — az állásfoglalásban közreműködő szakágazat (ok) — az állásfoglalás típusa (nyilatkozat, szakvélemény, műszaki megoldás-meghatározás stb.) — a vonatkozó irat-anyag lelőhelye. Az ilyen módon vezetett nyilvántartás lehetővé teszi, hogy újonnan keletkező igény esetén a területi és időbeli előzmények könnyen és gyorsan legyenek felderíthetők és így elkerülhetővé válik a következetlen, ellentmondásos állásfoglalás, mely természetszerűen könnyen előállhat akkor, ha az előzmények már nem egészen frissek, vagy, ha az érintettek körében személyi változások történtek. 4. Fúrt kutak nyilvántartása E nyilvántartási formának átdolgozása peremlyukkártvás rendszerűre még csak előkészületi szinten áll. Elkészülte után lényege az lesz, hogy az igazgatóságunknál csak nemrégiben megszervezett hidrogeológiai szolgálat részére gyorsan és jól kezelhető segédeszközként szolgáljon. A nyilvántartási kartonok kutanként lesznek felfektetve és tartalmazni fogják a kutak minden lényeges adatát a hozzájuk tartozó vízmennyiségi és vízminőségi adatokkal együtt. E nyilvántartás legnagyobb előnye az lesz, hogy módot fog nyújtani a felszín alatti vízkészleteket érintő hatósági döntések gyors meghozatalára, a biztosított válogatási lehetőség ugyanis lehetővé teszi majd az egyes víztartók kihasználtságának vizsgálatát. A kitermelhető mélységi vízkészletek meghatározása potenciálelméleti módszerekkel HALÁSZ BÉLA' Közismert, hogy Magyarországon a mélységi vízkészlet felmérések abból indultak ki, hogy ha a felszínalatti víztárolókból a természetes vízhozamnak megfelelő vízmennyiséget veszik ki, úgy e víztárolóik vízháztartási és rétegenergia viszonyait lényegében nem változtatják meg. Tehát a maximálisan kitermelhető vízhozam a természetes vízhozammal egyenlő. Az eredeti feltételezéseknek megfelelően, ha csupán ekkora vízmennyiséget szivattyúzunk, akkor ez a vízmennyiség gyakorlatilag korlátlan ideig rendelkezésünkre áll. A felszínalatti lefolyást — természetes vízhozamot — ,.utánpótlódásnak" vagy „utánpótlásnak" nevezik. Az ilyen alapfeltételekből kiinduló vízkészlet * Felsőt iszavidóki Vízügyi Igazgatóság, Nyíregyháza. F számítások a legutóbbi években a „védőidomelméletben" csúcsosodtak ki. Ez az elmélet az utánpótlódást megjelenési formái szerint oldalirányú és beszivárgásból eredő utánpótlódásra bontja. E formák közismertek és definícióra nem szorulnak. Vizsgáljuk részletesebben pl. a beszivárgásos „utánpótlódás" esetét a védőidom elmélet szemszögéből. E célból készítsünk függőleges metszetet, amelynek síkja átmegy a vízemelő műtárgy (pl. kút) tengelyén. Az egyszerűség kedvéért olyan esetet vizsgáljunk, amikor a víztermelés egyetlen kút segítségével történik. Ekkor a metszet a piezometrikus felszín feltüntetésével az 1. ábra szerinti. Mivel a védőidom elmélet egyes esetekben a beszivárgás létezését kimutatja, viszont a réte«'w[msec'] q:, + 1 2-WF t*0 v-Ja(r)MiúT w • tgoc 1/t<0=tga,lt>0 1. ábra. Víztermelés egyetlen kútból
